Sokan egész egyszerűen nem foglalkoznak vadászpályafutásuk során a nyulakkal, hiszen nem igazán tartják okos dolognak azért kimenni egy területre és lófrálni a tisztás közelében, hogy nyulat lássuk, amit majd egy sörétes durranással már tehetünk is a kocsiba.

Persze vannak, akik egészen másképpen látják a nyúlvadászatot.

Hazánkban elsősorban a hivatásos vadászok foglalkoznak a tarvadakkal, csak nagyon kevés hobbivadász tart évről évre nyulazást, hiszen nyúlra vadászni, tényleg elismerhetjük, nem olyan, mint szavasra, vagy mondjuk fácánra.

Akik azonban mégis szeretik, többnyire a vadászat könnyedsége és felszabadító jellege mellett arról beszélnek, hogy ilyenkor tényleg jó szívvel be lehet vetni a kutyákat is, egy nyúlvadászat pedig valójában felér egy remek társas tevékenységgel, hiszen tényleg az.

Nem kell szigorúan csendben lenni, nem kell annyi felszerelés, nem szükséges az éj leple alatt vadászni, szóval rengeteg olyan dolog a hátunk mögött hagyható, mely egyébként szeretett szerves része a sportnak, de valahogy mégsem vágyik rá mindenki egész évben.

A nyúlvadászat végeredménye pedig nem más, mint az omlós ér rengetegféleképpen elkészíthető, finom nyúlhús, aminek azok sem igazán szoktak ellenállni, akik egyébként sosem vadásszák a nyulakat.

A nyulat valahogy mindenki szereti, ha már az asztalon gőzölög.

De térjünk vissza a vadászkutyákhoz!

Az ebek igénylik a vadászatot, azonban a tevékenységek egy igen jelentős részében nem vehetnek részt, így igyekeznünk kell olyan alkalmakat is találni, amelyek során nyugodt szívvel dönthetünk úgy, hogy jöhetnek a kutyák.

A nyúlvadászat épp ilyen terület.

Persze érthető, hogy a nyulaknak elsősorban a hivatásosoktól kell tartaniuk, mégis, csak javasolni tudjuk, hogy aki eddig még nem vett részt nyúlvadászaton, és nem igazán szereti a sörétes puskákat sem, egy alkalommal mindenképpen próbálja aki a dolgot! Egészen biztos, hogy nem fogja megbánni, s az is elképzelhető, hogy egyszeriben beleszeret mégiscsak.