Schmidt Egon: Vadmacska

Külsejében a feketével mintázott „cirmos” szürke házi macskához hasonlít, de annál jóval termetesebb. Farka viszonylag rövid, vaskos, fekete gyűrűkkel díszített. Vége teljesen fekete. A kifejlett állat súlya általában 7-9, de kivételesen 14-18 kilogramm is lehet.
A vadmacska Európa középső és déli tájainak nagy részén, ezen kívül a Kaukázusban, Elő-Ázsiában India északnyugati feléig honos. Hazánkban főleg a középhegységekben és a Tisza ártéri erdeiben honos. Különösen kedveli a déli fekvésű, helyenként tisztásokkal tarkított erdőket, ahol sziklás részek és öreg, odvas fák is vannak.
A vadmacska a párosodási időt kivéve magányosan él, ennek megfelelően minden egyes példánynak külön vadászterülete van, amelynek nagysága azonban a helyi adottságoktól függően erősen változó. A részletes vizsgálatok e téren még hiányoznak. A Kárpátokban az egyes példányok területét körülbelül 50 hektárra teszik. Bár a vadmacska rendkívül ragaszkodik területéhez, a párzási időben néha igen nagy távolságokat bejár. Előfordul ilyenkor, hogy több mint száz kilométerre távolodnak el megszokott tanyájuktól.
A vadmacska elsősorban az alkonyati és az éjszakai órákban mozog, akkor jár zsákmány után. Ennek ellenére korántsem tekinthető kifejezetten éjszakai állatnak, sőt ahol nem zavarják, különösen a reggeli és délelőtti órákban hosszasan sütkérezik. A nappalt egyébként alkalmas sziklaüregben, róka vagy borz elhagyott barlangjában, esetleg tág szájú faodúban tölti. A nyári hónapokban a sok bolha miatt azonban gyakran a szabadban húzza meg magát.

A vadmacska érzékszervei – elsősorban hallása és látása – kitűnőek. Puha talpain teljesen nesztelenül jár, érzékeny füleit a legkisebb zaj vagy mozdulás sem kerüli el. Áldozatát a házi macskától jól ismert módon, lopódzkodva közelíti meg és hirtelen szökkenéssel fogja el. Az utolsó, néha három méternél is nagyobb ugrást gyakran sziklapárkányról vagy valami alkalmas faágról teszi meg, de ha kiszemelt áldozatát elhibázza, rendszerint nem üldözi tovább. Ha a vadászat sikerrel járt, zsákmányát ott a helyszínen fogyasztja el, de ha zavarástól tart, szájában elviszi nyugalmasabb helyre.
Tápláléka leginkább a vágásokon, tisztásokon gyakori apró rágcsálókból áll, de ezen kívül is rendkívül változatos. Madarakat, gyíkokat zsákmányol, de elfogja a vigyázatlan nyulat, sőt, az őzgidát is. A cickányokat és a vakondot sehogy sem kedveli, csak a legnagyobb ínség idején fanyalodik rájuk. A vadmacska a szeptember és november közötti időszakban táplálkozik a legbőségesebben, hogy elegendő zsírtartalékot gyűjthessen arra az időre, amikor kemény hidegek vagy nagy havazások idején néhány napig vackában kénytelen maradni. Így azután akár hosszabb ideig is képes éhezni.
A vadmacska párzási ideje február végére, március elejére esik. Ilyenkor a házi macskához hasonlóan nyávognak. A párosodás után nyomban elhagyják egymást. A vemhességi idő valamivel több két hónapnál, a kölykök száma 3-6. Születési súlyuk körülbelül 40 gramm. Szemeik tíz nap múlva nyílnak ki, és ettől kezdve gyorsan fejlődnek. Másfél hónapos korukban az anyatejen kívül már egyéb táplálékot is fogyasztanak. A fiatal kandúr körülbelül 3 éves korára fejlődik ki teljesen, a nőstény már 10 hónaposan ivarérett.
A vadmacskának ellensége alig van. A Kárpátokban elsősorban a hiúz tizedeli a fiatal példányokat az uhu, a szirti sas, sőt a róka is zsákmányul ejti. A szabadban elért átlagos életkorról még csak nagyon kevés adattal rendelkezünk. Állatkertből ismeretes egy 16 éves példány. Hazánkban védett, csak külön engedéllyel ejthető el.