A cím nem véletlenül utal egy sokkal általánosabb szóösszetételre, amiben a túlélés szerepel. A késélezés ugyanis legalább annyira alapvető, mint a jó kés maga, a jó kés jelenléte. Az él ugyanis csorbul a használat során, legyen bármennyire is minőségi a késünk, bármennyire is ellenálló az anyag, amiből készült. A késeket tehát időnként meg kell élezni, különben hasznavehetetlenek lesznek. Ennek azonban megvannak a maga szabályai, amelyeket be kell tartanunk.

Ez egy folyamat

Az élezés klasszikusan több anyag fokozatos igénybevételével („lágyuló” sorrendben) történik. A konyhai élezők, melyek előre beállított szöggel dolgoznak, és mindössze egy vagy több fenőkő segítségével, nem rosszak, de tökéletes élt soha nem fogunk nyerni általuk. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy az élezés folyamata két nagy részre oszlik, a durva és a finom élezők használatára. Utóbbiakat sorjamentesítőknek is nevezzük, és ezek dolga, hogy a lezárják az élezés processzusát, hogy tökéletesítsék az élt.

Durva élezők

Ezek között a legismertebbek a fenőkövek. Léteznek úgynevezett klasszikus, egyfelületű, és többfelületű fenőkövek is. A tipikus kaszakövek például egyfelületűek és velük kiváló eredményeket lehet elérni. A többfelületű fenőkövek lényege, hogy van durvább és finomabb oldaluk. Nyilvánvalóan az élezés folyamatában a durvától a finom felé kell közelítenünk, hiszen könnyen eshetünk élező spirálba, ami azt jelenti, hogy a már kész, vagy közel kész élt elrontjuk azzal, hogy durva felületű élezővel a kelleténél többet, vagy erősebbet húzunk rajta.

A fenőkövek esetében is érdemes ügyelni a minőségre, hiszen a piacon sűrűn felbukkanó ócska eszközök nagyobb kárt csinálnak, mint hasznot. Ezen semmiképp se spóroljunk, hiszen ahogy arról fentebb már írtunk, az élezés az egyik legfontosabb művelet, amit a lehető legjobban kell elvégeznünk, ha szeretnénk fitten tartani kedvenc késünket.