Természetesen nem, de most nem is az a célunk, hogy a különféle, a témába vágó televíziós műsorokat kritizáljuk, inkább csak annyi, hogy a realitás szemüvegén keresztül gondolkodjunk a kérdésen. Vagy inkább szemüveg nélkül.

A probléma a felszerelés nélkül a vadonban, a közel s távol kietlenségben ragadt emberrel természetesen az, hogy hosszabb-rövidebb ideig biztosan pánikban van, ami nagyon nem javítja a túlélési esélyeket. Hiszen rengeteg energiát emészt fel a hosszú ideig magasan lévő adrenalin szint.

No de adrenalin ide, vagy oda, figyelembe kell vennünk, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre. Ha olyan tapasztalt deszantosok vagyunk, akik képesek egyetlen cipőfűzővel hegyet mászni, vizet fakasztani a földből és jól lakni, akkor nyert ügyünk van, mert vagy mindenre fel vagyunk készülve, vagy jön értünk a helikopter. Ha azonban sikerül egy tundrai kirándulás során észrevétlenül és alaposan lemaradni, akkor tényleg baj van.

A bicskánál többet ér a jól szigetelő bakancs és a száraz váltás zokni. Hosszú távon ez felel ugyanis azért, hogy ne adjuk fel. „Tartsd szárazon a puskaport!” Bizony. A zoknival együtt.

Ha sikerül vizet találni, s olyan szerencsénk van, hogy iható, illetve elegendő mennyiségben a rendelkezésünkre áll, akkor egy használatban lévő ösvény közelében maradva remélhetőleg egyszer csak felfedeznek bennünket. Ugyanez igaz az élelmiszerre is, bár étel nélkül nagyságrendileg tízszer annyi ideig bírja az emberi szervezet, mint folyadék nélkül. Akár negyven napig is, ha szükséges.

Persze, ha negyven napig nem találnak ránk egy hatalmas erdőben, vagy mondjuk egy olyan területen, ahol nincs olyasmi, amiről biztosan tudjuk, hogy nem mérgező, akkor nagyon nagy bajban vagyunk.

Alapvetően elmondhatjuk tehát, hogy a nagy túlélések esélye az átlag túrázó számára igazán kellemetlen körülmények között nagyon csekély.

A kérdésre tehát a válasz sajnos prózaian egyszerű: nem, a legtöbb esetben nem lehet túlélni a vadont egyetlen svájci bicska ársaságában.