Slavko Dondur: Belley szarvasok
Bellye – valójában egy kisközség a baranyai háromszögben a Duna és Dráva találkozása fölött. Határa azonban fogalom! Buja növényzetű ártéri őserdeiben hatalmas agancsú szarvasbikák, értékes vadállomány él. A világ legjobb vadászterületeinek egyike. Az utóbbi huszonöt évben 252 aranyérmes agancsú szarvast adott! Amit nekünk Gemenc jelent, azt jelenti a jugoszláv vadászoknak Bellye.
„Százszor is bejárhatod a világ minden vadászterületét, amelyen szarvast lőhetsz, mint ahogyan én bejártam. Láthatod és átélheted ott a szavas bőgést, mégis vissza fogsz kívánkozni Bellyére” – mondta annak idején a világ egyik legtapasztaltabb szarvas vadászainak egyike.
Valóban, ha a természet valaha is adakozó kedvében volt, akkor lehetett az, amikor a bellyei vadászterületet teremtette. Rétjei, erdői, amelyekben hol Duna-ágak kígyóznak, legelőkkel, nádasokkal és mocsarakkal váltakoznak, szedresek és más talaj menti bokros növények fonnak be, más talaj menti bokros növények fonnak be, mintha csak azért nőnének, hogy a szarvasoknak legyen bőven táplálékuk, búvóhelyük az óriási vízi labirintus e dús növényzetében. Ha figyelembe vesszük az éghajlatot és a többi kedvező tényezőt, amelyet a természet ettől a vidéktől nem sajnált, megértjük, miért élnek itt ilyen nagy agancsú szarvasok.
Még valami történt itt, amire, sajnos, kevés példa van: az ember megvédett, megőrzött és nemessé tett egy darabot a világból, hogy életlehetőséget adjon a vadnak.
HOGYAN NŐTT A SZARVASÁLLOMÁNY
Régen, pontosabban a Duna szabályozása előtt, az érintetlen természeten igen zord, kegyetlen törvények uralkodtak, amelyek az ember beavatkozása ellenére igazságosak voltak. Akkoriban a bellye szarvasokat a könyörtelen természet igencsak alacsony szinten tartotta.
A farkasok csak 200-300 példányon „tartották” a szarvas állományt, amiben segítségükre volt a gyakori árvíz és egyéb elemi csapás. Ezért a Duna és Dráva szögletében csak a legerősebb, legellenállóbb szarvasok maradhattak meg. Annak idején érdekes, évről évre, sőt évtizedről évtizedre a lőtt farkasok számának arányában nőtt az elejtett szarvasok száma. Még százötven évvel ezelőtt ezen a vadászterületen évente 50-60 farkast ejtettek el. Feljegyzések szerint az utolsó farkast 1873-ban lőtték. Azzal egy időben, hogy kiirtották a farkasokat, ezen a területen más, jelentős változás is történt, amely elősegítette az állomány szaporodását. Akkor épült ugyanis Baranyában, a Duna jobb partján levő gát. Ezzel hatalmas védett terület keletkezett, és abbamaradtak az eddig gyakori pusztító árvizek.
NEM CSAK SZARVASOK
Akkor kezdődött a szarvas állomány gyarapodása, és azóta csak az ember volt hatással rá. Az átlagos törzsállomány most 6000 szarvas, tehát hússzor annyi, mint amikor ez a vad természetes szelekció kényére-kedvére volt bízva.
A „Jelen” Vadgazdaság célja azonban nem a szarvasok számának állandó növelése, hanem minőségük javítása. A gondos kezelés eredményeképpen remélhetőleg ezután is elsőrangú trófeák kerülnek ki a vadászterületről. Most tehát arra törekszünk, hogy az állományt a vadászterület „képességéhez”, illetve a táplálkozási és egyéb adott életfeltételekhez igazítsuk, ehhez pedig az kell, hogy a törzsállományt a 4000-es mennyiség körül tartsuk, ügyelve az ivararányra és a korosztályok helyes megoszlására.
Téves lenne azonban azt gondolni, hogy a belleyi vadászterületen csak szarvas él. E tágas területnek része a Kopácsi rét is, a vízimadarak messze földön híres rezervátuma, továbbá számos más vad is honos itt: az őz és a vaddisznó, az apróvad közül pedig legtöbb a fácán. Itt érdemes elmondani, hogy a belleyei vadászterületen több nagyvadat lőnek, mint apróvadat.
Vadászterületünkön olyan jó minőségű az őz, hogy akad 150, sőt, több pontot elérő agancs is. Ezért, főleg az utóbbi időben különös gondot fordítunk e vadra, és nemsokára, remélem, elérjük a kétezres őz állományt.
A vaddisznóállomány javítására éppen most teszünk határozott intézkedéseket, mert annak populációminősége jelentősen csökkent a szelíd disznókkal való sok éves keveredés miatt. Ezért elhatároztuk, hogy fokozatosan lelőjük a terület vaddisznóit, helyettük pedig Ausztriából és Romániából hozatunk genetikailag tiszta, jó minőségű vadat.
Már felépítettük a szükséges „kerteket”, amelyekben a behozott tenyészállatok szaporodhatnak.
ÖTVEN KILOMÉTER HOSSZÚ KERÍTÉS
Ma a belley vadgazdálkodás rendkívül eredményes. Ezt bizonyítja az is, hogy minden elejtett száz bőgő szarvasból átlagosan tizenkét arany-, huszonnégy ezüst- és tizenhárom bronzérmes agancs kerül ki.
A nagy kiterjedésű belley vadászterület Baranyának azon a részén fekszik, ahol a Dunának nagy az árterülete, a bácskai részen pedig a Duna mentén a magyar határtól Apatinig húzódik.
Meg kell említenünk azt, amit a Jelen Vadgazdaság szakemberei is hangoztattak: ez a terület, amelyet a Duna szel keresztül, egységet alkot, amelyet a folyó nem elválaszt, hanem összeköt. Ennek az állításnak egyik legékesebb bizonyítéka, hogy országunk legerősebb szarvasát, amelynek az agancsa 248,55 pontot ért el, s amely 17 évig világelső volt, Bácskában a „Kazuk” területén ejtették el.
Ha már a világelsőnél tartunk, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a belley vadászterületen az utóbbi 25 évben 252 aranyérmes, 775 ezüstérmes és mintegy 1000 bronzérmes szarvast lőttek! Érthető tehát, hogy őrizzük és ápoljuk ezt a természeti kincset.
A vadászterület megőrzése céljából a vadászterületet övező környezetet is óvni kell. A szarvasok főleg a mezőgazdaságban tesznek kárt, s a kár évente még ma is több millió dinár. A szakemberek ezért elhatározták, hogy a vadászterületet több mint ötven kilométer hosszú drótkerítéssel zárják le. A kerítésen belül mintegy 45 000 hektárnyi vadászterület lesz. Ez a tetemes munka éppen folyamatban van, s valószínűleg nyárra fejeződik be.
Az egész terület ritka nemzeti kincsnek nyilvánítottuk, nemzeti parknak, „különös jelentőségű vadászterületnek”, s a szocialista szerződést kötöttünk, amelynek értelmében a vadászterületnek anyagilag a közösség viseli gondját. Ezzel egyszer s mindenkorra a vadászok és mindannyiunk megelégedésére megoldottuk e vadászterülettel kapcsolatos gondokat.