A vadászati etika egyik alapelve, hogy a lőtávolság maximumát a saját képességeink és a körülmények mérlegelése alapján úgy válasszuk meg, hogy a sebzést vagy hibázást nagy valószínűséggel kizárhassuk. Néhány speciális esetben azonban, elsősorban hegyvidéki vadászatokon vagy takarás nélküli sík terepen, a sportszerűségnek megfelelő távolságra lehetetlen becserkészni a vadat, ezért nem ritka a 400-500 m hosszú lövések kényszere, ami nem csak a vadászokat, de a fegyvereket és töltényeket is szigorú próba elé állítja.

A vadászatokról szóló beszámolók alapján úgy tűnik, hogy a „műfajban” szereplő sporttársak zöme erre a feladatra a nagy teljesítményű és általában könnyűre épített magnum puskákat tartja a legalkalmasabbnak. A nyilvánvaló indokok között a nagy torkolati sebességből adódó lapos röppályát és a nagy távolságon is megfelelő ölőerőt lehet kiemelni.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy tényleg csak a nagy teljesítményű töltények jelentik-e a megoldást, ill. lehet-e esélyünk a sikerre normál kaliberű fegyverekkel.

Elöljáróban hasonlítsunk össze a saját kategóriájára jellemző két közép kaliberű töltényt: a rendkívül pontos .308-as Winchestert és a tiszteletet parancsoló méretű .300 Remington Ultra Magnumot. A tárgy szempontjából legfontosabb ballisztikai adatokat a táblázat tartalmazza. A lövedék mindkét tölténynél ugyanaz: a kifejezetten nagy lőtávolságokra kifejlesztett, 10,7 grammos Swift Scirocco.

A .308 Winchester és a .300 RUM töltény

Remington töltények, 10,7 gr Swift Scirocco lövedékkel (BC = 0,43)

Célballisztikai szempontból természetesen nagyon fontos a becsapódási sebesség és energia, ami a 300 Remington Ultra Magnum töltény esetében 500 m lőtávolságon 700 m/s, ill. 2621 Joule, míg a 308 Winchesterrel ugyanilyen messzire nyújtózkodva meg kell elégednünk 544 m/s sebességgel és 1579 Joule energiával.

A Scirocco lövedék, a gyártó kísérletei alapján, 1700 ft/s becsapódási sebességtől (= 518 m/s) már megbízhatóan felgombásodik, továbbá a hegyi vadfajok elejtéséhez az 1500 J feletti becsapódási energia elegendő, így a célballisztikai követelményeket tekintve, a 308 Winchester töltény, a vizsgált lövedékkel szerelve, megfelelő választás.

Már a fentiek alapján is meggondolandó, hogy csupán a laposabb röppálya kedvéért indokolt-e egy 300-as Ultra Magnum vagy hasonló, a 375 H&H Magnum inkább kafferbivalyhoz illő teljesítményével azonos tűzerejű ágyúval felszerelkezni a hegyvidéki vadfajok vadászatához.

A lövedékeséseket vizsgálva azt látjuk, hogy 400 és 500 m között a 308-as lövedéke 8,5 cm-t, míg a 300-as Ultra Magnumé 5,8 cm-t esik 10 méterenként. Avitális terület magasságát 30 cm-nek véve, és a váll-lap közepére való célzást feltételezve kiszámítható, hogy a 300-as Magnum esetében 25 méter tévedés a távolság meghatározásában már biztos hibázást jelent, míg ehhez az eredményhez a 308-as Winchestert használva már 17 m hiba is elég.

Mindez persze csak akkor érvényes, ha a fegyver szórását 0-nak vesszük, azaz 100 m-re lyukba lyukat tudunk lőni a puskánkkal. Ha ennél reálisabb, de még mindig kivételesen jó 1 szögperc (≈3 cm/100 m) szórást veszünk alapul, ami 500 méteren legalább 15 cm-t jelent, akkor a biztos találat feltételei tovább szigorodnak: a távolság meghatározásának hibája a fenti értékeknek hozzávetőlegesen a fele lehet, azaz kb. 12 m, ill. 8 m. Külballisztikai szempontból, 500 m lőtávolságnál ennyi a különbség a két kaliber között a sikeres találat szempontjából!

Nem kétségbe vonva a magnum töltények külballisztikai előnyeit kb. 300 m lőtávolságig (50-60 m-rel nagyobb a célpontáthelyezés nélküli lőtávolság, mint a normál kalibereknél), nyilvánvaló, hogy extrém hosszú lövéseknél a siker biztosítéka a töltény teljesítményétől a távolság korrekt meghatározása és a céltávcsővel való pontos lövedékesés-korrekció irányába tolódik el. Az előbbire egyetlen megbízható megoldás van, a ma már anyagilag sem nagy megterhelést jelentő lézeres távolságmérő.

A lövedékesés korrekciójára a céltávcsövek gyártói igyekeznek hatékony megoldásokat kifejleszteni, amelyek egy része a sportlövészetben, ill. a speciális fegyveres alakulatok gyakorlatában már jól beváltak. Közülük a legismertebbeket a 2. képen látjuk.

A legegyszerűbb kompenzációs eszköz az összetett szálkereszt, amelyen az egymás alatt sorakozó irányzójelek különböző pontlövési távolságoknak felelnek meg egy adott lőszerrel. Szokványos esetben a jelközök 50-100 m körüli távolságkülönbséget képviselnek, így a közbenső lőtávolságoknál célpontáthelyezésre van szükség. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az egyes jelek ballisztikailag eltérő töltények használatakor más és más pontlövési távolságot jelentenek, azaz a céltávcsövet a ténylegesen használt lőszerhez „kalibrálni” kell.

A kép az SSG-69 mesterlövész puskához konstruált Kahles ZF-95-ös céltávcsövet mutatja, amelynek kompenzátordobján a beosztás 100–200–300 m, majd ettől fölfelé 50 méterenként 800 m-ig terjed. A beosztás természetesen csak adott torkolati sebességű és ballisztikai tényezőjű lövedék esetében ad pontos találatot. A kompenzátorgyűrű, amelyet kívánságra a gyár többféle lőszerhez is készít, cserélhető.

Ennél a megoldásnál a kompenzátor beosztása egyenletes, és egy osztáshoz a szálkeresztnek mindig ugyanakkora mértékű elmozdulása tartozik. Az ilyen céltávcsöveket főként sportlövészetre és taktikai célokra fejlesztették ki, bármilyen töltényhez használhatók, de az egyes lőtávolságokhoz tartozó kompenzátorállásokat meg kell tanulni, vagy be kell jelölni. A Leupold cég gyárt olyan céltávcsőre rögzíthető kiegészítőt, amely leginkább egy kisméretű, rugós mérőszalaghoz hasonlítható. Erre lehet felírni az egyes lőtávolságokhoz tartozó beállításokat, és az eszköz nagyon praktikusan kezelhető.

A töltények külballisztikai jellemzőinek mélyrehatóbb tanulmányozásával lehetőség van a lövedékesés kompenzálására normál kivitelű céltávcső használatával is, hiszen a fegyver belövésekor is éppen ezt tesszük. A jobb minőségű távcsöveken a beállítószerkezet védősapka nélkül is vízálló, és egyes típusoknál a beállítást kifejezetten jól látható skála segíti, mint pl. a 3. képen bemutatott Kahles Compact céltávcső esetében.

Kahles Compact céltávcső

Egy osztásnak, mint általában az európai gyártmányoknál, a szálkereszt 1 cm elmozdulása felel meg 100 méteren, és a fegyver belövése után, a középső csavart meglazítva, a körskála elforgatható, „nullázható”. Ezt követően a csavarral a skálát rögzítjük, így az esetleges alkalmi korrekciók után mindig vissza tudunk állni az eredeti belövési pozícióba. A saját céltávcsövemen, amint a képen is látható, a gyári nullázó ponttal szemben egy további jelet helyeztem el, hogy a skálát fél fordulatnál nagyobb korrekció esetén is követni lehessen.

A különféle lövedékek röppályáinak vizsgálata során arra a megállapításra jutottam, hogy magasabb, BC = 0,40−0,45 körüli ballisztikai tényezőjű lövedékekkel, a standard kaliberű vadászfegyverek szokásos sebességtartományában rendkívül egyszerű szabályt lehet felállítani a lövedékesés kompenzálására: 200 m-ig nem alkalmazunk semmilyen korrekciót, 200 m felett pedig annyi osztással (1 cm/100 osztásköznél) emeljük a szálkeresztet, ahányszor 10 méterrel nagyobb a lőtávolság 200 méternél.

Ehhez a fegyver belövésekor szükség van némi kompromisszumra, amelynek mértéke függ a céltávcső szerelési magasságától, a torkolati sebességtől és a lövedék ballisztikai tényezőjétől. A 2. táblázatban szereplő példa a már említett .308 Winchester töltényre vonatkozik. A torkolati sebesség 824 m/s, a lövedék ballisztikai tényezője BC = 0,43, a céltávcső középvonalának magassága a csőtengelytől számítva 4,5 cm.

Találati pont helyzete (korrekció: 200 m felett 1 osztás/10 m)

A táblázatban XB a belövési távolság, Xymax a legnagyobb magaslövést adó lőtávolság (a röppálya csúcspontjának a helye), ymax a legnagyobb magaslövés, y(X) a lövedék esése a célvonalhoz képest, y(K) a korrekció mértéke az adott távolságon (200 m felett 10 méterenként 1 osztással számolva), Δy(X) a találat magassága a megcélzott ponthoz képest.

A kiemelt Δy(X) sor adatai voltaképpen azt mutatják meg, hogy a leírt korrekció mekkora eltéréssel követi a lövedék röppályáját, ha a fegyverünk alapvetően 180, 185, 190 vagy 200 méterre van belőve. A négy eset közül általános használatra az XB = 180 m-hez tartozó a legkedvezőbb, mivel a belövési lőtávolságon belül ennél a legalacsonyabb a röppálya a célvonal felett. A többi esetet főként a belövési távolság befolyásának érzékeltetésére számoltam ki, de 500 m-ig bármelyikkel elérhető a vitális területen belüli találat. Igen jó eredményt ad 185 m pontlövésnek megfelelő beállítás is, hiszen 300 m-től ezzel lőhetünk a legpontosabban, a tényleges röppályától való eltérés alig több fél cm-nél.

A leírt módszer alkalmazása nem igényli ballisztikai adatok memorizálását, pl. 320 m lőtávolságra egyszerűen 12 osztással kell elforgatnunk a szálkereszt szabályozó tárcsáját, ami egy, a 2. képen bemutatotthoz hasonló kialakítás esetén jól ellenőrizhetően és gyorsan elvégezhető. Természetesen szem előtt kell tartani, hogy a számolt adatok az európai céltávcsövekre jellemző 1 cm/100 m (kb. 1/3 szögperc) szálkeresztléptetés esetén érvényesek.

Köszönjük a beküldőnek!
Vadászüdvözlettel: a vadaszujsag.hu csapata