Kevés fontosabb dolog van egy katona hétköznapjaiban, mint a bizalom. Bizalom a hazájában, bizalom a felettesében, bizalom a társában és nem utolsó sorban: bizalom a fegyverében. Az amerikai hadsereg üdvöskéje, az M16 azonban hosszú évek oda vált ki heves vitákat a szakértők között, melynek témája könnyedén egy egyszerű kérdésbe sűríthető: vajon az M16 a legalkalmasabb az USA katonái számára kemény, éles bevetésekhez? Itt azonban közbe lép egy másik fontos tényező, mégpedig a nemzeti érzelem kérdése. Az M16 ugyanis Amerika fegyvere, hasonlóan, ahogy az AK-47 az oroszoké. No, persze el kell dönteni, hogy mi a fontosabb!

M16 láz?

A kérdés feltétlenül és hangsúlyozottan kétértelmű. Egyrészt érezhető az amerikai vezetés ragaszkodása, másrészt nem lehet tudni, hogy mekkora károkat, nehézségeket, hátrányokat stb. szenved ez a hadsereg, a katonák, ha nem megfelelő lőfegyver van náluk.

Az biztos, hogy az M16 már 55 éves, és 1960-tól becsülettel szolgálta az országot, s végig jelen volt a Vietnami háborúban is. Az M16 érthető okokból vált nemzeti fegyverré, illetve másfelől nézve: propaganda fegyverré. Azonban mégsem szabad megfeledkeznünk a megbízhatósági kritériumról.

Irak lerohanásakor Amerika sok mindent megtudott magáról, sőt, sok mindent megtudott a fegyvereiről is. Az M16-ról például többen is jelentették, hogy harc közben egyszerűn elakadt. Ez ugye elég súlyos, akár a katona életébe kerülő probléma, melyet orvosolni kell.

Ráadásul a hiba a lehető legbosszantóbb, és legveszélyesebb módon történik: a töltényhüvely visszamarad a csőben, miután a golyó már elhagyta azt. Akció közben ez a helyzet gyakorlatilag megoldhatatlan, így iszonyatos, sőt horrorisztikus luxus megengedni azt, hogy ilyen fegyverekkel menjenek éles bevetésre amerikai katonák. Persze csak ha mindez igaz – na, ezen folyik a vita.