Kihívás, leleményesség, gyorsaság, erdei csatangolás – foglalhatnánk össze röviden a tájfutás lényegét. Azonban ez egy igen összetett sporttevékenység, aminek a története, az egyes változatai, de még a kellékei is tartogatnak meglepetéseket.
A tájfutás egyike a természetben űzhető sportágaknak. Ez egy rendkívül összetett sporttevékenység, hiszen a futónak szellemi és lelki kihívással is szembe kell néznie. Az ellenőrzőpontokból „felépített” pályán térkép és tájoló segítségével kell végigfutni, minél kevesebb idő alatt. Ez fejleszti a döntőképességet, az önismeretet és a mozgást is.
De lássuk, hogyan is alakult ki ez a remek sportág!
Az egyes háborúkban nagyon fontos volt a terep pontos ismerete, hiszen csak így lehetett legyőzni az ellenséget. Idővel a kadétoknak megtanították a távolságmérést, a távolság meghatározását és a térképvázlatok készítését. Az 1880-as évek végétől már mindenki számára kötelező volt a terepen való tájékozódás elsajátítása.
A nyilvánosságra hozott térképeket a civil lakosság nagy érdeklődéssel fogadta. A Skandináv országok már 1890-ban megrendezték az első tájfutó versenyt, amelynek sikere hozzájárult a sportág gyors elterjedéséhez.
Ezt követően kialakultak a szabályok, a speciális térkép és az egyes versenyformák.
Speciális térkép?
Igen, a tájfutó térképek egyedi színeket és formákat alkalmaznak, amelyek megkönnyítik a tájékozódást. Ezeken jól láthatóan jelölik a domborzati viszonyokat, a vizeket, az utakat, a növényzetet, de még a terep járhatóságát is. Emiatt sokkal részletesebbek mint a turistatérképek.
Mindezek mellett természetesen az útvonal is jelölve van, amely tartalmazza az egyes ellenőrző pontok sorrendjét is. Ezeket a valóságban fehér-narancs zászlókkal vagy bójákkal jelölik. Itt a hagyományos versenyeken versenyzőkartont kell érvényesíteni, de egyes esetekben már elektronikus pontérintési rendszert is alkalmaznak.
Erdőben futva még csak-csak, na de más versenyformák?
Tájfutni ma már parkokban, hegy- és dombvidékeken, valamint városokban is lehet.
De nemcsak a helyszín lehet eltérő, hanem a módszerek és az eszközök is!
A sítájfutás a sífutás és a tájfutás keveréke.
A Trail-O versenyszám a tájékozódási sportágak mozgássérültek számára kifejlesztett formája.
A tájkerékpár a tájfutás „kétkerekű” változata, amely során tilos eltávolodni a kerékpártól.
A Mikrosprint során egy rövidebb, általában csak néhány száz méteres pályát kell teljesíteni.
A sport újabb változata a mobilos tájfutás. Ennek során az egyik versenyző a rajtnál maradva telefonon értesíti társát az útvonalról, aki térkép nélkül, a tájoló segítségével próbál tájékozódni a terepen.
A tájfutás kitűnő sportág, amely fizikai és szellemi kihívást tartogat a versenyzők számára. Fejleszti a tájékozódási, mozgási és döntési képességeket; valamint mindenki megtalálhatja a számára ideális távot és helyszínt.
