A nyomok az uhukhoz vezettek

Ritka pillanatok három fióka felneveléséből

AI-illusztráció. Az új kép a téma bemutatására készült, nem a JÄGER-riport helyszínét ábrázolja.

Előbb csak a jelek árulkodtak: sünök, mókusok és varjúfélék maradványai a revírben. Carol Scholz vadászfotós lesbe ült, és olyasmit örökített meg, amit csak kevesen láthatnak: egy uhupár mindennapjait és három fiókájuk felnevelését.

A nyomok beszélni kezdtek

Az erdőjáró ember gyakran nem magát az állatot pillantja meg először. Egy csapa, néhány toll, egy szokatlan táplálkozóhely vagy a rendszeresen ugyanott felbukkanó zsákmánymaradványok árulják el, hogy valaki birtokba vette a területet. A JÄGER 2026. szeptemberi számának fotóriportjában is ez történt: Carol Scholz sünök, mókusok és varjúfélék maradványaira figyelt fel a revírben.

A nyomok egy nagy termetű éjszakai ragadozó madárra terelték a gyanút. A fotós nem rohant a sűrűbe, hanem kivárt. Lesbe helyezkedett, és a következő időszakban fényképezőgéppel követte az uhupár fiókanevelését. A riport pontos helyszínt nem közöl, és ez így helyes: egy működő költőhely nyugalma fontosabb a látványos helymegjelölésnél.

Lesen fényképezőgéppel

Az uhu nappal szinte eltűnik a környezetében. Barnás, finoman mintázott tollazata sziklán, fatörzs mellett és rozsdás szerkezetek árnyékában is hatásos rejtőszín. A fotósorozat ezért nem egyetlen szerencsés pillanat eredménye. A képeken a család életének több mozzanata jelenik meg: a környezetet nyakát nyújtva fürkésző fióka, a rövid fürdő után csuromvizes öreg madár, a szorosan egymás mellett lapuló három fiatal és a zsákmánnyal visszatérő szülő.

A vadász számára ismerős munka ez. A terep apró jeleinek összeolvasása után következik a megfelelő hely kiválasztása, majd a csendes várakozás. A különbség csak az, hogy itt a találkozás végét nem lövés, hanem egy elkészült képkocka jelenti.

AI-illusztráció. Három fiatal lapul össze az alig észrevehető költőhelyen; egyikük kíváncsian nyújtja a nyakát.

Három fióka a rozsdás rejtekben

A képriport egyik legerősebb részlete maga a költőhely. Nem szabályos gallyfészek, hanem rozsdás acél, száraz fű és növényzet közé simuló rejtek. Első pillantásra inkább egy felhagyott gép maradványát látni, mint madárbölcsőt. A három pelyhes fióka mégis itt lapul, szinte beleolvadva a környezetbe.

A rendhagyó helyszín nem változtat a lényegen: a költőpár számára a takarás, a zavartalanság és a biztonságos megközelítés számít. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint az uhu hazánkban leggyakrabban működő vagy felhagyott kőbányákban és sziklafalakon költ, ritkábban más nagy madarak elhagyott fészkét foglalja el. Évente egy fészekaljat nevel, rendszerint egy-négy fiókával. A riportban látott hármas fészekalj tehát a faj ismert költési tartományába illik.

Mit hord a szülő

A költőhely körüli maradványok sokat elárulnak, de egyetlen fészek zsákmánylistájából nem szabad az egész faj étrendjére következtetni. Scholz képein az egyik szülő frissen elejtett csókával érkezik, egy másik felvételen pedig mezei nyúl darabjait viszi a fiókákhoz. A felfedezéshez vezető jelek között sün, mókus és varjúféle is szerepelt.

Az uhu tápláléka valóban rendkívül változatos. Az MME hazai adatai szerint az emlősök közül jelenleg a vándorpatkány a leggyakoribb zsákmánya, madarakból pedig akár réce nagyságú fajokat is elejthet. A menü mindig arról mesél, mi érhető el az adott élőhelyen, és mit tud a nagy éjszakai ragadozó biztonságosan megszerezni.

AI-illusztráció. Az uhu alkonyatkor tér vissza zsákmánnyal; Magyarországon a vándorpatkány gyakori tápláléka.

Néhány hónap és 160 centiméter

A magazin egyik képaláírása arra emlékeztet, milyen gyors átalakulás áll a pelyhes fiatalok előtt: néhány hónap múlva szárnyfesztávolságuk már meghaladhatja a 160 centimétert. Ez összhangban van a hazai fajadatokkal. Az MME 60-75 centiméteres testhosszt és 160-188 centiméteres szárnyfesztávolságot ad meg. A tojó rendszerint nehezebb; tömege 2,3-4,2 kilogramm, míg a hímé 1,8-2,8 kilogramm.

Méretével az uhu Európa legnagyobb bagolyfaja. Az öreg párok területhűek, egész évben a költőhely közelében maradhatnak, a fiatal madarak viszont kóborolnak. A fiókák tehát hamar elérik a felnőttek tekintélyes méretét, de önálló helyüket még ezután kell megtalálniuk.

Uhu röviden

A jó megfigyelő tud távol maradni

Az uhu Magyarországon fokozottan védett. Az 500 000 forintos természetvédelmi érték nem bírságösszeg, hanem a faj jogi védelméhez tartozó, pénzben kifejezett érték. A természetvédelmi törvény tiltja a védett állat zavarását, károsítását és elpusztítását, valamint költőhelyének veszélyeztetését.

Ha a vadász működő költőhelyre bukkan, a legjobb döntés a visszahúzódás. A pontos helyet nem érdemes nyilvánosságra hozni, a közelben tervezett munkáról pedig célszerű időben egyeztetni a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságával. Az uhu számára az autóval való ütközés, az áramütés és a szögesdróton történő fennakadás is komoly veszély; az ilyen esetek gyors jelzése valódi segítség lehet.

Carol Scholz fotósorozatának ereje abban van, hogy a fészekalj története a terepi jelektől indul. Aki észreveszi a maradványokat, kivárja a megfelelő pillanatot, majd kellő távolságban marad, olyan jelenetek tanúja lehet, amelyek mellett más észrevétlenül elhalad.