Skandináviában a rénszarvas vadászat az egyik leglélegzetelállítóbb élmények közé tartozik a szenvedélyes vadászok számára. Nem kérdés, hogy a Hunter Brothers (vadász testvérek) Gerold és Paul nem akarták elmulasztani ezt a vadászélményt. Már gyerekkorukban jártak Norvégiában horgászni. Most azért kerekedtek fel a látszólag végtelen északi vadonba, hogy végre vadászhassanak a világhírű rénszarvasokra.

Írta: Hunter Brothers

Villámsiker a rénszarvas vadászaton a hatalmas norvég tájon: a Reilmann testvérek elmondhatatlanul boldogok a rénszarvas kettősük miatt.

Még nagyon kicsik voltunk – épphogy megkaptuk a horgászengedélyünket – amikor rábeszéltük a szüleinket, hogy a nyári vakációt Norvégiában töltsük. Izgatottan mentünk az első horgásznyaralásunkra Dél-Norvégiába. Nagyon jó nyaralás volt, az egész család szívesen emlékezik vissza rá.

Akkoriban láttunk egy gömbölyű fejű delfint. Nem egy megszokott látvány a Stavanger Fjordnál, az meg pláne nem volt megszokott, hogy az apánk fogott egy lazacot. Ez még soha senkinek nem sikerült a családban. Felért egy lottó főnyereménnyel, hogy ez a lazac ráharapott a tollas műcsalira. Viszont soha nem fogjuk elfelejteni az izgalmat és a vacsorát. 

És így alakult, hogy onnantól fogva rendszeresen mentünk Norvégiába, hogy megtöltsük a mélyhűtőnket hallal. A szüleinket lenyűgözte a táj és a kultúra. Legtöbbször nyáron mentünk Rügenbe, hogy onnan komp átmenjünk Svédországba. Onnan aztán órákon át utaztunk autóval.

Soha nem volt semmi problémánk, már nagyon vágytunk a tőkehalakra, tengeri lazacokra és északi menyhalakra. Az autóban töltött órák mindig nagyon gyorsan elröpültek, ami azért is lehetett, mert egész idő alatt az ablakon néztünk kifelé, hogy jávorszarvasokat lássunk. Az ilyen utazások alatt Svédországban és Norvégiában tulajdonképpen mindig sok jávorszarvast, őzet és szarvast is láttunk.

Csak egy vadfajta volt ott, amit néha a közlekedési táblákon is látni lehetett. Mindegy, hogy milyen alaposan fürkésztük az autópálya melletti hegyoldalakat. Egyetlen rénszarvast sem láttunk az évek alatt…

Paul, miközben a lélegzetelállító tájat figyeli. A rénszarvas csordák a nyílt területeken vannak a nyári hónapokban a vadászszezon előtt a fás határok felett.

Az első alkalom a Hunter Brothers számára: Vadászat a titokzatos rénszarvasokra…

A legutóbbi kalandunkon beszéltünk először erről az egyedülálló vadról Thomas-szal, amikor egy Svédországban voltunk egy madár- és jávorszarvas vadászaton. És még milyen nehéz ezt a vadat egyáltalán megtalálni a tágas északi területeken. Gyorsan rájöttünk: valamikor muszáj lesz rénszarvasra vadásznunk! Thomas bólintott és úgy gondolta, hogy egy rénszarvas húsvadászatot biztosan meg tudna szervezni.

De azt is megemlítette többször, hogy az is előfordulhat, hogy odautazunk és nem fogunk látni semmit. A rénszarvasok nagyon hosszú távolságokat vándorolnak és a tartózkodási helyüket csak nagyon nehezen lehet előre meghatározni. Ezen kívül nagyon rövid a vadászszezon. És már a szezon első napján el kell indulni, különben szinte nulla az esélye annak, hogy elkapjunk egy rénszarvast.

A terv tehát megvolt a rénszarvasvadászathoz, de soha nem kínálkozott egy jó lehetőség. Míg Thomas meg nem kérdezte idén, hogy most akkor, hogy nézne ki ez az egész. Mivel mindkettőnknek volt ideje, megbeszéltük vele, hogy intézzen két engedélyt. A repülő út potom áron volt Berlin Tegel-től Oszlóig. A 200 km-es vonatozás északra majdnem dupla annyiba került, mint a repülés. De hát így van ez ebben az őrült világban.

És tényleg teljesen kipihenten érkeztünk meg a vadászkunyhónkhoz a norvég mohás vidék közepén. Egy kedves kis kunyhó volt pottyantós wc-vel, főzőhelységgel és még egy napelemes panel is volt, hogy nappal tölthessük a telefonjainkat. Összehasonlításképpen tehát tényleg igazi luxus várt ránk és így azon sem csodálkoztunk, hogy Thomas egy kellemes jávorszarvas pörköltet szolgált fel nekünk, amit aztán sörrel fogyasztottunk el és közben megterveztük a következő napi vadászatot. 

„A vadász aki korán kel, rénszarvast lő” – a Reilmann testvérek időben a fás határ fölött voltak napkeltekor, ahol a legvalószínűbb, hogy megláthatják a félénk vadakat.

Vadászat a félénk rénszarvasokra: Csak egy kis időablak marad!

Következő napon 3 órakor csörgött az ébresztő. „A vadász aki korán kel, rénszarvast lő”, mondta a norvég vezetőnk, miközben vajas kenyereket kentünk magunknak.

És ez tényleg így lehet, mert a szezon első reggelén az összes vadász kimegy, aki egy rénszarvas engedéllyel rendelkezik. Ennek sok oka van, egy közülük biztosan az, hogy egyik napon sem olyan könnyű elkapni egy rénszarvast, mint ezen. A csordák most a fás határok feletti nyílt területeken vannak. Amikor a vad észreveszi a vadászati nyomást, akkor az állatok tömegesen levonulnak az erdőbe.

Elindultunk tehát az első fényben, átvonszoltuk magunkat először a világos erdőkön majd a puha mohás területeken, hogy az első napfénnyel a fás határok felett legyünk, ahol aztán várnánk a rénszarvasokat. De amikor épp egy dombláncot figyeltünk távcsővel, egyszer csak egy vadász állt közvetlenül előttünk, aki szintén ezen a helyen próbált szerencsét a szezon kezdetekor.

Az első pillanatban kicsit mérges volt a vezetőnk, de a következőben odakísérte a másik vadász hozzánk és barátságosan társalogtunk, majd kölcsönösen sok sikert kívántunk egymásnak. Már gyakran feltűnt nekünk a pozitív skandináv mentalitás és így ismét külön utakon indultunk el, hogy rénszarvasokat találjunk.

És tényleg ismét dombról dombra cserkeltünk, olyan érzésünk volt, hogy mér több ezer hektárnyi területet láttunk, egyenlőre nem láttunk semmit. Egész 10 óráig, amikor Thomas, aki külön járt tőlünk, hirtelen felhívott minket és közölte velünk, hogy tőlünk két dombbal jobbra rénszarvasok vannak, amik letelepedtek. Thomas ott marad helyben és megfigyeli a vadakat, amíg mi megközelítjük őket.

A rénszarvas vadászathoz a testvérek egy Sauer 202 .308 kaliberű puskát kölcsönöztek a norvég vezetőjüktől Swarovski-Optik céltávcsővel és hangtompítóval.

Rénszarvasvadászat a Hunter Brothers-szel – egy intenzív vadászélmény!

Azután minden nagyon gyorsan történt. Amikor átértünk egy kis hegykúpon, ott volt az említett hat rénszarvas. Ezek aztán észre is vettek minket és a norvég azonnal tudomásunkra hozta: „Lőni, kérlek nagyon gyorsan lőni!”

Paul hasra vágta magát, a hátizsákot a fegyver alá tette és felkészült a távoli lövésre. Eközben a cserkelés vezetője megmutatta, hogy melyik példányokat lője ki Paul. Amikor a fegyver biztosan célon volt, elejtett egy vad-borjú kettőst 210 méterről.

Paul áhítatosan a vad-borjú kettőse előtt: nagyon gyorsan kellett cselekedni, mert az állatok már észrevették a vadászok jelenlétét és felkerekedtek.

Megint Thomastól kértünk kölcsön egy puskát, egy Sauer 202-t .308 kaliberben. Ahogy Thomastól megszokhattuk, hajszálpontos volt ez a puska és így tényleg nem volt probléma még kapkodva sem a két lövés végrehajtása.

Örömködve érkeztünk meg a zsákmányhoz és mivel csak két engedélyünk volt, azonnal tisztában voltunk azzal, hogy az első napon mindjárt véget is ért a rénszarvasvadászatunk. Örültünk, hogy ennél az őseredeti vadnál állhatunk. Az óriási patáival és puha orrával az állat egyfajta jégkorszaki lényre emlékeztetett. A trófea, egy nem kikeményített rostagancs, nem volt egy különösen impozáns trófea, de mégis egy szép emlék.

A rénszarvasvadászat után: Hús, hal és semmi kapkodás

És így érkeztünk el a vadászat legmegterhelőbb részéhez: az elejtett vad kezeléséhez.  Szerencsére végig hegynek lefelé kellett mennünk, de ez sem volt a legkönnyebb két rénszarvassal. Így három órába telt, mire egy úthoz értünk a két vaddal, ahonnan el tudtuk szállítani egy autóval.

Amikor hazaértünk, akkor a két rénszarvast kivettük a takaróból és feldolgoztuk. Ezt Paul természetesen nem adta ki a kezéből. Eközben Thomas elkészítette nekünk a borjú máját és életünkben először élvezhettük a rénszarvas ízét. A hús sokkal pikánsabb, mint például a jávorszarvas, őz vagy szarvas. Van egy erős egyedi íze, ami aztán nagyon tetszett nekünk. Tulajdonképpen a norvég vezetőnknek a hús volt az oka, hogy ezen a napon vadászni voltunk. Boldog volt, hogy ismét megtölthette a ládáját és megköszönte Paulnak a két jó, vadhúskímélő lövést.

A vadászsiker terhe: Paul a két elejtett rénszarvas 3 órás szállítása közben.

Már az első napon elértünk mindent, amiért Norvégiába jöttünk és volt még további három rendelkezésre álló napunk. De nem volt esély az unatkozásra, mert így volt időnk pontosan arra a dologra, ami eredetileg Norvégiába vonzott minket: a horgászat.

Szinte mindenhol vannak Norvégiában festői patakok és tavak, amik minden horgászszívet megdobogtat. 

Kikölcsönöztük tehát a – elismerem egy kicsit elavult – horgászfelszerelést, elmentünk egy kis völgyzáró gáthoz és elkezdtünk villantóval és wobblerrel horgászni.

Paul már néhány dobás után magáénak tudhatott egy csodaszép hegyi pisztrángot, ami 35 cm-rel tökéletes méretű volt.

Gerold és Paul igazán jól érezték magukat Norvégiában. Itt egy frissen fogott hegyi pisztrángot készítettek el. Na, akkor továbbra is görbüljön a bot és jó étvágyat.

Norvégia egy igazi paradicsom a vadászok és horgászok számára. A rénszarvasvadász engedélyük azonnali kimerítésével a Reilmann testvérek kényelmesen töltötték a további idejüket a második szenvedélyükkel: a horgászattal.

Az utazásunk így abszolút tökéletes volt. Vadászat, horgászat, jó ételek, kedves emberek és abszolút semmi kapkodás. A lehető legboldogabban mentünk vissza öt nap után Németországba. De otthon sem ment túl rosszul a sorsunk, mert még félévi szünet volt és a szarvasok elkezdtek bőgni…

Természetesen erről is beszámolunk! 😉

Vadászüdvözlettel!

A Ti vadásztestvéreitek, Gerold és Paul!