Híres magyar turista elődök
A turista szót hallva legtöbben az erdőn-mezőn kiránduló „hétköznapi” emberre gondolunk, aki alapos felkészülés után nekivág a nagy kalandnak. Az elődök között azonban találhatunk több kiemelkedő szereplőt is – akikre eddig valószínűleg nem mint turistákra gondoltunk.
A mai értelemben vett turizmust az újkortól számítjuk, amikor az ipari forradalom és a kialakuló városok egyre messzebb távolították az embereket a természettől. Hazánkban ennek hatására a tehetősebb polgárok már a XVI. században útnak indultak, és kirándulni kezdtek. A gyalogos turizmus a 18. század végétől egyre népszerűbbé vált, szinte mindenki életében fontos szerepet játszott. Ezek között a turista elődök között találhatunk híresebb irodalmi és történelmi szereplőket is, akiknek az életében hangsúlyos volt a természetközelség.

A nagy elődök
Petőfi Sándor 1823-ban született Kiskőrösön és 1849-ban hunyt el. Magyar költő és forradalmár volt, aki a költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Számos verse tanúsítja, hogy mennyire fontos volt számára a természet, kitűnő tájleírásaival igyekezett megragadni a magyar táj lényegét. Ugyan sokszor kényszerből volt gyalogos turista, de az úton fedezte fel Magyarország igazi arcát, ami számára mindennél nagyobb értéknek bizonyult.
Táncsics Mihályt sokan csak a ’48-as szabadságharcban betöltött szerepe miatt ismerik. Ő azonban születésétől kezdve a kirándulások és a túrák szerelmese volt. Kezdetben csak otthonában és a környező erdőkben túrázott, de idővel egyre nagyobb területeket fedezett fel. Az 1825-ös évben kb. 1200 km-t gyalogolt, Pozsonytól Sopronon és Szekszárdon keresztül Budapestre ment.

Eötvös Lóránd kultuszminiszter, az MTA elnöke, egyetemi tanár és kutató volt egy személyben, aki emellett a túrákat is rendkívül kedvelte. Rengeteg helyen járt, legtöbb szabadidejét az Alpokban, főleg a dél-tiroli dolomit sziklatornyokban töltötte. Természetszeretete határtalan volt, az 1888-ban megalakuló Magyarországi Kárpát Egyesület egyik vezetője lett.
Móricz Zsigmond már fiatal korában rengeteget túrázott, sokszor rengeteg kilométeren át gyalogolt. Elmondható, hogy úti leírásai egyértelműen a turistaértékeket képviselik. Az író még idősebb korában, beteges lába ellenére is sokat kirándult, rengeteg időt töltött az Alföldön.

A túrázásnak tehát már évszázados hagyományai vannak. Nagy elődeink – legyenek írók vagy költők, forradalmárok vagy polihisztorok – kedvelték a kihívásokkal teli természetjárást. Ezek során megismerhették hazájuk értékeit, és elmélyedhettek a táj látványában.
„Oh, természet, oh, dicső természet! 
Mely nyelv merne versenyezni véled? 
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, 
Annál többet, annál szebbet mondasz…” 
(Petőfi Sándor)