Az új SFL 50 egy 50 mm-es teljesítményt nyújt egy 42 mm-es keretben

Amikor már azt hitte, hogy kevés hely van az innovációra a viszonylag rejtett kategóriában a sétálós távcsövek között, a Zeiss ebben a hónapban kiadta a könnyű, fényerős és versenyképes árú SFL vonalának 50 mm-es változatát.

Zeiss SFL 50 műszaki adatok

• Dupla csuklós, nyitott kialakítás
• Schmidt-Pechan tetőprizma
• Jobb oldali dioptria vezérlés
• Túlméretezett SmartFocus fókusz tárcsa
• 5 állású kúpos és levehető szemkagylók
• Állványra szerelhető
• Súly: 30,2 uncia (10x), 30,8 uncia (12x)
• Hossz: 6,3 hüvelyk
• Nagy fényáteresztő képességű üveg a prizmában, ED üveg az objektívlencsékben
• FieldFlattener okulárlencsék
• Ár: 1800 és 2000 dollár között (Amerikában)

Zeiss SFL 50 áttekintés

A Zeiss SFL 10×50-es távcső fényerős, és méretei közel állnak a legtöbb 42 mm-es távcsőhöz. –

Az új SFL 50 termékcsalád 8×50, 10×50 és 12×50-es konfigurációban kapható, és egy 42 mm-es binokulár kompakt formavilágába csomagolja az 50 mm-es objektívek fényerejét. Ezt az egyensúlyt a belső lencsék elvékonyításával és egymáshoz közelebbi elhelyezésével éri el, így csökkentve a binokulár teljes hosszát. Alig több mint 30 unciával és 6,3 hüvelyk hosszúsággal ez a legkisebb és legkönnyebb 50 mm-es binokulár a piacon. Méretei megegyeznek a legtöbb 42 mm-es modellével.

További figyelemre méltó részletek az ergonomikus SmartFocus kerék, amely a középső csuklós fókuszvezérlő mindössze 1,4 fordulatával a 6 láb közeli fókusztól a végtelenig tárcsázza, a kategóriájában legjobb látómező a mezőt kiegyenlítő okulárlencséknek köszönhetően, az 5 állású, kontúros és levehető szemkagylók, valamint a könnyű és tartós magnézium váz.

Külső méreteit az ipari formatervezés racionalizálja, amely a jelentős 50 mm-es objektívlencsékből 5 állású szemkagylóval ellátott elegáns okulárokba torkollik.

Miért 50 mm-es objektív?

Az SFL 50 mm-es változatával a Zeiss keresőtávcső termékcsaládjának konfigurációi hétre nőnek: a 8×30-as és 10×30-as modellek a 30 mm-es, a 8×40-es és 10×40-es modellek pedig a 40 mm-es osztályba tartoznak. Mindegyik SFL modell optikai kialakítása közös, amelyet a súlycsökkentés érdekében vékony belső lencsék és a hosszcsökkentés érdekében rövidebb optikai út jellemez.

Az 50 mm-es osztály esetében a kialakítás a nagy kilépő pupillának köszönhetően világosabb képet is eredményez. Ez az a fényes korong, amelyet akkor lát, ha karnyújtásnyi távolságból az okulárba néz. Egy optika kilépő pupilláját úgy határozzuk meg, hogy az objektív átmérőjét elosztjuk a nagyítással, így egy 10×42-es binokulár kilépő pupillája 4,2 mm. A 10×42-es binokulárok a nagyítás és a hordozhatóság közötti egyensúlyon kívül azért is uralják a vadászati és madarászpiacot, mert a 4,2 mm-es kilépő pupilla átmérője a legtöbb fényviszonyok között közel azonos az emberi szem pupillájával. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a 10×42-es távcső a legtöbb körülmények között éppen elég fényerőt biztosít.

Egy 10×50-es binokulárnak viszont 5,0 mm-es kilépő pupillája van, ami elég nagy ahhoz, hogy még gyengébb fényviszonyok között is világos képet adjon, amikor az emberi pupilla kitágul, hogy több fény jusson a szembe. A nagyobb kilépő pupilla következménye, hogy a kép minden körülmények között világosabb, de ez az előny különösen gyenge fényviszonyok között érezhető.

A Zeiss 12×50 SFL modelljének 4,17 mm-es kilépő pupillája majdnem megegyezik a 10×42-es távcsövekével.

“50 mm fényes, 42 mm könnyű” – ez a Zeiss szlogenje az SFL új vázméretére. A 10×50-es modell terepi teszteléseim nagyjából megerősítik ezt az értékállítást. A Zeiss rendkívül fényerős, és a márka idő- és visszaélésálló T* objektívlencse bevonatának köszönhetően a színek élénkek, bár a legtöbb Zeiss optikával közös enyhe kékes árnyalattal. A kép élességét élesnek találtam, de enyhe perifériás torzítást észleltem.

Ergonómia

Ergonómiailag az SFL egy csoda. A túlméretezett és szépen texturált SmartFocus fókuszkerék úgy kezelhető, mint egy nagyteljesítményű autó, és azonnal reagál a tárcsa apró mozdulataira. Úgy találtam, hogy a tárcsa csak kissé előrébb van a mutatóujjaim természetes hatótávolságánál, ami azt jelenti, hogy főként a középső ujjaimat használtam a fókuszáláshoz. Ez aligha jelent problémát, és más felhasználók kétségtelenül úgy találják majd, hogy a fókuszkerék elhelyezkedése tökéletesen alkalmas a mutatóujjal történő működtetésre.

Az általános egyensúly rendkívül kielégítő. A 10×50 SFL egy darab, de a legtöbb távcsőhámban elfér, és szépen egyensúlyoz a kézben, a súlya pedig csillapítja a remegést. A 12×50-es távcsövet még nem kezeltem, de feltételezem, hogy az egyensúly még nagyobb tulajdonsága ennek a konfigurációnak, mivel a 12-es távcsövek általában zavaró kézremegést mutatnak.

Az SFL mindkét konfigurációjában az állványra való felszerelés gyerekjáték. A távcső a zsanér elülső végén egy szabványos ¼-20-as menetet tartalmaz, és a Zeiss a 12×50 SFL-hez mellékeli a nagyon jó állványadaptert.

A felhajtás

Összességében az SFL felnagyított változata győztes, és a Zeiss vezető szerepet tölt be a hiperkompetitív prémium távcsövek piacán, ahol a Swarovski EL és NL Pure távcsöveivel, a Leica Ultravid HD-vel és a Vortex Razor UHD-val versenyez.

A többi prémium távcsőhöz hasonlóan az SFL is befektetési minőségű optika. A 10×50-es SFL ára körülbelül 1800 dollár, a 12×50-es változat ára valamivel 2000 dollár alatt lesz.

Tekintettel a súlymegtakarításra és az optikai teljesítmény növelésére, az 50 mm-es SFL-t érdemes megfontolniuk azoknak a nagyvad vadászoknak és madarászoknak, akik egy hagyományos távcső minden nagyítását, hordozhatóságát és optikai teljesítményét szeretnék a stabilizált távcsövek törékenysége és elemeinek használata nélkül. A n d r e w  M c K e a n