Ma már, hogy a technológiának köszönhetően lényegében bármilyen anyagot könnyedén elő tudunk állítani, miért pont a hagyományos technikákhoz visszanyúló fegyverek terén ne volna lehetőségünk lényegében mindenre? Ez a helyzet a csigás íjak világában is, melyek egyéb iránt a leginkább egyedi elvárásokhoz mérten is könnyedén beszerezhetőek.

Mivel egy rendkívül kifinomult és igen sok összetevőből álló vadászeszközről van szó, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy nagyon nem mindegy, milyen modell kerül kiválasztásra.

Ugyanakkor jegyezzük meg: az íjas vadászat technikája a körülményekhez hasonlóan nem sokat változott az elmúlt 3-4 ezer évben, ezért nem tanácsos azonnali és lehengerlő eredményekre számítani az első időszakban. Még akkor sem, ha a piacon kapható legdrágább modellek közül választunk.

No de hogyan válasszunk?

Mivel az áttételek ellenére a csigás íjak működési elve alapvetően ugyanaz, mint  a tradicionális íjaké (például a hosszúíjé, vagy a magyar visszacsapó reflexíjé), ezért célszerű saját erőnkhöz mérten választani. Ugyanis a lövés erejét annak ellenére is mi magunk befolyásoljuk, hogy a csigarendszer segíti a dolgunkat. Egy erősebb íjat, amit nem igazán tudunk kihúzni, egyfelől nem lesz igazán élvezetes használni, másrészt pedig a hatékonyságból is sokat levesz, ha képtelenek vagyunk megfelelő mértékben kezelni az ideget: remegő kézzel, kevés erővel nem lehet vadászni.

A gyártók alapvetően arra törekednek, hogy minél gyorsabb íjakat készítsenek.

Ma az igazi etalonoknak számító darabok 300fps sebességgel indítják a vesszőt, de fontos tudni, hogy mindez tényleg csak akkor igaz, ha képesek vagyunk akkora húzóerőt kifejteni, mely lehetővé teszi az íj számára a maximális teljesítményt. Máskülönben csak lesz egy játékszerünk, amit igazából nem tudunk kihasználni (akár egy 350 km/h-s sebességre is képes versenymotor a 11-es főúton).

Rengeteg íjász hibázza el a lövést pusztán azért, mert nem tudja rendesen kihúzni az íjat. Az már más kérdés, hogy ezt csak kevesen vallják be közülük…

Az íjas vadászat egy csodás tradíció, de csak azok számára ajánlott, akik elég felkészültnek érzik magukat komolyabb fizikai teljesítményre is. A lelkiekről már nem is beszélve.