A vadászati közbeszédben rendszeresen visszatérő beszédtéma, hogy mennyire etikusak a távoli lövések. Ha a különböző túlzó álláspontoktól eltekintünk, a többségi véleményt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy olyan távolságra etikus lövést tenni, ahol a vadra nagy biztonsággal, jó találati pontossággal halálos lövést tudunk tenni. Ez idáig rendben is volna, de mekkora is ez a távolság? Milyen közel van a távol?

Gyakori érv a távoli lövések mellett, hogy nem lehetett jobban megközelíteni a vadat. Ez olykor igaz, máskor csupán lustaságunk mentsége. Ha mindenki csak annyi fáradságot vállalna a közelebbre cserkelés érdekében, amennyit egy pohárért kedvenc italából, akkor sokkal kevesebb hosszú lövésre lenne szükség. Restek vagyunk négykézlábra ereszkedni, vagy nagyobb kerülőt tenni egy árokban vagy takarást nyújtó facsoport mögött. Amikor azonban olyan helyzetbe kerülünk, hogy tényleg nem lehet közelre belopni a vadat, fontos tudnunk, mekkora távolságból vállaljuk el a lövést, és mikor mondjunk nemet a csábításra.

Erre nem lehet szabályt felállítani, mert nagyon sok minden befolyásolja. (Ezért is megmosolyogtató, mikor valaki méterben állapítja meg az etikus lőtávolságot.) A legfontosabb körülmények, amelyek az eredményes lövés legnagyobb elméleti távolságát befolyásolják:

– felszerelésünk műszaki adottságai,

– saját képességeink,

– egyéb külső körülmények.

Nézzük ezeket részletesebben:

Műszaki adottságok

Az mindenki számára egyértelmű, hogy egy prémium kategóriás sportkocsival nagyobb sebességgel lehet biztonságosan közlekedni, mint egy olcsó kisautóval. Így van ez a fegyvereknél is, a különböző gyárak különböző minőségű termékeket gyártanak. És egy jobb minőségű csővel szerelt, kisebb szórású fegyverrel messzebbre lehet pontosan lőni, mint egy gyengébb színvonalú termékkel. De a dolog ennél összetettebb.

Mert azt sem vitatja senki, hogy nagyobb sebességgel vezethető biztonságosan ugyanannak az autógyárnak a sportkocsija, mint a hétüléses családi egyterűje. Nem azért, mert az egyik jobb, mint a másik, hanem azért, mert más célra optimalizálták őket. És a szériagyártású sportkocsi képességeit sem lehet összehasonlítani egy egyedi építésű versenyautó adottságaival. Ugyanezek a kategóriák megvannak a fegyverek között is.

Tehát ha minden egyéb körülmény egyforma volna, jelentősen eltérő távolságra tehető várhatóan pontos lövés egy átlagos minőségű mordályból, egy prémium kategóriás fegyverből és egy egyedi építésű távlövő puskából.

A műszaki adottságokbéli különbségek illusztrálására: Egy alkalommal tanúja voltam, mikor a távlövő tudományáról (is) híres Beck Antal lőtéren, 600 méteres távolságra saját egyedi fegyverével öt találatot tett egy kisebb, mint 10 cm átmérőjű körbe, majd egy másik vadász prémium kategóriás fegyverével az 1 m2-es céltáblát is alig tudta eltalálni.

Azt is érdemes megpróbálni, hogy talál-e a nyájas olvasó olyan fegyvergyárat, amelyik sorozatgyártású vadászfegyvernél garantálja 450 méteres távolságon az 5 cm-es szórást. Szerintem nem fog…

Ha már a műszaki paraméterekről beszélünk, nagyon fontos tényező a kaliber is. Ahogy egy kocsi teljesítményét jelentősen befolyásolja a motor milyensége (hengerűrtartalom, hengerszám, üzemanyag stb.), úgy a találatok pontosságát is befolyásolja a választott kaliber. És ez sem olyan egyszerű kérdés, hogy minél „magnumabb magnum” egy fegyver, annál messzebbre lehet vele pontosan lőni. Mert például a 308 Winchester kaliber igen népszerű a távlövő versenyzők között, pedig nem nevezhető ultra-magnumnak. Meg sem próbálunk belefogni a kaliber–ballisztika bonyolult tudományába, legyen elég annyi, hogy fegyverünk távlövő képességei elbírálásakor erre is figyelemmel kell lennünk. Azzal itt nem foglalkozunk, hogy a sorozatgyártású vagy egyedi töltésű lőszer, a választott lövedék ballisztikai tulajdonságai, sőt még az alkalmazott lőpor tulajdonságai is befolyásolják a találati pontosságot, mert aki ilyen mértékig elmerüla kérdésben, az nem ebből a cikkből fog tájékozódni.

A következő meghatározó műszaki felszerelési tárgy a céltávcső. Mert ahhoz, hogy valamit el tudjunk találni, ahhoz látni kell, méghozzá megfelelően pontosan látni. Az első bírálati szempont a minőség. Mert a kevésbé jó minőségű optikáknak különböző, kisebb-nagyobb hibái vannak, amitől azonban még alkalmasak lehetnek kis-közepes távolságra. Messzebb történő lövésnél azonban ezek a minőségi hiányosságok már hibázást erdeményez(het)nek. Fontos a megfelelő nagyítás is, ezzel jobban látjuk, hova célzunk. Ha a hatos nagyítással csak annyit látunk, hogy valószínűleg benne vagyunk az őzben, akkor a tizenkétszeressel már tudjuk, hogy valahova lapockára célzunk, míg a hússzorossal azt is, hogy magas blattra. Végezetül megfelelő kialakítású célzójel (célkereszt) szükséges. A vastag céltüskék, amelyek ideálisak lehetnek az esti-éjszakai disznóleshez, távoli lövéshez alkalmatlanok, mert kitakarják a célt.

Ha nem is elengedhetetlenül szükséges, de erősen ajánlott a kompenzációs lehetőséggel ellátott céltávcső, amelynél a célzási pontot lövés előtt a cél távolsága függvényében módosítani tudjuk. Miről is van szó? A lövedék minél nagyobb távolságot tesz meg, annál többet esik. Tehát – a távolság függvényében változó mértékben – magasabbra kell célozni, mint ahová találni akarunk. A kompenzációs torony lehetővé teszi, hogy a céljelet úgy módosítsuk, hogy oda kelljen céloznunk, ahová lőni akarunk. Ez egyfelől megkönnyíti a lövő dolgát, másfelől növeli a pontosságot. Hiszen egy alföldi őzezés alkalmával, ha 15 cm-rel kell „fölé lőni”, még viszonylag egyszerű a helyzet: a vad gerincére célzunk. Ha már 50 cm-rel kell magasabbra célozni, akkor 35 cm-rel a gerinc fölé kell célozni. Itt már csak becslésre hagyatkozhatunk, így az a 35 cm lehet, hogy 20 lesz, lehet, hogy 50. Végül el fog érkezni az a távolság, amikor kellő fölétartás esetén a vad már benne sincs a céltávcsőben… Tehát ha nincs céloptikánkon kompenzációs lehetőség, hamar elérkezik az a távolság, amikor már nem etikus lövést tenni, mert a találat esélye az orosz rulettre emlékeztet.

Távoli lövések esetében elengedhetetlen, hogy tudjuk, mennyivel kell fölé céloznunk. Ahhoz, hogy távolra eredményesen lőhessünk, ismernünk kell lövedékünk röppályáját, hogy mekkora távolságra mennyi az esése, és tudnunk kell azt is, hogy a cél pontosan milyen messze van. A távolság pontos ismerete leginkább távolságmérővel lehetséges. Ezek a berendezések – ha nem más optikai eszközbe beépített szerkezetek – már viszonylag olcsón megvásárolhatók. Szükség esetére számtalan, a távolságbecslést segítő módszer van, de ezek csak hozzávetőleges eredményt adnak. A legjobbak a céltávcsővel vagy keresőtávcsővel kombinált és programozható készülékek – de ez árukban is megmutatkozik.

Mindenesetre valamilyen módon meg kell állapítanunk a cél valós távolságát.

Ha már tudjuk, hogy a vad milyen messze van tőlünk, hogy lövedékünk ekkora távolságon, mennyit esik, akkor a ballisztikai kompenzátorral a célkeresztet ennek megfelelően módosítjuk, majd lőhetünk.

Fontos tudni, hogy a ballisztikai táblázat szerinti lövedékesés vízszintesen tett lövés, +10-20 C fokos hőmérséklet és a tengerszint feletti kb. 1000 m-es magasságig igaz. Ha – például a hegyekben vadászva – erősen felfelé vagy lefelé lövünk, akkor a vízszintestől való eltérésnek megfelelően kompenzálnunk kell. Ugyanígy befolyásolja a röppályát a hideg, mert a lőpor kisebb lökőerőt produkál. Ha pedig a tengerszint feletti nagyobb magasságban lövünk, a hígabb levegő kisebb közegellenállása is módosító tényező. De ezen szempontok megvitatása kilóg e cikk kereteiből.

Gyakran felmerülő kérdés, hogy az erős oldalszél mennyire befolyásolja a találati pontot, és hogyan kompenzálható. Erről megint csak litániát lehetne írni, de röviden elég annyi, hogy kezdő távlövők 500 méter alatti lövéseknél bátran figyelmen kívül hagyhatják.

Könnyebb dolgunk van, ha távolságmérőnkbe be lehet programozni lövedékünk ballisztikai adatait, mert így az elektronika kiszámolja helyettünk a szükséges kompenzáció mértékét. Egyes eszközökbe gyárilag betáplálják néhány gyakori lövedék ballisztikáját. Ezek az értékek csak tájékoztató jellegűek, sokszor többet ártanak, mint használnak. A profik a kompenzációt nem cm-ben, hanem MOA-ban számolják, de ennek részleteitől most tekintsünk el.

A fentieket összefoglalva: Az átlagos vadászati felszereléseket átlagos lőtávolságra készítik. Ha az átlagosnál érdemben nagyobb távolságra akarunk lőni, akkor az átlagostól eltérő – jobb minőségű, különleges műszaki adottságokkal rendelkező és átlagos körülmények között nem szükséges – felszerelésekre van szükségünk. És ahogy minden lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszem, felszerelésünk is olyan minőségű, mint a leggyengébb darabja.

Ráadásul a megfelelő felszerelés szükséges előfeltétel csupán, de önmagában kevés. Az azt kezelő vadásznak is megfelelően képzettnek kell lennie. És itt érkeztünk el a személyi feltételekhez.

Saját képességeink

A legtöbb vadász meg van róla győződve, hogy remekül tud tüzet rakni, kiemelkedően finom resztelt májat készít, és pontosan lő. Ez azonban – legalábbis a lövészet vonatkozásában – nincs így. Ahhoz, hogy valaki nagy távolságra megbízható pontossággal tudjon lőni, ahhoz meg kell tanulnia annak technikáját, és rendszeresen gyakorolnia is kell. Ennek a helye pedig a lőtér. Nem véletlen, hogy a távoli lövések specialistái rendszeresen és sokat gyakorolnak. Ráadásul a lőtér arra is remekül alkalmas, hogy felmérjük valós képességeinket. Sokakat ért már meglepetés, mikor lőtéren kellett bizonyítaniuk lőtudásukat. A fehér asztal mellett könnyű négyszázról nyaktövön lőni a bakot. Ám ha a 400 méterre lévő céltáblába háromból háromszor „feketét lövünk”, akkor nem etikátlan –szükség esetén – vadra is hasonlóan hosszú lövést tennünk. De azért lehetőleg ne nyakra…

Egyéb befolyásoló körülmények

A legfontosabb befolyásoló tényező maga a vadászat. Mert vadászat közben nagyobb az izgalom, ami viszont befolyásolja teljesítményünket. Ráadásul a céltábla türelmesen meg fogja várni, mire biztosan fogjuk a fegyvert, ez egy vadnál már kevésbé valószínű. Ami viszont biztos, hogy hibázás esetén – ellentétben a céltáblával – nem ad lehetőséget az újbóli kísérletre.

Azt is vegyük figyelembe, hogy a lőtéren ideális pozícióból lövünk, míg vadászat közben ez gyakran nem így van. Bármilyen hasznos a lőbot vagy egy fához hozzáfogni a fegyvert, a lőtéri lőpaddal nem versenyképes.

Nem csak a mi pozíciónk nem optimális, általában a célé sem az. Ritka, hogy tisztán láthatóan keresztben áll, mint egy fűrészbak. Gyakran kicsit takart, féloldalasan áll, vagy teljesen szemben. Esetleg lépeget, közben meg-megállva. Ez pedig ugyancsak nehezíti a pontos találatot.

Míg lőtéren általában jó látási viszonyok mellett gyakorolunk, a vadászat gyakran hajnali vagy esti félhomályban (esetleg sötétben) történik, ez is nehezíti a vadász dolgát. A korai kelés miatti álmosság-fáradtság, a hosszas lesen ülés okozta gémberedettség mind-mind teljesítménycsökkentő tényező. (A más- avagy aznaposságról nem is szólva…) Ha ráadásul esik vagy havazik, ha viharos szél fúj vagy csikorog a fagy, (esetleg mindez együtt) akkor még nehezebb a szegény vadász dolga. Mindezeket figyelembe véve kell mindenkinek akkor és ott eldöntenie, hogy milyen hosszú lövést vállal el.

Az autókereskedők bon mot-ja szerint: „Ha meg kell kérdezned az árát, nem engedheted meg magadnak.” Ezt a lőtávra alkalmazva: „Ha kétségeid vannak, nincs-e túl messze, akkor túl messze van.” Ezért csak akkor lőjünk, ha joggal bízhatunk benne, hogy pontos lövést tudunk tenni.

Ne befolyásoljon bennünket a döntésben, hogy más, másik fegyverrel és más körülmények között milyen messziről ejtett el egy vadat. Hiszen egy középkorú családi autóban ülve is mindegy volna, hogy egy F1 rakétával mekkora köridőt lehetne futni. (Ezért tartja a mondás: A más szerszámával és a más feleségével mindenki csodákra lenne képes…)

Kétség esetén mondjunk nemet. Mert ha „csak” elhibázzuk a vadat, az a jobbik eset. A rosszabb, ha sebzünk. A vad szenved, a vérebes és kutyája verejtékezve próbálja helyrehozni tévedésünket. Ha pedig ők sem tudják terítékre hozni, akkor furdalhat minket a lelkiismeret, és közben a sebzésért járó díjat is ki kell fizetni.

Tehát az etikusan vállalható legnagyobb lőtávolság lehetőség csupán, ha tehetjük, menjünk közelebb. Nem csak azért, mert így növeljük a találati pontosságot, hanem főként azért, mert a közelre cserkelés színesebbé, gazdagabbá teszi a vadászatot, magunkat rövidítjük meg, ha nem gyakoroljuk.

Köszönjük a beküldőnek!
Vadászüdvözlettel: a vadaszujsag.hu csapata