Browningnak jogos érdeme sok ikonszerű lőfegyver kifejlesztése, de voltak mások is, akik ugyanolyan jelentős puskákat építettek.

A legtöbb amerikai lövész az olyan puskák megépítéséről ismeri John Moses Browningot, mint a Model 94 Winchester alsókulcsos, az M97 pumpás sörétes puska, Superposed bock sörétes puska, Auto-5 öntöltő sörétes puska, Colt 1911 pisztoly és sok más ikonszerű lőfegyver. De nem Browning volt az egyetlen műszaki zseni, akinek jó érzéke volt a kiváló puskák tervezéséhez. Voltak más mérnökök is, akik ugyanolyan befolyásoló lőfegyvereket építettek. Ők egyszerűen csak Browning árnyékában voltak, főleg a puska készítők.

Az elmúlt 120 évben számos kiváló csőletörős, alsókulcsos és forgó tolózáras puskát készítettek más fegyvergyárosok szerte a Világon. Tetszőleges sorrendben ezek a legjobb puskák (legbefolyásosabb gyártott puskák), amit nem Browning vezetéknevű emberek gyártottak.

1. Mauser M98

Az M98 a műszaki egyszerűség, erő és a részletekre való odafigyelés kombinációja és kiemelkedő a sportpuskák között.

1841-ben, Johann von Dreyse tűfegyverével kezdődött az a folyamat, aminél egy fém zárat tolunk előre egy töltény rögzítéséhez a töltényűrben. Az elgondolás fejlődött az évek során amíg Peter Paul Mauser összerakta az összes részt egy erős, tartós, különösen strapabíró vezérelt töltésű, elől záró, két körmös 1898 Mauser puskává. Ezt a puskát olyan jól megtervezte, hogy még ma is gyártják. Gyakorlatilag minden sikeres forgó tolózáras vadászpuska, amit az M98 óta gyártottak, sok mindent kölcsönzött tőle.

A műszaki egyszerűség, erő és a részletekre való odafigyelés teszi egy aranyérmes szabvánnyá az M98-at. Például, a zárszerkezet hihetetlen nyomást tartalmaz két masszív fém záró körömmel a zártest elején, plusz egy biztonsági tartalék köröm a zártest végénél. Az első körmök passzoló mélyedésekbe fordulnak bele. A mechanikus folyamat lehetővé teszi a lövészeknek, hogy „beleerőszakoljanak” piszkos vagy akár némileg túlméretes töltényeket a töltényűrbe. Tüzelés után a Mauser masszív és hihetetlenül erős külső karmos hüvely kivonója a töltény egy nagy részét ragadja meg, hogy kiszabadítsa.

Mauser éleselméjű tervezésének köszönhetően, a hüvely kivonó minden töltényt megragad abban a pillanatban, amikor a zár eleje kimozdítja a függőleges tárból. A karom aztán az egész töltényt odafogja a zár elejéhez, hogy az egész egyenes úton bevezesse a helyére. Ha egy izgatott lövész esetleg nem zárná le teljesen a töltényűrt, mielőtt kihúzza a zártestet egy másik töltény újratöltésnél, akkor a karom először kiszedi a ki nem lőtt töltényt, mielőtt egy új töltényt ragadna meg. Ez megakadályozza a kínos és valószínűleg halálos elakadásokat.

Az M98 sok más finom részlettel és műszaki innovációval rendelkezik, mint a töltény specifikus tárak, ami a vállnál tartja a lőszereket. Ez megakadályozza, hogy a lövedék hegy neki ütődjön az acéltár falának a visszarúgásnál. Egy három állású biztosító lezárja a tolózárat éles állapotban. A középső helyzetben a biztosító kioldja a tolózárat, de blokkolja az ütőszeget. A töltényeket kézzel ki lehet szedni a tárból és a puskából anélkül, hogy elsülne. De a tárnak ürítésére van egy egyszerűbb mód is, az M98 kinyitható talplemeze. A német pontosság és figyelem a részletekre teljesítmény és versenyképességet adott a Mausereknek, többezer lett átalakítva katonaiból sport felhasználáshoz, és még többet gyártottak eredetileg a vadászathoz.

2. Winchester M70

A Winchester mérnökei együttműködtek, hogy feljavítsák a Mauser és Springfield rendszereket és megalkossák az M70-et 1936-ban.

A Mauser M98 tulajdonságait keményen lemásolták és finomították, kezdve az M1903 Springfield forgó tolózárassal, egy terv, ami annyira hasonlít, hogy a Mauser perre ment. Még híresebb azonban a Winchester ikonszerű M70-ese, ami sok Mauser ötletet kölcsönzött – nevezetesen azt a külső karmos hüvely kivonót – plusz sok mindent a Springfieldektől. Mivel Browning sok kiváló puskát alkotott a Winchesternek, azt gondolhatnánk, hogy a 70-es is az övé. Nincs ilyen szerencsénk. Ismeretlen Winchester mérnökök működtek együtt, hogy finomítsanak a Mauser és Springfield rendszereken és megalkossák az M70-et 1936-ban.

Ennek a finomításnak nagy része az volt, hogy a Mauser függőleges, átlendítős biztosító karját a tolózár jobb oldalára helyezték át, ahol nem blokkolja az irányzékokat. Egy másik finomítás a zárfogantyú szöge volt, alacsony és hátra hajló, hogy a gombot az elsütőbillentyű szintjéhez közel helyezze a gyors működtetés érdekében. Egy a gázokat elvezető nyílás a töltényűr gyűrű jobb oldalán javította a biztonságot, mert ezáltal távozhattak az esetleges sérült lőszerek gázai. A Winchester egy egy darabból álló sátorvassal/kinyitható padlólemezzel látta el az M70-et, amit a legtartósabbnak, legerősebbnek és legjobbnak tartanak, habár ez nem javítja sem a pontosságot, sem az újratöltési folyamatot. Ami viszont javított a pontosságon, az a kitűnő, egyszerű elsütőbillentyű, amit könnyen és teljes mértékben be lehetett állítani.

Az M70 vonzerejét erősítette még az egyszerű, csicsáktól mentes agyazás, amit a vadászathoz terveztek, nem a mutogatáshoz, habár a márványozott diófával és finom vonalú tarkításokkal az M70 egy igazán csodálatos puska, különösen a Featherweight (pehelysúlyú) változat a fleur de lis mintázattal és vékony, finom Schnabel (csőr) előaggyal. Az M70 jó hírnevet szerzett magának a vad juhos alaszkai legelőhelyektől a bivalyos dél afrikai mocsarakig. És még mindig az egyik legjobb sportpuska, amit valaha készítettek.

3. Ruger Mark II

A Mark II az eredeti M77 evolúciója.

A Ruger Mark II és a mai Hawkeye forgó tolózárasok is közel állnak a Mauserhez, mindkettő a karmos hüvely kivonót, vezérelt töltést, hátsó penge típusú hüvelykivetőt és háromállású biztosítót használja. Szóval miért a Ruger az egyik legsikeresebb sportpuska, amit nem Browning fejlesztett?

A Mark II az eredeti M77 egy evolúciója, ami egy hibrid a CRF (controlled-round-feed) és a nem vezérelt töltésű (push feed) zárszerkezetet. Az M77 a nagy karmos hüvely kivonóval és egy plunger hüvelykivetővel rendelkezett. Így ez egy nem vezérelt zárszerkezet volt, de egy erős karommal a nagy teherbírású kivonáshoz. A Mark II teljes mértékben vezérelt töltést használt, a plunger hüvelykivetőt lecserélte egy Winchester M70 stílusú „álló penge” hüvelykivetőre. De nem csak emiatt tűnik ki a Ruger. Ami a Ruger M77-et jelentőssé tette a megjelenésekor 1968-ban, az a klasszikus kinézete. Abban az időszakban a puskagyártók elmentek a trendi agyazás stílusok irányába, eltúlzott tusahátakkal, fehér távtartókkal, trapéz alakú pisztoly markolatokkal és más Kalifornia stílusú kozmetikákkal. A Ruger visszament az egyszerű vonalakhoz, hagyományos tarkításokhoz és egyenes tusahátakhoz. Ez egyszerűen egy gyakorlatias vadászpuska volt. Ő ezen kívül teljes mértékben kihasználta a befektetéseket, hogy optimális minőséget készítsen ésszerű áron. Ez tette lehetővé Ruger számára, hogy lapos aljú tokokat készítsen és beépített visszarúgás körmöket, amik biztosították a beágyazást, és még a beépített távcsőszerelékek helyét is.

4. Remington M700

A 700-as a korábbi M721 finomított változata volt, és egy ikonszerű sportpuska marad.

Az 1962-es Remington M700 volt az első nagyon sikeres Mauser CRF forgó tolózáras „fejlesztés”, ami sokkal olcsóbb volt. A 700-as a korábbi M721 finomított változata volt. A gyártási költségek csökkentéséért, a Remington megszűntette a Mauser és Winchester lapos aljú tokját és egy kerek aljra cserélte, amit gyorsan lehetett gyártani esztergán. Így a puska zárszerkezete egy tubus lett, amit belecsavaroztak egy tubusba, amiben egy másik tubust, a tolózárat könnyen és tökéletesen tudták elhelyezni koncentrikusan, ami javította a pontosságot.

A Remington bölcsen megmaradt a Mauser dupla zárókörömnél, de kihagyta a külső karmos hüvely kivonót. Helyette a Nagy Zöld besüllyesztette a tolózár elejét és beletette az „ajkát” egy kis C-alakú rugós kampó, ami ráugrik a töltény peremére. Ez lett a push-feed rendszer. A tolózár elejének alsó éle érintkezik a töltény felső peremével a tárban, előre tolja amíg ki nem szabadul a töltő „ajkak” közül, majd tovább tolja a csőfar töltő részbe és a töltényűrbe. Ahogy a tolózár közeledik az előre útjának végéhez, a töltényt megállítja a töltényűr távtartó pontja és a hüvely kivonó ráugrik a peremére.

Ezen kívül a Remington M700 egy plunger hüvelykivetővel rendelkezik a tolózár elejének süllyesztésében. Ezt a kis tűt egy belső rugó nyomja. Állandó nyomást fejt ki a töltény aljára az egyik oldalon. Ha egy töltényt – kilőtt vagy nem kilőtt – visszahúzz a tolózár, akkor a plunger lelöki a tolózárról mihelyt a lövedék nyakát lehúzta a hüvelykivető nyílásról.

Habár nem ez volt a legerősebb kivonó és kivető rendszer a Világon, elég jól működött ahhoz, hogy a Remington M700 zárszerkezete lett az előnyben részesített alapja több tucat egyedi, precíziós puskának. A Remington a legtöbbet hozta ki a kevésbé robusztus push-feed rendszeréből a biztosító kiemelésével. Három gyűrű acélból: A süllyesztett tolózár acél eleje, az acél puska csőfar, amibe a tolózár eleje megy, és az első acél töltényűr gyűrű.

Ezen rendszer hátránya a tolózár beszorulásának lehetősége, ha az újratöltési ciklus nem teljes. Szabadíts ki egy töltényt a tárból, de húzd vissza a tolózárat mielőtt teljesen lezárnád és rászorítanád a hüvely kivonót a töltény peremére és már elő is készítetted a beragadást. A kint lévő töltény szabadon mozog a csőfarban, te hátra húzod a tolózárat, hogy kiszabadíts egy új töltényt és nekinyomod a másik töltény aljának, ami még a töltényűrben van. Azt nem tudjuk, hogy ez hányszor fordult elő, de a lehetősége a legtöbb veszélyes vadra vadászót arra inspirálja, hogy egy vezérelt töltésű rendszert válasszon.

5. 1860 Henry Rifle

Sok Sioux és Cheyenne harcos viselte a Henry puskát Custer csapatai ellen a Little Bighorn-i csatában.

Benjamin Tyler Henry, mint a legtöbb puska feltaláló, alap ötleteket kölcsönzött, amik már léteztek. Pontosabban az 1855-ös Volcanic puskából vett kölcsön, ami Walter Hunt 1848-as Volition ismétlő puskájának a továbbfejlesztése volt. Mindkét korai puska egy alsókulcsot használt a zárszerkezet nyitásához és zárásához. Ezen kívül lőszert tároltak egy tubusos tárban a puskacső alatt. És ez volt a probléma: nem a tubusos tár, hanem a lőszer, ami belement. Úgy hívták, hogy Rocket Ball lőszer és egy lágy ólom lövedéket tartalmazott egy üreges alappal, amit puskaporral töltöttek meg, majd később egy gyújtósapkával. Az elgondolás jó volt, de Hunt soha nem tudott elég puskaport beletömni, hogy elég sebességet adjon a slug lövedéknek. Amikor elhagyták a puskacsövet, akkor azok a lövedékek csak 76-115 Joule energiával rendelkeztek, kalibertől függően. Ez kb. annyi, mint amennyit egy 22 Short ad ki.

Henry megoldotta a problémát és előkészítette a terepet a lőfegyverek haladásának a 21. századba a 44 Henry Flat töltény megalkotásával, egy sárgaréz peremes gyújtású hüvely kb. 27 grain puskaporral megtöltve és rajta egy 200 graines lövedékkel, aminek kb. 305 m/s a sebessége. Henry 16 töltényes tára és ravasz alsókulcsos töltő rendszere ezt egy félelmetes fegyverré tette. A töltényeket a tubusba töltötték, ami a tetején helyezkedett el, ahogy a legtöbb tubusos tár van a mai napig a 22-es peremgyújtású puskákon. Ez kihívássá tette az újratöltést a háborúkban tüzelés alatt, de akkoriban amúgy is az elöltöltős fegyverek újratöltésének folyamata volt az alap, ami sokkal lassabb volt, mint 16 töltény behelyezése a tubusba. Egy konföderációs ezredes egy „átkozott Yankee puskának” nevezte a Henry-t, amit „Vasárnap betöltesz és egész héten lősz vele!”

Sok Sioux és Cheyenne harcos viselte a Henry puskát Custer csapatai ellen a Little Bighorn-i csatában, így fokozták a létszámbeli előnyüket a felsőrendűbb tűzerővel az egylövetű Springfieldekkel szemben. Addigra azonban már kétszer frissítették a Henry puskát. 1866-ban az újonnan megalapított Winchester Repeating Arms Company zászlója alatt, Henry hozzáadott egy oldalsó töltő ajtót a sárgaréz zárszerkezethez és egy diófa előagy agyazást a kényelmesebb kezelés érdekében. Ez volt a híres Yellow Boy – sárga fiú. 1873-ban Henry újra frissítette a puskát egy acél tokkal és egy központi gyújtású változattal a 44 peremgyújtásúból. Erős, strapabíró és megbízható, ez a sportpuska arról lett ismert, hogy „A puska ami megnyerte a Nyugatot”.

6. Savage M99

A Savage M99-et 1999-ig gyártották.

Arthur Savage – szarvasmarha báró, kávéültetvényes, kerékgyártó, és feltaláló – vitte az alsókulcsos puskát a 20. századba egy függőleges forgó tárral, ami az agyazásban helyezkedett el a tok mögött ebben a kakas nélküli Model 99-ben. Mivel a töltények így nem egymás mögött helyezkedtek el és nem nyomták a gyújtókupakot, mint a tubusos tárakban, a lövedéket hegyesre alakíthatták, ami ballisztikailag hatékony és energiát takarít meg hosszú távon. Ez pedig nagyon sok energiává fejlődött, mert az M99 zárszerkezete elég erős volt, hogy még a 22-250 Remington 4480 baros nyomását is kibírta. A 99 tolózár még vezérelt töltést is végzett, minden tolózár megfogott amikor kijött a tárból.

De a Savage nem állt meg csak a puskánál. A füstnélküli puskapor piacra kerülésével megalkotta a 303 Savage töltényt és ezt még tetézte a hatékony, energia megtakarító spitzer lövedékekkel. Ezt követte a 300 Savage, a későbbi 308 Winchester szülő tölténye, és a 250-3000 Savage, az első kereskedelmi töltény, ami áttörte a 915 m/s-os (3,000 fps) határt. A töltényeket egy forgó tárban tárolták, amik számozott sárgaréz számlálóval rendelkeztek, ami mutatta, hogy hány töltény van még a tárban. Később a Savage kiejtősre módosította a tárat. Klip tárnak hívták, ez az a stílus, ami ma már elterjedt a legtöbb modern puskánál és pisztolynál. A Savage M99-et 1999-ig gyártották.

7. ArmaLite AR-15

Az ArmaLite módosította az AR-10-et egy kisebb, könnyebb szerkezetté, ami az új .223 Remington lőszert használja.

A II. világháborús veterán, Eugene Stoner egy mérnök volt az ArmaLite nevű vállalatnál az 1950-es évek közepén, amikor az ArmaLite AR-10-et tervezte. Ez egy különös kinézetű, öntöltő puska volt, kivehető, nagy kapacitású tárral és a 7.62x51mm NATO lőszert használta. Az amerikai hadsereg, valószínűleg a megszokott politikai okokból, elutasította az M14 miatt. Az ArmaLite nem rettent el és módosította az AR-10-et egy kisebb, könnyebb szerkezetté, ami az új .223 Remington lőszert használja, amit 5.56x45mm-ként ismertek, amikor elfogadta a katonaság. Ezt az új puskát AR-15-nek hívták és a gyártási jogokat a Coltnak adták el 1959-ben.

A Colt AR-15-öt elfogadta a katonaságunk. És a lövész világ örökre megváltozott. Az AR-15 kinézete olyan volt, amit még nem láttak azelőtt, egy szűk gáz tubussal rendelkezett a puskacső felett, hogy visszatöltse a magasnyomású gázokat és meghajtsa a dugattyút a zárszerkezetben az újratöltési ciklushoz. Az agyazás hátsó részében egy rugós „puffer” tubus hajtja előre a tolózárat, hogy az felvegyen egy új töltényt és bezárja a töltényűrbe a forgó tolózár fejjel. A töltényeket a kivehető tárból tölti.

Ugyanilyen fontos az AR modulárissága a sportpuskák között. Könnyedén cserélhetőek az olyan részek, mint az agyazás, markolat, irányzék, zárszerkezet, kézvédő és puskacső. Az alsó „egység” pántjai kinyílnak, így látható lesz és lecsatlakozik a „felső” rész, ami a zárszerkezet nagy részét és a puskacsövet tartalmazza. A puskacsövek számos lőszerhez kaphatóak megfelelő hosszúságban és fej/perem mérettel. A visszarúgás egyenes irányú, így csökkenti a puskacső felugrását.

8. T/C Contender

A T/C egy igazán sokoldalú puska/pisztoly.

Egy csőletörős lőfegyver nem volt újdonság az 1960-as években, amikor Warren Center kifejlesztette azt, amit később a Thompson/Center Contender pisztoly néven ismertek, később bővítették és hozzá adtak puska hosszúságú csöveket és agyazást. Ami a T/C csőletörős zárszerkezetet „forradalmivá” tette, az a csőcserélés egyszerűsége. Távolítsd el az előagyat, nyomd ki a pánt tűt és a puskacső szabad. Tedd fel az új puskacsövet, tedd vissza a tűt és máris van egy „másik” puskád. Irányzékok, nyílt vagy céltávcső, a csöveken vannak, így nem kell újra belőni a csere után. A kakas cseréjével válthatunk peremgyújtású és központi gyújtású között. A T/C valóban a sokoldalúság királya és minden idők legjobb sportpuskái között van.

9. Hoenig Rotary Round Action

George Hoenig egy olyan sportpuska zárszerkezetet készített, amilyet sem előtte sem azóta nem csináltak.

Ez az ismeretlen bock puska soha nem fogja a többi itt feltüntetett sportpuskák népszerűségét elérni, de nagy elismerést érdemel az egyedi kialakítása és a kiváló tervezése miatt. A Hoenig egy innovatív elme terméke, méghozzá George Hoenig-é, egy II. világháborús menekülté az amerikai partokról, aki a legtöbbet hozta ki újonnan szerzett szabadságából és egy olyan zárszerkezetet készített, amilyet sem előtte sem azóta nem csináltak.

A forgó zárszerkezet csőfar úgy zár, mint egy ágyú. Ahelyett, hogy a tolózár előre és hátra mozogna mielőtt elfordulva körmökkel zárna, a Hoenig csöve forog, hogy masszív záró körmökkel találkozik, amik a zárszerkezeten vannak rögzítve. Egy negyed fordulat kioldja a csöveket. Aztán lehajlanak, mint a többi duplacsövűnél a kézi töltéshez és ürítéshez. Mivel a záró körmök egyenlő távolságra és egy vonalban vannak a csövektől, nincs forgatónyomaték, ami idővel gyengítené a zárást.

A Rotary Round Action duplacsövű puskákat különböző csőkombinációval gyártották, valamelyiket haszonló töltényekhez, valamelyiket különböző töltényekhez, valamelyiket söréteshez, valamelyiket pedig egy golyós csővel és alatta egy sörétes csővel. Csupán 78 db-ot gyártottak készre, mielőtt Hoenig és a munkatársa, Owen Bartlett, visszavonultak a gyártásból.

R o n  S p o m e r