Írta: DAWE_72

Üdvözlet Vadásztársak!

Már egy ideje gondolkodom azon, hogy beszerzek egy célzó optikát az alkalmi éjszakai lesvadászatra, vaddisznókhoz és ragadozókhoz.

Az erdőnkben a vaddisznók még nem számítanak kötelezően vadászandó „kártevőnek”. Még nincs afrikai disznópestis pánik. A vaddisznó egyszerűen csak egy kellemes változatosság a kilövési és étkezési listán. A mi területünkön ezért a vaddisznók vadászati nyomása viszonylag kicsi és jó az állomány.

Miután az őzvadak lesvadászatánál vaddisznók is megjelentek jó fénynél, számomra eddig még nem volt szükséges a csúcstechnológiás éjjellátó technika beszerzése. Másfelől egy éjszakai optika által kapunk néhány plusz lehetőséget, hogy kimondottan a csalétkeknél vadásszunk egy vadmalacra vagy kanira.

A vadászterülettől és felhasználástól függően felmerül az a kérdés: melyik készülék/melyik technológia a legjobb ill. legésszerűbb számomra. Az aranytojást tojó lúd nem létezik. Valahol mindig bele kell mennünk kompromisszumokba – nincs előny hátrány nélkül – fix optika a fegyverre felszerelve vagy egy előtét a nappali céltávcsőhöz; hőkamera vagy éjjellátó – itt választható képcsöves vagy digitális – ha képcsöves, akkor melyik…- és végül az ár is kérdéses;

Tény, hogy a gyakorlatban nem ússzuk meg egy készülékkel, hanem legalább kettő kell: egy a megfigyeléshez és egy a lövéshez (amennyiben az adott vadásztörvény ill. a kilövési rend engedélyezi!) Nem megyek bele az egyes technológiák előnyeibe és hátrányaiba, mert az túl sok helyet venne igénybe, és ehhez a témához elegendő tapasztalati cikk található a különböző médiákban.

Minden esetre egy megfigyelő hőkamera jól bevált a közeledő vadak korai felfedezésénél a járhatatlan terepeken, sűrű növényzetben, enyhe ködben vagy szürkületkor. Az utánkeresésnél ill. a vad időszerű megtalálásához a lövés helyénél vagy rövid meneküléseknél az aljnövényzetbe a hőérzékelős technológia – ha nincs vadászkutya – egy praktikus eszköz a meglőtt vad gyors megtalálásához és feldolgozásához a vadászokhoz méltó vadászat fényében.

A szürkület való lövésnél azonban – még a legfényerősebb prémium márkás céltávcsövekkel a legmagasabb fényáteresztési értékekkel is valamikor az emberi szem érzékelésének határaiba botlunk. A széles körben elterjedt „lőfény” szabályozás – 1 órával napfelkelte előtt ill. 1 órával naplemente után inkább csak elmélet. A gyakorlatban ez másképp van. Pont az erdős vadászterületeken – főleg ősszel rossz időben már fél órával naplemente után nem lehetséges a tiszta becélzás vagy a jól irányzott lövés. Ausztriában 2014 óta nem tilos a megfelelő, célkereszttel rendelkező éjjellátó optika felszerelése egy fegyverre.

Még egy ok, hogy beszerezzek egy megfelelő célzó eszközt…

Végül a YUKON cég egyik készülékét választottam – a Photon RT 4,5×42 valószínűleg a legolcsóbb készülék a piacon (590,- Euro) – ehhez képest azonban lenyűgözően sokat nyújt. Ez egy digitális nappali és éjjellátó céltávcső 435x nagyítással és egy beépített 850nm infravetővel, ami 3 óránál helyezkedik el. Tudatosan egy kisebb nagyítást választottam (6x helyett), hogy a megszokott etetők távolságában (50-70m) elegendő látómező legyen. Az infravető létezik egy magasabb frekvenciás változatban is (940nm), ez ugyan „vadbiztosnak” számít főleg a szarvasoknál, viszont a tényleges megvilágítás és a hatótávolsága gyengébb. Lehetőség van még egy külön infravető felszerelésére a weaver sínre 9 óra pozícióba.

A legolcsóbb Yukon készülék még egy W-Lan porttal is rendelkezik így lehetőségünk van fotók és videók elmentésére ill. „Stream Vision-nel“ a megfelelő okostelefon applikációra átvinni – akinek ilyen igénye van. A képminőség természetesen nem olyan jó, mint egy nappali céltávcső vagy egy drága csúcskategóriás készülék képe – a CMOS érzékelő alacsony 768×576 felbontása és a és a 640x480Pixel-es fekete-fehér kijelző miatt. Ahhoz azonban teljesen elegendő, hogy meghatározzuk a vaddisznók korát és nemét az etetőnél. Ebben az árkategóriában még nem elvárható a jobb minőségű AMOLED kijelzők használata. Az újabb Yukon „Sightline” modellek, amik szintén kaphatóak voltak, például egy dupla ekkora felbontású kamera érzékelővel (1280×720) és egy AMOLED kijelzővel rendelkeznek, ami 1024х768 pixeles. A Photonhoz kapunk két elemtartót kapunk 4-4 elem számára, amik a céltávcsövet több lesvadászatra elegendő energiával látják el (hőmérséklettől függően). A rendszeres használathoz javasolt a megfelelő akkumulátor beszerzése 80 Euroért. Egy további lehetőség a külső energiaellátásra emellett egy Power Bank lenne.

A készüléket a .30-06 Springfield kaliberű Steyr Pro Hunter puskám Picatinny sínjére szereltem fel 30mm-es Leupold QRW2 (High) gyűrűkkel, hogy adott esetben egy pontosan ismételhető cserét tegyek lehetővé a nappali optikám és az éjjellátő között.

100 méterre lőttem be, így az etetőnél sincs szükség korrekcióra 50 méteren. Az 5-ös lövéscsoport (Sellier&Bellot 180gr SPCE) tartják a 20 Centes érme nagyságát 100 méteren. Így tehát jól fel vagyok szerelve az első vaddisznós bevetésemre és a lőtérről egyből vadászni megyek.

5-ös lövéscsoport Sellier&Bellot 180gr SPCE

A vaddisznók jelenleg nagyon aktívak és az etetőknél mindig van valami nappal, a szél pedig jó irányba fúj – ezek jó előjelek egy remélhetőleg sikeres lesvadászatra. Már majdnem lement a Nap, berendezkedem a magaslesen, mindent előkészítettem egy hosszú éjszakához – a vaddisznó mindig jöhet, de mikor…?

Jelenleg egy csapatról tudok, amiben 3-4 vademse és kb. 20 vadmalac van, ezen kívül egy kis csapat 3-4 kanival – a másodikat remélem. Ülök és várok – nyugodtan viselkedem amennyire lehet. 15 percenként belenézek a hőkamerába, hogy lássam mi egyéb történik. Amikor jön a csapat, azt időben hallani lehet – de egy magányos vadkan nem jelentkezik be és többször előfordult már, hogy egy vendéget lekapott a vadkamera, miközben ott ültem és nem vettem észre…

Hamarabb van szerencsém, mint vártam, úgy 22:30-kor meghallom a tipikus zajt – vaddisznók mozgatják a kukoricával töltött dobot! Megfigyelem a történéseket az etetőnél a Pulsar Axion hőkamerámmal: a csapat az, amiben az „óvoda” van négy vademsével és kb. 20 vadmalaccal különböző méretben tolong vidáman a kihulló magvak körül. Megpróbálom őket rangsorolni a tumultusban tanúsított viselkedés alapján. Két vademse még kaninak tűnik a mérete alapján, de mihelyt ott vannak a vadmalac, túl nagy lesz a rizikó – gyakran már az első évben malacoznak a „kani-vademsék”.

Megpróbálok ezért a malacokra koncentrálni és remélem, hogy az egyik eltávolodik a csapattól – ebben az összevisszaságban nem lehetséges a biztos lövés leadása anélkül, hogy egy másik állat ne sérüljön meg a szilánkok miatt, vagy szétugrasszam az egész csapatot. Ezen kívül a vadmalacok még túl kicsinek tűnnek, talán 10 kg – éppen ezért úgy döntök, hogy nem lövök és tovább megfigyelem a csapatot a Yukon céltávcsövön keresztül és figyelem az infravetőre tanúsított reakciót is. A legmagasabb fokozatra állítom az infravetőt és látom a fényeket a vaddisznókban. Örömteli felismerés: az állatok semmilyen reakciót nem mutatnak a beépített infravetőre. Amúgy is tetszik a készülék egyszerű, ösztönös kezelhetősége. Csupán néhány gomb: egy a be-/kikapcsoláshoz, egy forgógomb az egyszerű menü kezeléshez – a kevesebb több…- az első benyomás összességében határozottan pozitív.

A legerősebb állat a háttérben áll és őrzi a csapatot. Néha kicsit visszavonul a növényzetbe – de egyből visszamegy az etetőhöz. Ezek szerint nem reagál a fényre, hanem valahogy mozgást érzékelt – vagy kiszagolt a szélben.

Azt is meg tudom figyelni, ahogy a vademse az etetőhordónál arrébb taszít egy vadmalacot, ami valószínűleg túl közel ment hozzá. Olyan erősen, hogy az átfordul a levegőben. Tisztán hallom a nyikkanását. A csapatban állandó mozgás van és az egyes állatok folyamatosan visszahúzódnak a bozótba, aztán visszamennek a hordóhoz… – lassan feloszlik a csapat az etetőnél és még látok egyes fényeket a háttérben megvillanni.

Két vadmalac, akik nyilvánvalóan nem ettek eleget az első nekifutásnál, egyenként visszamennek az etetőhöz. Tisztán látom, ahogy a hátsó kíméli a jobb első lábát – minden lépésnél megbillenik. Habozás nélkül célba veszem a beteg állatot, kibiztosítok és lövök. A kis vadmalac egyből fekszik! Később kiderült, hogy egy csontja el van törve, egy friss sérülés, nem láttam gyulladást – nem tudom biztosan megmondani, hogy az az állat volt-e, amit a vademse olyan durván arrébb lökött – az azonban világos, hogy ezzel a sérüléssel nem ment volna messzire. Nagyon örülök ennek a kilövésnek, még ha nem is volt valami nagy vadhús mennyiség a kizsigerelten 8 kg-os állatnál.

Egyből feldolgoztam az állatot, kizsigereltem és a vadhúst a hűtőbe tettem. Visszamentem az erdőbe, az éjszaka többi részét alvással töltöttem a magaslesen és abban reménykedtem, hogy az itt számon tartott szabad őzbak hajnalban szintén odamegy az etetőhöz. Ezt a szívességet nem tette meg nekem, de az utána következő este ismét népes volt az etető a leadott lövés ellenére. A maradék csapat úgy tűnik, hogy nem aggodalmaskodott az előző éjszaka eltűnt kis állat miatt.

A befektetésem minden esetre már az első tesztelésnél kifizetődött. A modern technológia alkalmazása nem mond ellent a vadászokhoz méltó vadászatnak. Sokkal inkább az a lényeg, hogy hogyan használjuk a technikát.