Van az a pillanat, amikor az ember végignéz egy videót, és csak annyit mond: na jó, ezt nem hiszem el. A felvételen modern terepjárók állnak tanácstalanul, elakadva a hóban – kaparnak, csúsznak, szenvednek a jeges-havas úton. Aztán egyszer csak befut egy régi vas, a „múlt terepjárója”, és mintha mi sem történt volna, gond nélkül felmegy ugyanazon az emelkedőn.

És ilyenkor óhatatlanul jön a gondolat: régen tényleg jobb terepjárókat gyártottak?

A modern terepjáró sokszor inkább „terepesnek látszó” autó

Ma rengeteg autó néz ki keménynek: magas hasmagasság, nagy kerekek, agresszív dizájn, terepes reklámok. Csakhogy sok modern „terepjáró” valójában inkább komfortos SUV, ami a hétköznapokra van optimalizálva: város, autópálya, néha egy murvás parkoló a Balatonnál.

A hó és a jég viszont nem kérdez rá, milyen márkajelzés van az orrán. Ott kijön, hogy mi számít igazán.

Miért megy fel a régi, amikor az új elakad?

A régi terepjárók mögött sokszor nagyon egyszerű, de brutál hatékony logika van:

  • Tömeg és arányok: gyakran könnyebbek, kevésbé „túlépítettek”.

  • Valódi mechanika: felező, zárható difik, egyszerűbb, kiszámítható hajtáslánc.

  • Gázreakció és nyomaték: nem finomkodik, nem gondolkodik túl sokat, csak „megy”.

  • Kevesebb elektronika, több közvetlen kontroll: nincs annyi közbeavatkozás, ami rossz pillanatban elvegye az erőt vagy fékezgessen ott, ahol inkább lendület kell.

A modern autók tele vannak okos rendszerekkel, de a valóság az, hogy az elektronika néha túl óvatos, vagy épp nem arra a terepre van hangolva, amit a videó mutat: meredek, jeges, tapadásszegény emelkedő.

A terepen néha a „butább” a jobb

Furán hangzik, de terepen sokszor előny, ha az autó „butább” – mármint technikailag egyszerűbb. A régi gépek egy része azért működik ennyire meggyőzően, mert nincs túl sok kompromisszum: nem elsődlegesen kényelemre, érintőképernyőre és fogyasztásra tervezték, hanem arra, hogy rossz úton is eljusson A-ból B-be.

És amikor hóban, jégen kell felmenni, sokszor pont ez a mentalitás nyer.

De akkor miért nem ilyenek a maiak?

Mert a mai vásárlók többsége nem a hegyre indul, hanem munkába, iskolába, bevásárolni. A gyártóknak pedig alkalmazkodniuk kell:

  • biztonsági előírások

  • károsanyag-korlátok

  • komfort és zajszint

  • fogyasztás

  • ár és tömeggyártás

Ezek mind kompromisszumok. Attól még lehet nagyon komoly modern terepjárót venni – csak az már nem feltétlenül az a kategória, amit a plázaparkolóban látunk „terepcsomagosan”.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!