Egy túra a Remington két óriási üzemében összeköti a gyár múltját és jövőjét.

Huntsville egyik marógépének a kalibrálása a sok közül.

Az apám azt mondta nekem, hogy nem igazán értette meg anyámat, míg évekkel a házasságuk után meg nem látogatta a gyerekkori otthonát Georgia-ban. Ott a sok magnólia fa, hintaszék és szirupos akcentusok között felfedezte a kertek, vasárnapi ebédek és Coca-Cola iránti szeretetének eredetét.

Hasonló felfedezésem volt, amikor a Remington gyár recsegő fa padlóin lépkedtem Upstate New York-ban tavaly télen. Az első puskám, egy Model 510 TargetMaster single-shot .22 ebben a terjeszkedő gyárban született, és minden szippantás az oldószerrel teli levegőből és pillantás a durva nyers blankokra a peremgyújtásúm sima fém és olajozott diófa részeire emlékeztetett, ami az egyetlen imádott puskám volt az életem második évtizedében.

Amikor hazaértem a Remington 93000 m2-es Ilion, N.Y., gyárból, felkutattam a TargetMaster-em eredetét. Az Ilion gyártási sorozatból származik 1947-ből, egy olyan lőfegyver generáció, ami segített a Remingtonnak áttérni 1903A3 Springfieldek katonáknak való gyártásáról a több millió puska gyártására nyúlra, fürjre és szarvasra a hazai vadászoknak.

Itt épp egy R-1911 félautomata pisztolyt dobozolnak és előkészítik a szállításra.

Szinte el tudom képzelni a kis puskámat – a puskát, amivel kilőttem egy konzervet az első kempingezésnél amikor a barátom Doug elfelejtett konzervnyitót hozni, a puskát ami miatt anyukám mérges volt rám, mert a kertjében a palántákról lelőttem az érett paradicsomokat, a puskát ami által vadász lettem – amint legördül a Remington szerelősoráról, becsomagolják egy dobozba, a bárkák vártak a gyár téglafalán kívül, hogy a kész lőfegyvereket az Erie-csatornán leszállítsa a fegyverboltokba.

A puskám születése óta eltelt 69 év alatt az Erie-csatornát már feltöltötték. Freedom Group a Remington anyavállalata leköltözött délre. A Remington már nem gyárt .22 kaliberű egylövetű puskákat. A golyóspuskákat pedig leváltották a pisztolyok és a rohampuskák a Big Green vezető vonalaként. De az Ilion-i üzem, ami a New York, Mohawk Valley keményfái és kéményei fölé emelkedik még mindig földi energiával termeli a puskákat.

Négy emeletnyi puska

Model 870 sörétes puska töltényűrök várakoznak a kézi polírozásra (balra); egy Ilion-i alkalmazott összehasonlítja az agyazás és az előágyszán fát a diófa agyazású 870-ekhez.

Az Ilion gyárat 1915-ben építették, hogy megemeljék a kormánynak gyártott puskák termelését felkészülésként az I. Világháborúra. A négy emeletes épület egy ölyan területre épült, amit Eliphalet Remington II vásárolt 1828-ban második területként a puskacső készítő üzemnek. Az eredeti Remington létesítmény, éppúgy mint az örököse, közel volt az Erie-csatornához, ami hozzáférést jelentett a folyó menti piacokhoz. A polgárháború előtti Amerikában New York központja volt az ipari univerzum közepe.

A téglából épült gyáron meglátszik a kora. A magas ablakai kormosak. A padló tölgyfa deszkákból áll, amiket a közeli dombokról hoztak. A magas plafonok sajtolt bádogból vannak.

VersaMax puskacső furatának vizsgálata (balra); 870 töltényűrök  polírozása

Az Ilion gyárban mindenhol véső és reszelő hangot hallani. Fényes CNC marógépek sorakoznak a földön, és a dolgozók (a Reminton közel 1300 órabéres munkást foglalkoztat itt, a legtöbben az Egyesült Amerikai Bányászmunkások tagjai) ugyanúgy tanulmányozzák a számítógépek monitorjait, mint a mérőórás tolómérőket.

A modern és nosztalgikus ütközése kiterjeszkedik a termékvonalakra is. A 11 millió Remington Model 870 pumpás sörétes puskából a legtöbbet itt gyártották, és még mindig gyártják a Model 700 golyóspuska gyártósor alatti szinten. De új modelleket is gyártanak itt. Egy sarokkal arrébb attól, ahol a dolgozók osztályozzák és válogatják a fényes VersaMax puskacsöveket, új V3 sörétes puskákat szerelnek össze és dobozolnak.

VersaMax sörétes puska cső polírozása (balra); ládányi Marlin .30 puskacsövek várják a befejező munkálatokat.

De van egy naplemente érzete is az Ilion-i gyárnak. Régi esztergák és rozoga marógépek állnak a sarkokban. A fejünk felett lévő világítás kicsit halvány. A jövő egy kicsit ködös itt, mivel a Remington termékek gyártása egyesével átkerül a másik üzemekbe.

Puskák fényes városa

Az utolsó egy vagy két évben, sok termékvonal gyártása átkerült Huntsville, Alabama-ba, ahol a Remington egy Chrysler autógyárat alakított át a legkorszerűbb lőfegyverek termelő létesítménnyé.

Ha Ilion fa füst és gépzsír, akkor Huntsville diódák és alaplapok. A linóleum padló ragyog az erős ipari megvilágítástól, és a CNC marógépek biztos precizitással zúgnak.

Egy kezelő bemutatja a Bushmaster puskacső összeszerelését (balra); a termelési emelet a Huntsville gyárban

A termékek amiket Huntsville-ben gyártanak, tükrözik a csúcstechnológiás gyárat. Amikor decemberben ellátogattam, nem láttam egy szem diófát sem, vagy egy kézzel illesztett töltényűrt. Polimerek és lézer gravírozás uralja a puska modelleket, a Bushmaster sorozattól elkezdve a félautomata puskákon át az RM380, Remington mikró pisztolyig, és a teljes méretű 1911 R1-et. Az 53000 m2 alapterületű üzem egyik távoli sarkában, Advanced Armament Corp. hangtompítókat marnak egy nagy zászló alatt, amin a márka koponya és rohampuska logója látható.

Munkások gépeket kalibrálnak (balra); egy Remington R-1911

A területen elhelyezkedő sok csúcstechnológiás üzemnek köszönhetően Amerikában, Huntsville lakosságában található a legtöbb mérnök arányosan nézve és könnyen elhihetjük, hogy a legtöbben a Remingtonnál dolgoznak. 2015-ben a Remington itteni munkaereje csak 350 emberből állt, de úgy tűnt számomra, hogy minden alkalmazottnak megvolt a szakterülete: prototípusok, anyagtesztelés, ballisztika, elektromos kalibráció.

A gyártósorok gépezetein túl, legalább a gyár fele üresen állt és számomra úgy tűnt, hogy várja a Remington elkövetkező 100 évnyi puska termelését.