Ti lecserélnétek a régit 25 boldog év után egy újra, csak mert az halkabb? És kisebbet üt? Dr. Christian Holm megtette. Itt vannak a tapasztalatai egy év vadászat után egy hangtompítóval felszerelt puskával.

Hangtompító: minden puska súlypontját előre helyezi. Főleg a hosszúcsövűekét. Aki szereti a kiegyensúlyozottat – főleg a menekülő lövésnél -, az a hangtompítóját lehetőleg egy rövidcsövű puskára szerelje fel.

A testvérem legjobb vigyorának három jó oka volt. Az első, hogy elejtett egy szép bakot. A második, hogy egy olyan réten,amire azt mondtam, hogy ott biztos nem jön semmi. A harmadik, hogy a legelső vadat ejtette el hangtompítóval! Visszaadta a tőlem kölcsönkért puskát és teljesen lenyűgözve azt mondta: „Ez tényleg hihetetlen – alig hallani a dörejt, alig van visszarúgás!” Ez a meglepődés megint eszembe juttatta, hogy ez a luxus a visszarúgásmentes lövéssel hallásvédő nélkül számomra már természetes volt egy ideje. Pedig először nem is akartam hangtompítót: túlságosan fontos volt nekem a 25 éve használt jó öreg puskám kezelhetősége és kiegyensúlyozottsága. De az egyre gyakoribb hallásproblémák valamint a hallásvédő hátrányai a vadászaton meggyőztek végül, hogy kipróbáljam a hangtompítót és ez már több mint 1 éve volt. Mivel szeretem „az egy eszköz mindenhez” dolgokat, az új hangtompítós fegyveremet szinte mindenhez használtam már, amire puskával lehet vadászni Németországban. Tehát a rókától az őzig, a muflon és vaddisznótól egészen a szarvasokig. Közeli és távoli lövésekhez. Lesvadászatra, cserkelésre és hajtóvadászatra. Ebben a cikkben leírom, hogy mennyire vált be a hangtompító, milyen előnyei és hátrányait fedeztem fel a használat során.

Melyik hangtompító?

Vadász vagyok és nem fegyver megszállott, szívesebben megyek vadászni, mint bevásárolni. Ezért 25 év után ugyanazon fegyverrel, egy Blaser R93 Standard .30-06 kaliberű puskával, a megfelelő hangtompító kiválasztása inkább kötelesség volt számomra mint öröm. Legyen könnyű, rövid és robusztus és nyújtson elegendő tompítást a gyakorlatban. A svéd barátaimnál már láttam és hallottam is néhány ismert gyártó modelljeit használat közben. Mindegyik egyformán tűnt jónak, és az alapvető logika az volt, hogy: minél nagyobb annál halkabb. Az anyag pedig: Az acél nehezebb, viszont robusztus, az alumínium könnyebb, de rövidebb élettartamú, és alkalmatlan a hosszabb lövéssorozatokhoz mint pl. gyakorló lövészethez. Csak a titán tűnt úgy, hogy mindkettőt nyújtja, tehát könnyű és robusztus egyben, de drágább is. A Roedale Precision nevű cég kínál ilyen titán hangtompítókat. Ezen kívül helyet megtakarító „over-barrel“ modellek, itt a hangtompító egy része a puskacsövön helyezkedik el. Az öt cm-es átmérővel és 22 cm-es hosszúsággal a „Ti50“ egy tipikusan közepes méretű hangtompító. Az én modellem 377 grammos és így kb 20%-kal nehezebb, mint az ugyanekkora alumínium hangtompító, acélból azonban a súlya ennek a duplája lenne. A gyártó ígérete szerint a hangtompítási teljesítményben is elől helyezkedik el ez a titán hangtompító. És úgy tűnik ez tényleg igaz, legalább is ez volt az eredménye egy svéd baráttal való összehasonlításnál. A jávorszarvas vadászat után a beszélgetés az új hangtompítómra terelődött, rövid idővel később mindenki elővette a puskáját a tokból és a belövő asztalra tette a vadászkunyhó mellett. Sorban mindenki leadott egy lövést, és jól észrevehető különbségek voltak a hangtompítók között. Egy 2-3 decibeles különbség az egyes hangtompító között már jól hallható különbség volt számunkra, amit egy zajmérő applikációval mértünk az okostelefonon. Ezen a napon egyértelmű vélemény volt az, hogy tényleg a Roedale titán hangtompító teljesítménye a legjobb. Ez a hangtompító azonban nem a régi fegyveremre került fel, hanem vettem egy Blaser R8 Professional puskát .308 kaliberben, rövid csővel. Az 11 cm-rel rövidebb puskacsővel, ami nem jelent lényeges teljesítményveszteséget a .308-as kalibernek, és az R8 rövid rendszerével a végén egy olyan vadászpuskát kaptam, ami csak 5 cm-rel volt hosszabb a régi R93-asomnál és ami a számomra megszokott kezelhetőséggel rendelkezett.

Egy elégedett író az új szerzeményével, egy Blaser R8 Professional .308 kaliberű puskával – és mindez csupán egy hangtompító miatt. Fénykép: DR. CHRISTIAN HOLM

»Minden elejtett vaddal nőtt a lelkesedés. Kellemes, hogy végre nincs szükség hallásvédőre!«

Tökéletes a lesen

Így felfegyverkezve indultunk tehát múlt évben az őzbakvadászatra. Ahogy a véletlen akarta, az első vad nem egy őzbak lett, hanem cserkelés közben közeledett hozzám gyorsan egy csapat vaddisznó. Amikor az elől lévő vademse fülelt, mert kiszemelt magának, a „durranás” helyett csak egy „pukkanás” volt hallható és már feküdt is egy vadkan. Természetesen most sem lett volna idő a hallásvédő felvételére! Helyette csak egy kiskaliberű durranást hallottam, ami csak most tűnt fel nekem igazán a vadászaton, mert a lőtéren továbbra is hallásvédővel lőttem, hiszen soha nem voltam egyedül. Minden elejtett vaddal nőtt a lelkesedésem. Először is nem kellett már hallásvédő használnom. Nincs idegesítő nyomkodás a fejen, amikor a hallásvédőt már félig felvettem a felkészülés miatt. És már nem kell izzadni a hallásvédő alatt a melegben. Egyszerűen kellemes, hogy már nincs rá szükségem! Lövésnél is csak előnyei voltak: A hangtompító köztudottan a visszarúgást is lényegesen csökkenti, így jobban átláttam a lövésen és összességében nyugodtabb voltam és ezáltal jobban lőttem. Meglepő és eddig még nem említettem egy további előnyt: Az erősen tompított torkolatdörej már nem nyomta el a lövedék becsapódását! Eddig a saját lövéseimnél csak 130-150 méteres és ezek feletti lövéstávolságoknál hallottam a lövedék becsapódását a vad testébe. A hangtompítóval most már az összes lövedék becsapódását hallom, kivéve talán az abszolút közelieket. Egy nagy előny, mert most már tudom: Ha azt hallom, hogy „puff” akkor a vadban van a lövedék. Ez természetesen az esti vadászatnál is előnyös volt, ahol még egy további előny hozzáadódik: A hangtompító ezen kívül megszűnteti a torkolattüzet is, tehát a lövés nem vakított el. Ezen előnyökért teljesen megérte nekem 400 gramm súlyt és 5 cm plusz hosszt felcipelni a lesre.

Az író két társa: balra a régi elől hangtompító nélkül – és ezért ma kiesett -, jobbra az új elől rendes felépítéssel – titánból.Fénykép: DR. CHRISTIAN HOLM

Vadászokhoz méltóbb a hangtompítónak köszönhetően?

Ősszel szarvasra vadásztam az Érchegységben egy nagy szabad területen. Egy borjas példány, mindkettő gyenge, vonult ki a menedékből és a szélirány felé mentek. Fekve a cserkelő zsákkal alátámasztásként ideális körülmény volt a biztos lövéshez. A borjú az állat mögött volt pár lépéssel. 230 méter mértem távolságnak lézerrel, beállítottam a ballisztikai tornyot és lőttem. A borjú rövid ideig menekült és összerogyott, az állat erre fülelt és visszaneszelt a borjúra, így azt is ki tudtam lőni. Ez tökéletesen sikerült! (Mellesleg: Norma Ecostrike, egy további nagyon jó ólommentes lövedék.) Természetesen ilyen kettősök hangtompítók nélkül is sikerülnek, de nő ennek a valószínűsége a hangtompítók használatával? A vad továbbra is egyértelműen hallja a lövésünket, de az nagy különbség lehet, hogy nem a torkolatdörej a lövés leghangosabb zaja, hanem a repülő lövedék hangrobbanása. Talán így nehezebb hallani, hogy honnan jön a lövés. A hajtóvadászaton lövészként ugyanezek a tapasztalataink, a hangtompítós lövések meghatározása nehezebb. Az eddigi tapasztalataimból azt összegezném, hogy ha egyedül vadászunk, akkor a hangtompítóval nő az esély a második lövés leadására a csordára, de nem annyira, mint egyesek remélik. Az viszont kétlem, hogy a területen a tapasztaltabb állatok az enyhébb lövészajnak kevesebb jelentőséget tulajdonítanak, mint azelőtt a dörejnek. A leterítések száma minden esetre nőtt a vadászatokon a csökkentett visszarúgásnak köszönhetően. Senki sem lő jobban egy nagyot durranó és visszarúgó fegyverrel. A hangtompító nem tesz mindenkit mesterlövésszé, de nagyon sokat segít benne, és ez a hatás főleg a kevésbé gyakorlott lövészeknél lesz jelentős. Meg kell tanulni a ravasz nyugodt meghúzását, miközben várjuk a nagy durranást és pofont, éppúgy mint a robbanáson való átnézést – a szemek becsukása és a fej elrántása teljesen normális reflex. Lényegesen kisebb zajjal és visszarúgással tehát jobban lövünk és jobban fogunk találni a vadászati mindennapokban, ami nem csak az összes elejtett vadak számát növelheti, hanem főleg a vadak vadászokhoz méltó elejtését javítja. Még én is, aki évtizedekig lőttem intenzíven hangtompító nélkül, növelni tudtam a pontosságomat.

»A hangtompítónak köszönhetően kevésbé mozdultam el a célpontról a menekülő lövésnél.«

A hangtompító a hajtóvadászaton

Jó, jó, gondolhatjátok, de mi van a teli kólás dobozzal a cső végén a hajtóvadászaton? Hogy lendül a puska vele? Itt voltak a legnagyobb fenntartásaim, mert a jól kezelhető R93-amat annyira szeretem a szabvány csővel, sok lövésszel ellentétben, tehát eddig tudatosan nem használtam nehezebb „közepes súlyú” puskacsöveket. Pont ebből merítettem bátorságot, mert ha sok vadász önszántából 300 grammal nehezebb csövet használ, hogy nyugodtabban tudjanak lendíteni, akkor valószínűleg nem fog megölni ugyanez a súly, ami a hangtompítóból származik. A súlyeloszlás azonban más, ebben az esetben nem oszlik el a csövön, hanem elől van. A vásárlás előtt intenzíven leteszteltem a jövendőbeli hangtompítós fegyveremet a Grambow vadásziskolában és egész jól elboldogultam vele. A rossz ébredés a vásárlás után jött, amikor a lőtéren a futó vadkanra lőttem. Ugyanaz a rutin, mint mindig: A vad testének közepe hátulról átlendíteni, a fülnél elsütni és – futó lövés túl elől! Még egyszer. Ugyanaz az eredmény. A találat túl mélyen volt. Teljesen nyilvánvalóan ennek a fegyvernek más lendítése, mint a réginek, és először meg kellett tanulnom megakadályozni a lövés közbeni lebukást. Miután otthon gyakoroltam egy kicsit üres fegyverrel és erősebb lett a balkezem, visszamentem a lőtérre és most már ugyan magasságban jók voltak a lövések, de mindegyik túlságosan elől volt. Ez a probléma még az első hajtóvadászatokon is előjött. A puska tartása és a menekülő vaddisznók követése eleinte nem igazán ment, aztán a lövés a vad elé csúszott. A cső végén lévő tömeg sok áldozatot követelt! Az egész egy kicsit paradoxon volt – az első vadászataimon három vadmalac ejtettem el egyesével a második lövéssel, miután minden egyes alkalommal az első lövéssel eléjük lőttem! Röviden összefoglalva, megszoktam az elöl terheltebb puska megváltozott lendítését, és a hajtóvadászatok eredménye olyan volt, mint mindig. Az átállás problémái a lövésnél eltűntek amiatt a nagy előny miatt, hogy hallásvédő nélkül vadászhattam. Tehát jobban hallottam az irányokat és a részleteket, ami gyakran döntő szerepet játszik. Lövésnél pedig kevésbé mozdultam el a célpontról a hangtompítónak köszönhetően, és így a gyors második lövések pontosabbak voltak.

A hangtompító hátrányai

Kezdjük a nyilvánvalóval: Egy jó hangtompító 500 – 1500 Euroba kerül. Attól függően, hogy melyiket választjuk és, hogy kell-e vágni egy menetet a csőszájra vagy esetleg be kell vizsgáltatnunk a fegyvert. Továbbá a vadászfegyverünk nem lesz se könnyebb, rövidebb vagy szebb. A szépség témához tényleg nem lehet semmi pozitívet mondani, szóval hagyjuk is. A puska teljes hossza természetesen mindig növekedni fog, ha a hangtompítót az eddigi vadászpuskánkra tesszük fel, ez is világos. Az, hogy a puskacsövet le lehet vagy le kell rövidíteni, egy kompetens fegyvermester döntése. És tényleg az összes szakértő egyetért abban, hogy sok kalibert lehet megtölteni úgy, hogy az 50 cm-nél jóval rövidebb puskacsöveknél is majdnem teljes teljesítményt érjenek el. Erre a .308 a legismertebb, ellenben a magnum kaliberek kevésbé alkalmasak a rövidebb csövekhez. Én azonban jól meggondolnám, mielőtt egy jól lövő fegyveren változtatásokat végeznék. Természetesen a cserélhető csövű fegyverek az ideálisak: Akkor van a „normál” puskacső mellett van még ugyanahhoz a fegyverhez egy a hangtompítókhoz ideális cserecsövünk, aminek megfelelő a kalibere, rövidebb és menetes. A cserecsővel elkerüljük a hangtompító egy további hátrányát: A puskacső találati pontja drámaian megváltozik, ha levesszük a hangtompítót! Ha tehát olyan helyen vadásznánk, ahol határozottan tiltják a hangtompítókat, akkor a hangtompító levétele után újra be kell lőni a puskát. Ha ellenben a régi fegyverünkre szereljük fel a hangtompító, akkor könnyen túl hosszú és elől terhelt, ami a cserkelésen való cipelésnél és a lesen való kezelésnél zavaró és még a menekülő vadra lövésnél is megváltoztatja a lendítési viselkedését. Végtében ez a saját fegyvertől és a választott hangtompítótól függ, én azonban először mindenképp otthon szimulálnám. Még az én fegyveremmel is, ami hangtompítóval rövidebb, mint sok más ismétlő puska nélküle, gyakran elakadtam ágakban a hangtompítóval amikor áthaladtam a növényzeten. Ha kutyavezetőként vagy utánkeresés vezetőként gondolkodik valaki ezen, akkor biztosan a karcsú és rövid modellek jöhetnek csak szóba. Kicsit aggódom a biztonság miatt, mert a pszichológiai hatást nem szabad alábecsülni a lövész számára. A halk „pukk” természetesen kevésbé tűnik veszélyesnek, mint a hangos „durr!” Ezért még jobban szem előtt kell tartanunk, hogy minden lövésünkkel veszélyeztethetjük a célpont mögötti területet, még ha kisebbet is szól, mint azelőtt! Golyófogó, golyófogó, golyófogó! Marad még a tisztítás, ahol az elmélet és a gyakorlat biztosan különbözik, mint a csőtisztításnál is. Otthon a hangtompítót le kell venni a lövések után, hogy hangtompítóból ne szivárogjon be a kondenzvíz a puskacsőbe, és a hangtompító felállítva a fűtésre kell tenni.

Ahol fény van, ott árnyék is van – a hangtompítóknál is: a karbantartás igény növekszik, a számlaegyenleg csökken, a puska eleganciája pedig eltűnik.

Záró összegzés

Nem rég kivittem a jó öreg .30-06 kaliberű puskámat a lőtérre ellenőrzésre és nem hittem el, hogy mekkorát szól és rúg vissza! Egy év alatt annyira megszoktam a hangtompítós puska kultivált lövésérzetét, hogy már nem szeretnék nélküle vadászni. A fent említett hátrányok számomra messzemenőleg elhomályosulnak a sok előnynek köszönhetően, de ki kell hangsúlyoznom, hogy nem csupán egy hangtompítót tettem a régi fegyveremre, hanem összeállítottam egy hangtompítóhoz ideális fegyvert. Most tehát pontosabban, halkabban és kellemsebben lövök, ami nekem, a környezetemnek és a vadaknak is jobb. Remélhetőleg a törvényhozók is végre egységesen ugyanerre a belátásra jutnak.