Maga a faj a 90-es években jelent meg először az Ormánságban. Innen kezdett elterjedni, elsőként Dél-Dunántúlra, majd a Dél-Alföldre. Ma már minden megyében regisztráltak aranysakál-elejtést.

Egyes vadászterületeken (Somogy, Baranya) jelenléte központi problémaforrás. A faj invazív terjedésére nem volt felkészülve szinte senki, sem a természetvédelem, sem a lakosság, sem az állattartók. A kutatók előtt komoly munka áll.

Vélt, vagy valós konkurenciája-e az aranysakál a vadgazdálkodónak? 

Tény, hogy az időben fel nem kutatott lőtt, vagy másnap sebzetten, utánkeresett nagyvadat tudatosan keresi fel, megpocsékolja vagy elfogyasztja, ezzel jelentős kárt okozva a vadgazdáknak.

Az Ormánság, a Dráva-sík, vagy Belső Somogy területein a magas sűrűsége és a nagyvad sűrűsége között komoly összefüggés mutatkozik. Létszámnövekedésének okait csak találgatni lehet. Ilyen ok lehet a nagyvadelejtések mellékterméke, a vadászatok során fel nem kutatott sebzett-elhullott vad, valamint a rókák veszettség elleni perorális immunizálása.

Kedvelt élőhelytípusai: rontott erdők, felhagyott legelők, égerlápok, sík domborzati viszonyok, savanyú homoktalajok, tavak-tórendszerek környékének nádasai stb.

Az aranysakál predációja az Ormánságban kiterjed a gímborjakra és a vaddisznó malacra, a korábbi célpréda az őz létszáma drasztikusan lecsökkent az érintett területeken. A Drávasíkon és Belső Somogyban is sakál számlájára írják a dámállomány drasztikus csökkenését, és megfigyelték a vaddisznó predációját.

Jelenleg folyik egy kutatás folyik a a Nyugat-magyarországi Egyetemen:  Az aranysakál (Canis aureus) gyomortartalmon alapuló táplálékvizsgálata.

Vadászok Szövetsége 2012-ben szakmai pályázatot írt ki és koordinál Aranysakál Monitoring néven a tagszervezetei részére. A monitoring program a gyomorminták gyűjtése terén csatlakozott a soproni kutatáshoz. A Szövetség a programon belül csapdázási programot indított az aranysakál inváziószerű terjedésének megakadályozására.

Az aranysakál nagyvadra gyakorolt hatása a vadászati hatóság oldaláról 

Somogy megyében a hatóság felismerte a sakállal kapcsolatos ragadozókérdés elodázhatatlanságát. A hatóság több ízben vadászterületen vizsgálta a tehén/borjú arányt, amelyet aggasztónak talált.

A Vadgazdálkodási Tanács az érintett szakemberek bevonásával megvitatatta a dám helyenként drasztikus állománycsökkenése és az aranysakál létszámrobbanása közötti összefüggéseket.

Az aranysakál nagyvadra gyakorolt hatása – megállapítások 

Vitathatatlan, hogy a ragadozó helyenkénti sűrűsége már nem teszi lehetővé a korábban kialakult vadgazdálkodási gyakorlatot.

A faj nagyvadra gyakorolt markáns (lokális) hatása a jövő vadgazdálkodásának egyik legsarkalatosabb kérdésévé vált.

A vadászterületekről érkező információkat elbagatellizálni, figyelmen kívül hagyni felelőtlenség.

Helyenkénti erősebb létszámapasztása kulcskérdés a jövőt illetően (tartamos vadgazdálkodás záloga).

Mi az abszolút paradoxon az utóbbi évek tapasztalatait levonva? → minél több kerül belőle terítékre, annál több van a vadászterületeken (nyilván sokkal több kell legyen, mint azt gondolnánk).

2007-es létszámrobbanását a megfigyelők szerint egy 2014-es követte.

Az aranysakál nagyvadra gyakorolt hatása – lehetséges megoldások 

Az aranysakál terjedése, létszáma exponenciális növekedésének megállítása a hagyományos vadászati módszerekkel (nagyvadlesek, nagyvad társasvadászatok alkalmával történő véletlenszerű találkozás) nem vezetett eredményre, ezt évek óta tudjuk.

Ugyanakkor mindenhol követendő gyakorlati példa, hogy az aranysakált szenvedéllyel vadászók eredményesen használják a direkt e célra kialakított dögtereket (Somogytarnóca, Mike), ahol évek óta és egész éves etetéssel tartják fent a ragadozó érdeklődését és nagy biztonsággal ejtik el azt.

A visszatartó kábeles, kíméletes és szelektív csapdázási módszer ugyan eredményes, de elengedhetetlen a módszerek kibővítése, amelyhez sürgős jogi szabályozásra van szükség a csapdázást illetően.

Elengedhetetlen lenne külön, erre „szerződött” szakember alkalmazása a problémás területeken, nem pedig kesergés az elmaradt bevételeken és az ellehetetlenülő vadgazdálkodáson→ egy „trapper” vagy ragadozófelelős bekerülési költsége messze alulmarad az elmaradó bevételekhez képest.

Forrás:

Nagyvadgazdálkodásunk időszerű kérdései  FEHOVA 2015. 02. 12. 

Kemenszky Péter – Jánoska Ferenc – Sugár László