Az előző részben típusokról volt szó, ugyanis arra hívtuk fel a figyelmet, hogy az AK-47-nek bizony több alakváltozata van. Ezek közül kettőt, az AKM-et és az AK-74-et emeltük ki. Ezúttal kalandozzunk másfelé!

Távcsöves AK-47?

Felmerül a kérdés, hogy miért nem látunk szinte egy olyan AK-47 gépkarabélyt sem, melyen lenne egy egészséges optika? Kizárt dolog, vagy egyszerűen így alakult? Nos, a kérdés jogos, a válasz pedig inkább az utóbbi irányába hajlik. Alapvetően nem könnyű felszerelni egy távcsövet az AK-47-re (valóban nem úgy alakították ki), azonban nem lehetetlen. Eredetileg a tok bal oldalán alakítottak ki egy rögzítő közeget a távcsőhöz. A karabély felső részére azonban már sokkal nehezebb feladat optikát erősíteni. Itt ugyanis nincs hely, ráadásul az AK-47 mechanikája sem igazán kedvező a kialakításához. Persze van lehetőség a gépfegyver felső részének egyes darabjait olyanra cserélni, amiben ki lett alakítva a távcsőnek szükséges sín. Summa summarum, nem kell lemondanunk az álmunkról, ha az a távcsöves AK-47 felé hajszol minket.

Amerikában nincs is igazi AK-47!

Bár egy csöppet ironikus, Amerika az egyik legnagyobb Kalasnyikov rajongó. Azonban hozzá kell tennünk, hogy a hatályos jogszabályok értelmében elvileg egyetlen AK-47 sincs magánszemélyek tulajdonában (legalábbis nem eredeti állapotában). Az idősebb George Bush ugyanis hozott egy rendeletet 1989-ben, miszerint Amerikában nem lehetnek idegen eredetű lőfegyverek, mely kategóriába az AK-47 is beletartozik. Bár van egy kedvező kitétel arról, hogy azok a fegyverek, melyek 20 legfontosabb alkatrésze közül legalább 10 amerikai, az a fegyver nem számít idegennek. Így ugyan van egy kiskapu, fanatikus gyűjtők, illetve rajongók mégsem örülhetnek felhőtlenül. Aki a gyűjteményében szeretne elhelyezni egy eredeti AK-47-et, annak le kell mondania róla, hiszen a törvény keze keményen lesújt.