A két, talán legismertebb történelmi vadászbaleset egyik elszenvedője Zrínyi Miklós volt 1664. november 18-án. A másik pedig Szent Imre herceg 1031. szeptemberében. Mindkettejük halálának körülményeire mind a mai napig kétkedve gondolnak, hiszen felmerül a kétely, hogy valóban vadászbaleset vagy esetleg merénylet áldozatai lettek.Ennek próbáltam egy kicsit utána járni, kutakodni. A Magyar Tudat Nemzeti hírportál beszámolója alapján a következőkre lehet következtetni Zrínyi esetében.

Zrínyi Miklóssal kapcsolatban a történészek jelentős része Bethlen Miklós beszámolójára támaszkodik, hiszen a korabeli feljegyzések alapján Bethlen szemtanúja volt az esetnek. Ebből kifolyólag azt állítják, hogy valóban beleset történt. Később azonban egyéb fent maradt iratokból kiderült, hogy tulajdonképpen ő már csak a haldokló Zrínyit találta meg az erdőben, illetve későbbi beszámolóit kiegészítette mindazon információkkal, amihez időközben hozzájutott. Tehát a kérdés továbbra is adja magát, hogy valójában mi történhetett a kursaneci erdőben azon a  végzetes napon?

Feljegyzések alapján aznap ebéd után a hadvezér néhány bizalmasával, Bethlen Miklóssal, a későbbi erdélyi kancellárral, Vitnyédi István soproni ügyvéddel, Guzics Miklós udvari kapitánnyal, annak öccsével, néhány emberével, és az ifjú Zichy Pállal együtt vadászni ment a Csáktornyához közeli kursaneci erdőbe. Nemsokkal később Póka István, Zrínyi egyik embere közölte a hadvezérrel, hogy nem messze tőlük rálőtt egy kanra, amit megsebzett, de nem találta a rálövés helyén. Zrínyi úgy döntött lován a vadásszal együtt utánkeresésre indul. Mivel ezután a vadászatot csak ketten folytatták így az, ami ott történt gyakorlatilag a továbbiakban vakfolt maradt. Később Guzics kapitány öccse és Majláni nevű segítője rohantak Bethlenhez, hogy tudassák a hírt, miszerint Zrínyit baleset érte. Mire odaértek, a horvát bán már a kan mellett feküdt és haldoklott.

Miért övezik mégis kétségek a történteket?

Mint ismeretes, lóval indult a sebzett nyomán. Adja magát a kérdés, hogy a lovon ülő gyakorlott hadvezért, hogyan tudta úgy megtámadni a kan, hogy ő ne tudjon védekezni. A baleset pillanatában senki más nem tartózkodott ott csak Póka István és Zrínyi. Mikor rájuk találtak Póka egy fa tetején várakozott, ami azért is furcsa, mert abban az időben különös bátorság jellemezte az urat szolgáló kísérőket, de Póka erről nem tett tanúbizonyságot. Furcsa az is, hogy az ő elbeszéléseiből gyakorlatilag nem maradt fenn semmilyen forrás. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért fogadta el kétségek nélkül a legtöbb illetékes a hiányos információkkal rendelkező Bethlen leírását.A halálhír felröppenését követően, már akkoriban elkezdődtek a találgatások, hogy a „baleset” a Habsburg-ház műve volt, mert nem akarták, hogy a tehetséges államférfi további sikereket érjen el. Néhányan szót is emeltek igazuk mellett. Ilyen volt például a hadvezér öccse, Zrínyi Péter. Ő volt az, aki 1664. december 8-án levelet írt Györgynek, a szász választó fejedelemnek, amelyben beszámolt arról, hogy bátyja valóban a vadászaton halt meg, de kétségtelen, hogy nem a vadkan által.

Utólag már sokan okosak voltak, sőt látni vélték a halált okozó fegyvert is, amely akkori feljegyzések alapján apáról-fiúra öröklődött, melyhez Zrínyi vére tapad. Volt olyan, aki a Nemzeti Múzeum régiségtárában látta is ezt a fegyver remeket. Szalay László történész eképpen nyilatkozott „Nincs okunk Bethlen tanúságának hitelességét kétségbe vonnunk; az állítás, hogy tulajdon vadásza ölte meg, kit az udvar vagy Montecuccoli a vértettre fölbérlett, vagy, hogy a vadkannak valamiképp irányt a vadász adott volna, éppen csak monda, melyre későbbi események a valószínűség némi álcsillámát vetették.”

Azért az elvitathatatlan, hogyha valaki nyomon követte a történelmet, joggal kételkedik. Hiszen egyértelmű, hogy Zrínyi volt az a nemkívánatos magyar főúr, aki a vasvári béke ellen szót emelt, és többek között ezáltal is szálka lett a bécsi udvar szemében. Már csak azért is kétséges a dolog, hiszen egy edzett, jó katona hírében álló férfiről beszélünk, aki ráadásul felfegyverkezve eredt a disznó nyomába.

Árpád-házi Szent Imre herceg halálának legendája

A másik rejtélyes vadászbaleset elszenvedője Árpád-házi Szent Imre herceg, aki Szent István király és felesége, Gizella bajor hercegnő fiaként született. Akinek életéről vajmi keveset tudunk. De az interneten kutakodva a Múlt-kor hírportál, illetve a Budai Hírlap beszámolói alapján a következőket tudtam meg.

Halálának körülményei meglehetősen titokzatosak, mivel a fennmaradt történelmi dokumentumok sem túl sok használható információt tartalmaznak róla. Családi körülményeiről csak feltételezéseket tudunk. Egyesek szerint 1007-ben született Székesfehérváron. Feltehetően édesanyja, Gizella bátyja után kapta a nevét, akit II. Henriknek hívtak és ő volt a német-római császár. Az Imre a Henrik magyar átalakulása. Imre a dux rusiorum, azaz a russzok hercege címet viselte, amit hol a királyi testőrség parancsnokaként, hol a dunántúli orosz határőrnépek vezetőjeként értelmeznek. Később, rejtélyes halálát, majd azt követő örök nyugalomra helyezését követően sírjához korán megindultak a zarándoklatok. 1083-ban atyjával és tanítójával, Gellért püspökkel együtt avatták szentté. A barokk kortól ő a magyar ifjúság védnöke, ünnepe november 5. Emlékét 18 helynév őrzi, és a XII. századtól csaknem 50 oltár és templom védőszentje volt, kultusza Lengyelországban is elterjedt.

István viszonylag korán úgy döntött, hogy az uralkodás terhét átadja tehetséges fiának, így a koronázás eseményére már az időpont is ki volt tűzve. Erre végül nem került sor, hiszen a herceg 1031. szeptember második napján elhunyt.Így, István kénytelen volt önnön haláláig uralkodni. A Hildesheimi Annales szerint halálát egy felbőszült vadkan okozta, amely 1031. augusztus 24-én halálra sebezte a herceget. Végül több, mint egy hét szenvedés után 1031. szeptember 2-án kilehelte lelkét. Volt, aki ebben kételkedett, hiszen úgy vélték, hogy a szép lelkű herceg kevéssé rajongott a vadászatért. A Varsói Kódex szűkszavúan mindössze annyit ír, hogy „Imre herceg csak nyolc napig betegeskedett, halálának napja szeptember 2.” Többekben felmerült a kétely, hogy a herceg ellen merényletet hajtottak végre, mert nem nézték jó szemmel, hogy ő lesz az új uralkodó. Éppen ezért megmérgezték és valójában a merénylő nemzetségneve volt Vadkan. Gyanúsított egyébiránt lett volna szép számmal, hiszen Konrád is például csak Imre herceg haláláig érdeklődött az ország iránt. Ezen felül sok irigye is akadt a hercegnek abban az időben.

Árulkodó képsorozat

Van azonban egy három jelenetből álló miniatűr képsorozat, ami három eseményt ábrázol. Azért is gyanús ez mert éppen csak a vadászbaleset nem látható rajta, viszont  a három jelenet logikusan összefügg. Ezek a következők: Szent Imre temetése, Vazul megvakítása és Vazul fiainak elmenekülése. Mint fentebb említettem, Szent István fiának akarta átadni a trónt, de akadályt jelentett az ősi hagyomány, mely szerint a család legidősebb férfi tagja – jelen esetben Vazul – örökli a hatalmat. Ezt megelőzendő István börtönbe záratta Vazult, mire a Vazul-pártiak összeesküvést szőttek, melyben meghalt Szent Imre. Szent István megvakíttatta Vazult, alkalmatlanná téve az uralkodásra, fiait pedig száműzte.

Ezen felül van még egy történet, amely Szent István királytól szokatlan kegyetlenségű leszámolásról szól. Egy besenyő törzsfőt, Tonuzobát feleségével együtt élve temettette el. Hogy kik voltak ők? Még Taksony fejedelem idejében érkeztek besenyők Magyarországra, nekik volt egy Kabán nevű törzsük. A kabán magyarul vaddisznót jelent. Ennek a törzsnek volt a legelső embere Tonuzoba, aki tiszteletbeli címként használta a ránk maradt nevet, ami Vaddisznó-apát jelent.

Hogyan kapcsolódik, vagy hogyan kapcsolódhat ez a „vaddisznó” Vazulhoz? Vazult Anonymus a Maglód nemzetséggel hozza kapcsolatba. Ennek a névnek van egy olyan olvasata is, mely szerint a konda ivarérett, tenyésztésre kiválasztott disznóját hívták így, már Szent István korában. Tehát megint a Disznó nemzetségnél vagyunk. Hogy ez megegyezik-e a besenyő törzzsel, nem tudjuk, bár érdekes egybeesés.
Persze a szálat lehetne a végtelenségig futtatni. Ugyanakkor adja magát a kérdés, hogy miért volt mégis ennyire fontos homályban tartani a herceg halálát? A magyarázat viszonylag ésszerű. A három Vazul-fiú közül kettő, Béla és András idővel mégis a magyar trónra került, nem is sokkal Szent István halála után. Bélának és Andrásnak egyaránt kellemetlen lehetett, hogy ha ők személyesen nem is, de érintettek voltak Szent Imre halálában. Ezért magyarázták később úgy a történetet, hogy nem Szent István, hanem Gizella vakíttatta meg apjukat, őket pedig a király menekülésre buzdította – nehogy velük is leszámoljon Gizella királyné. A vadászbaleset pedig hihető tragédia, pláne hogy ebben az esetben nem kellett nagyon félremagyarázni a történetet, ha ténylegesen egy személyben kell keressük a vadkant.

Valószínűleg a teljes igazság egyik esetben sem fog már soha kiderülni, ugyanakkor ezekből is kiderül, hogy a sebzett disznó veszélyessége vitathatatlan. Éppen ezért jó, ha mindig körültekintően indulunk a keresésükre.

Tarjányi Lili