dr. Sugár László: A bagócs fertőzöttségről

Gyakorta visszatérő gond a szarvas- és őzállománnyal gazdálkodó vadásztársaságoknál az orr-torokbagócs és a bőrbagócs károsítása. Segítő szándéktól vezérelve kértük fel a szerzőt a kételyek eloszlatására: mi a helyzet, hogyan védekezhetünk és miként előzhető meg a súlyos bagócs fertőzöttség?

Az idei tavasz elején az országban sokfelé találtak szarvas- és őztetemet, s ezek többségében a bőr alatt, sőt a szarvasok esetében a torokban is bagócs lárvákat. Az elpusztult álatok zöme lesoványodott vagy senyves volt. Ezek alapján sok vadgazda arra a feltételezésre jutott, hogy a gyenge tápláltsági állapotnak és az elhullásnak közvetlen okozói a bagócs lárvák voltak. Sajnos, az ország bagócs fertőzöttsége nagy. Az elhullott szarvas torkában hemzsegő lárvák, avagy a többnyire senyves szarvas és őz megnyúzott teste és a bőr alatti sebhelyek riasztó, kellemetlen érzést váltanak ki még az edzettebb vadászokban is.
Önként vetődik fel a kérdés, mennyire veszélyezteti a szarvas- és őzállományt a bagócs fertőzöttség, hogyan tudunk ellene védekezni.
A bagócsok életmódja különös. Az április-május folyamán rajzó bagócslegyek (vargalegyek – Hypodermatidae) petéiket az állat szőrszálaira rakják. A kikelő lárvák a bőrön áthatolva a bőr alatti vagy izmok közötti kötőszövetben „csigatempóban”, mintegy 6 hónap alatt, október-novemberre jutnak el megtelepedési helyükre: a hát- és az ágyéktájék bőre alá, ahol a bőrön légzőnyílást készítenek. Az állat szervezete védekezésként kötőszöveti tokkal veszi körül mindegyiküket, s itt fejlődnek a lárvák március-áprilisig. Ekkor a tokból kibújva és a bőrt átfúrva a talajra kerülnek, s ott bebábozódnak. A bábból 3-4 hét alatt fejlődik ki a bagócslégy. A gímszarvas-vargalégy lárvái csak a gímszarvasban, az őz-vargalégy lárvái viszont bármelyik eurázsiai szarvas faj egyedeiben kifejlődnek.
Az áprilistól októberig is rajzó orr-garagbagócsok (Oestridea) nőstényei elevenszülők: az apró lárvák 1-2 tucatját csepp formájában több centiméterről lövik az állat orrába. A lárvák élénk hernyómozgással percek alatt az orrüreg legbelső részébe, a rostalemezekhez jutnak. Itt 6 hónapig tartózkodnak, majd a hortyogókon át a garatüregbe hatolnak, és ott fejlődnek tovább. Március- augusztus folyamán az érett lárvák az állat orrüregén át jutnak a külvilágra.
A szarvas bagócs lárvái a gímszarvasban, dámvadban és szika szarvasban; a gímszarvas bagócs lárvái csak a gímben, az őzbagócs lárvái csak az őzben fejlődnek ki.
A bőrbagócsok vándorló lárváinak a vad szervezetét károsít hatásáról nincs tudomásunk. A bőr alatt tartózkodó lárvák károsítása a légzőnyílások kialakításával jelentkezik. A téli-, kora tavaszi időszakban elejtett vagy elpusztult állat bőre a kikészítés során beszakadhat, a bőr lyukacsos, csökkent értékű, gyakran értéktelen.
Az orr-garatbagócsok egyik kedvezőtlenebb hatása az állatok nyugtalanítása. Ez már a rajzáskor a fertőzés kezdetén megfigyelhető. Karámbeli megfigyeléseink szerint az álatokat már a légy megjelenése is nyugtalanítja. Az orrüregbe hatoló lárvák pedig kellemetlen viszkető érzést keltenek. Ilyenkor ugyanis az állat fejét rázza, forgatja, nagyokat prüszköl, orrát fához, földhöz dörzsöli, vakarja, esetleg vízbe dugja.
A bagócslárváknak a szervezetre test-vagy agancsfejlődésre, tápláltsági állapotra – gyakorolt hatásáról sokan írnak, még többen beszélnek. Ezek jórészt általános tapasztalatok és vélemények, de körültekintő és tárgyilagos vizsgálatot azonban kevesen végeztek bagóccsal fertőzött szarvason és őzön.
Az NSZK-ban végzett vizsgálat szerint a garatbagócsokkal erősen fertőzött őzbakok testsúlya körülbelül 30 százalékkal kisebb volt a nem, vagy enyhén fertőzöttekhez képest, és agancsuk is általában jóval gyengébben fejlett. (A hiba az, hogy nem külön értékelték az egyéves bakokat és az egyéb tényezőket, például más parazitákat nem vizsgáltak.) Egy másik, ugyancsak nyugatnémet vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a gombnyársas bakok egyik fele erősen, másik része enyhén, vagy egyáltalán nem fertőzött – azaz még látszólagos összefüggést sem találtak a fertőzöttség mértéke és az első agancs fejlettsége között.
Saját vizsgálataink során közel 400 gímszarvas és őz vizsgálata alapján szintén nem találtunk egyértelmű összefüggést a bagócs fertőzöttség mértéke, valamint a test- és agancsfejlődés között. Erős fertőzöttség miatt bekövetkezett elhullás gyanúja csupán egy esetben merült fel, de a boncolás eredménye azt is megcáfolta. (Álgümőkóros, teljesen lekopott fogazatú öreg tehén volt.)
A vadbetegségekkel foglalkozó szakemberek ma már egyetértenek abban, hogy a különböző paraziták nagy átlagszámú és gyakoriságú előfordulása az adott populáció általános ellenállóképességének a csökkenésére, ez pedig rendszerint a táplálkozási viszonyok romlására vagy a túl nagy populáció-sűrűsége, ritkábban egyéb tényezőkre (például szélsőséges időjárás: az elmúlt télen helyenként 40-45 napig összefüggő hótakaró volt) vezethető vissza. Az állatok elhullásában tehát csak mint egyik gyengítő tényező szerepel a bagócs fertőzöttség.
Háziállataink közül a szarvasmarhában fordul elő bőrbagyócs fertőzöttség. Lefolyása és kórbonctani képe hasonló a szarvasfélékben tapasztaltakhoz. Itt is az ipari bőrkár a legjelentősebb. Emiatt próbálkoztak már évtizedekkel ezelőtt is a fertőzöttség csökkentésével. Kezdetben szájon keresztül adagolt szerves-foszforsavészterrel (Ditrifonnal) kísérleteztek. Az eredmény elég jó volt, de már a legkisebb hatékony adag is mérgezési tüneteket okozott. Később aDitrifon-oldatot az állatok hátára öntötték és a szőrzetbe dörzsölték. Ez a kezelés már veszélytelen volt. 10-12 esztendeje azonban egy még jobb módszer terjedt el.
A Ditrifont dimetilszulfidoxidba oldva (Dixol) csak az állat hátára kell önteni, és az oldat percek alatt áthatol a bőrön. (Ugyanígy az ember bőrén is, tehát csak az előírások gondos betartásával alkalmazható, mivel mérgező!)
Házi juhokban helyenként gyakori az orrbagócs-fertőzöttség. A lárvák nem a garatban, hanem az orrüregből nyíló melléküregben (állcsonti-, homlok szarv-csapüregek) fejlődnek. Emiatt olykor agyhártyagyulladás is kialakulhat. Ez a fertőzöttség is eredményesen kezelhető ma már a Ditrifon vagy Ranide alkalmazásával. Mindezek ellenére nálunk a juhok gyógykezelését eddig még nem tartották indokoltnak!
A szarvasfélék bagócs fertőzöttsége elleni védekezés helyzete és lehetőségei nem kecsegtetőek. Bár van hatékony gyógyszer, azonban a vadhoz való eljuttatása – mivel rendszeres kezelésre lenne szükség – nem megoldott. Az ipari bőrkár nem előzhető meg a szarvasmarhánál alkalmazott módon, hiszen a pontos és veszélytelen egyedi adagolás megoldhatatlan. Ezért egyenlőre közvetett módszerhez kell folyamodni: a tarvad lelövésének zömét az őszi hónapokra kell tömöríteni. A november közepe előtt elejtett szarvasok és őzek bőrén ugyanis nincsenek friss légzőnyílások, a szarvas borjak illetve a fél-, másféléves őzek bőrén pedig még nincsenek hegesedett foltok sem. Ilyenkor az állatok tápláltsági állapota is sokkal jobb, mint később.
Az orr-garatbagócsok ellen jó hatékonyságú a Ranide nevű külföldi készítmény, alkalmazását azonban nem tartjuk indokoltnak vadfajok esetében. Már csak azért sem, mert a szabad területen élő popuációkban a fertőzöttség teljes felszámolása jelenlegi ismereteink alapján lehetetlen.
A tapasztalatok szerint a bagócs fertőzöttség közvetlenül nem okozza a szarvasfélék pusztulását, azonban az erős fertőzöttség az állat ellenálló képességét csökkenti.
A fertőzöttség visszaszorításához, illetve elfogadható szinten való tartásához a legegyszerűbb és legolcsóbb módszer az állatok ellenálló képességének fokozása, amelyhez két dolog szükséges.
– bőséges jó minőségű táplálék a vegetációs és téli időszakban egyaránt;
– egyszerű elveken alapuló, de hatékony és következetes állományszabályozás.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

A többi cikket se hagyd ki!