A Fegyver-Horgászat-Vadászat Nemzetközi kiállítás, vagy a sokak számára egyszerűen csak FeHoVa néven ismert, évente megrendezett vadászati kiállítás a tegnapi napon zárult, ismét kiemelkedő látogatottsággal. Minden évben lehetőségem van véleményezni a rendezvényt, de most más szemszögből szemléltem a történetet.

Mint minden nagy volumenű eseményről, erről is megoszlanak a vélemények. Sokak szerint elharapóztak az árak, zsúfoltak a pavilonok, és már az odajutás, parkolás is komoly nehézséget okoz. Az árakkal nem vitatkozom hiszen, hogy tisztán lássuk, messzemenőkig bele kellene menni a miértekbe, okokba és okozatokba, ami nekem egyrészt nem tisztem, másrészt mindenki a saját bőrén tapasztalja, hogy nem csak a vadászati felszerelések, hanem úgy általában a mindennapi alapvető élelmiszerek ára is drasztikusan emelkedett. De ez a cikk, most nem erről szól.

Ez volt az első kiállítás, hogy vendégként és nem kiállítóként vettem részt a rendezvényen. Számomra meglepő volt, mennyivel másabb a standok pultjainak ezen feléről szemlélni a kiállítást, és úgy általában véve a vendégeket. A zsúfoltság nemcsak itt, hanem bármely nagynevű kiállításon fennáll, ezt nem is lehet elvitatni azoktól, akik erre panaszkodnak. Nyilván, ha senkit nem érdekelne, nem lenne ennyi látogató. Ezt el kell fogadni!

Foglalkozzunk inkább kicsit az odajutással, parkolással. A HUNGEXPO nagyszabású beruházásba kezdett a 2021-es vadászati világkiállítás kapcsán, ami némi nehézséget okozott a bejárás illetve a parkolás részéről ezidáig is. Az természetesen én „hibám”, hogy a szombati napot választottam a látogatásra. Sőt, valószínűleg ha sikerült volna időben elindulni, akkor bizonyára nem lett volna másfél-két óra találni egyetlen parkolót. De! Amellett nem tudok, nem tudunk sok vendégtársammal elmenni, hogy a parkolóőrök -tisztelet a kivételnek-, gyakorlatilag fikarcnyi segítséget nem nyújtottak azzal kapcsolatban, hogy a zsúfoltság ellenére, vajon hol találnánk parkolóhelyet. Hiába kérdeztük kedvesen, hogy merre lenne lehetőség megállni, volt aki válaszra sem méltatott, csak vonogatta a vállát. Az már szinte ritkaság számban ment, hogy érthető magyarázatot kapjunk valakitől. Mindezt szemtelenül súlyos összegért. Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy mindennek megvan az ára. De mennyivel szívesebben adja ki kezéből az ember azt a bizonyos összeget, ha normális hozzáállást tapasztal…

Nézzük azonban a FeHoVa igazi értékét, amit pénzen nem lehet megvenni. Ez nem más, mint a barátság. Számos vadászszív dobog együtt határon innen és határon túl. A közösségi médiának köszönhetően ezek az emberek virtuális csoportokba tömörültek, napi szintű online barátságot kötöttek. Mivel munkájuk vagy egyéb tevékenységük miatt, összeegyezhetetlen lenne az évente többször megejtett találkozás, ezért a már említett kiállítás az egyik biztos pont, amely minden évben lehetőséget nyújt a közösségi oldalakon született barátságok személyes ápolására. Nem is volt ebből hiány. Az asztaloknál jókedvű csapatokban ültek férfiak és nők. Szemmel láthatóan vadászélményeiket és a viszontlátás örömét osztották meg egymással. Összeölelkezve köszöntötték egymást a rég nem látott osztálytársak, akik az ország különböző pontjain dolgoznak, élnek. Jó volt látni, ahogy a barátok nevetve koccintottak, illetve falatozták a otthonról hozott étkeket. Helyenként igazi „batyus bulit” rendeztek. Ezeket látva fogalmazódik meg bennem évről-évre, hogy mi az, amiről a FeHoVa valójában szól. Arról, hogy az élet ne csak virtuálisan folyjék, ne csak képeken lássuk egymást, ne csak felszínes kapcsolatok szülessenek. Ahogy sétáltam a standok között hol itt, hol ott futottam össze egy-két rég nem látott ismerőssel. Órákig tudtuk volna mesélni egymásnak, hogy mi történt az elmúlt találkozás óta, de erre egyetlen nap vajmi kevés lenne.

Levonható tehát az a konzekvencia, hogy a valódi értéket a meglévő barátságok ápolása, az újak megkötése és a nem elhanyagolhatóan az üzleti tárgyalások sikeressége adja. Ezek mellett az esetleges negatívumok a következő évre eltörpülnek, és a vadászbarátok általában már januárban lázasan készülnek a következő összejövetelre.

Tarjányi Lili