A tavaszi időszak a dolmányos varjak és szarkák fészkelési, költési ideje. A vadgazdának ebben az időszakban nyílik lehetősége e dúvadfajok legeredményesebb befogására.

A költést megelőzően a szarkák és a varjak a nászrepüléssel egyidejűleg elfoglalják a jövőbeni fészkelőhelyüket, melyeket igyekeznek a saját fajtársaiktól is megvédeni. Ilyenkor a költőpárok nagy előszeretettel űzik a revírjükben felbukkanó fajtársaikat. Ezért ilyenkor a legeredményesebb az élő csalival való befogásuk.

Alapvetően a szarkák befogására úgynevezett Larsen-csapdákat, míg a varjak befogására svéd csapdákat használunk eredményesen. E két csapda otthon is könnyen elkészíthető, és eredményesen használható is. Az elkészítésükhöz tetőléc, drótháló, csavar, zsanér és rugó kell.

Svéd csapda

A csapda egyidejűleg két madár befogását teszi lehetővé. Így a territóriumban lévő költőpár mindkét egyedét be tudjuk fogni egyszerre.

Elkészítéséhez elsőként két darab, 150 cm hosszú és 4 darab, 50 cm hosszú tetőlécet vágunk, a két hosszú tetőléc közé a rövidebb tetőléceket becsavarozzuk. Elsőnek a két végét, majd a végeitől mérve 50–50 cm-re a másik kettőt, mintha egy létrát készítenénk. Ez lesz a csapda alja.

A felállított svéd csapda

Ha ezzel megvagyunk, kialakítjuk a csalimadár helyét. Ezt úgy kell csinálni, hogy a földre fektetett létra középső léceinek a végéhez állítva 4 darab 40 cm-es lécet rögzítünk, majd ezeket felül is megfelelő méretű léccel összekötjük, így egy kalitkát alakítunk ki. A tetejét egy farostlemez vagy OSB lappal zárjuk le. Ez azért fontos, mert így a csalimadárnak a farostlemez árnyékot ad. A kalitka ajtaját többféleképpen is ki lehet alakítani. Készíthetünk csúsztatós vagy nyílóajtót is. Véleményem szerint praktikusabb a tetején egy nyíló ajtót kialakítani. Ezt úgy tudjuk megcsinálni, hogy egy 20×20 cm-es nyílást vágunk ki a kalitka tetején, majd egy másik anyagból egy ennél kissé nagyobb méretű ajtót készítünk. Ezt egy zsanérral rögzítjük, zárnak pedig a másik oldalára egy tolózárat szerelünk fel.

Ha a kalitka készen van, akkor a befogó részt kell kialakítanunk. Ez már nagyon egyszerű dolog. Nem kell mást tenni, mint egy, a csapda alsó részének vége és a kalitka teteje közötti részére is egy tetőlécet helyezni, azt megfelelő szögben be kell rajzolnunk, és levágva odarögzítenünk. Ezt követően a befogó ajtaját csináljuk meg. Ennél a résznél már adott méreteink vannak. Következő lépésként készítünk egy keretet, amely síkban pontosan illeszkedik a befogó külső méreteihez. Az ajtót középen egy másik léccel is meg kell erősíteni, hogy ne inogjon, illetve később ide tudjuk támasztani az elsütőt. Ha készen van, zsanérral rögzítjük a kalitka felső végénél.

Ha a szerkezet elkészült, akkor hálóval kell a csapdát beborítani. Praktikus elsőnek a kalitka befogó felőli oldalaival kezdeni, mert oda később nehezebb lesz hozzáférni, majd az alját, később az oldalát kell behálózni. Javasolnám, ha mód van rá, inkább ponthegesztett 1,5×1,5 cm-es hálót használjunk, mert a csibehálót a varjú képes szétszedni. Még egy gyakorlati tanács, hogy a kész csapda befogóajtajainak a végére erősítsünk valamiféle súlyt. Ez lehet vascső vagy bármi, ami nehéz. Ez azért kell, mert a varjú van olyan okos, hogy rájöjjön, hol nyílik az ajtó, és van is olyan erős, hogy a csak lécből készített ajtót annyira felemelje, hogy ki tud bújni alatta.

A csapda működéséhez kell még egy-egy elsütőszerkezetet is készítenünk. Az elsütő 3 részből áll: egy vízszintes és két függőleges elemből. Úgy kell elképzelni, mint egy fejre fordított keresztet.

A svéd csapda elsütőszerkezete

Az elkészítéshez kell egy kb. 2-2,5 cm széles, 25 cm hosszú, vékony lap. Ez lehet egy deszkából vágott 5-6 mm vastag csík, vagy egy 10 mm-es OSB lap hasábja is. A lényeg, hogy egyenes felületű legyen. Ez lesz a középső része az elsütőnek. Az alsó és felső résznek gyakorlatilag bármilyen anyag megfelel, ami van olyan erős, hogy a csapda ajtaját meg tudja tartani. Ez lehet például egy erős műanyag vagy vascső, esetleg egy egyenes faág is megfelel. Az alsó rész kb. 10 cm hosszú, míg a felső kb. 40 cm hosszúságú kell, hogy legyen. Olykor az alsó elemnek egy golyóslőszer-hüvelyt használok. A lényeg, az anyagokat úgy kell összeválogatni, hogy erősen tartsa az ajtót, de ha valami hozzáér, könnyen elsüljön. Jómagam is estem már bele abba a hibába, hogy az alsó résznek 2 db összetolt sörétes hüvelyt használtam, ami már nagy felület. Ennek az lett a következménye, hogy annyira felfeküdt a középső rész, hogy a csapda nem sült el.

Szarkazsákmány a svéd csapdában

Felállítani úgy kell, hogy alulra kell tenni a kisebb elemet, arra a vékony lapot, és végül a hosszabb részt. Ez így megtartja a csapda ajtaját. Amikor a varjú bemegy a csapdába, hozzáér a vízszintes elemhez, amely ennek hatására kibillen, és az ajtó lecsukódik.

Larsen-csapda

Ezt a csapdatípust elsősorban szarkák befogására használjuk, nagy sikerrel. Ez egy rendkívül egyszerű szerkezet, mely kevés hibalehetőséget hordoz magában.

Elkészítéséhez az előbb részletezett svéd csapdához képest csak egy rugóval több az anyagszükségletünk. Ezt a rugót a világhálón böngészve pár perc alatt be tudjuk szerezni. Nem kell attól tartani, hogy vesződséges lenne a beszerzése.

Elsőként a csapda alját készítjük el. E csapda anyagának is tökéletesen megfelel a már jól bevált tetőléc. Elsőként egy 80×80 cm-es keretet készítünk, amit belülről egy kereszttel négyfelé osztunk. Érdemes ebből előre kettőt készíteni, mert a csapda tetejét is ez fogja képezni. Ezután vágunk 9 darab 40 cm hosszú lécet, amelyeket állítva az alap négy sarkára, az oldalak közepére és a kereszt közepére csavarozunk. Amikor ez kész, akkor a tetejére is felcsavarozunk egy olyan keretet, amilyet alulra is készítettünk. Ezzel gyakorlatilag készen is van a csapda teljes váza.

Larsen-csapda élesítve

A csapda működés közben úgy fog kinézni, hogy annak felében a csalimadár van, a másik felét pedig kettéosztva alakítjuk ki a két befogót. A csalimadár kalitkája egyik felére felülről kialakítjuk az ajtót, amelyen keresztül be tudjuk tenni a csalimadarat. A másik felét majd hálóval fedjük be, hogy a levegőben lévő dúvad lássa a csalimadarat. De az ajtó megfelelő árnyékot fog nyújtani a csalimadárnak.

A befogók ajtaját olyan méretűre kell készíteni, hogy azok még véletlenül se tudjanak beszorulni. Amikor a befogó ajtóit elkészítettük, akkor azokat egyik végüknél egy 8 mm-es fúróval átfúrjuk, és így teszünk a keret azon részeivel is, ahol az ajtó nyílni fog, ezzel alakítjuk ki a befogó zsanérját a képeken szemléltetett módon. Ezután veszünk egy 50 cm hosszú, 5-6 mm vastag köracélt, és összerakjuk az ajtót, ahová a csapda rugóját is befűzzük, és azt a megfelelő helyen rögzítjük. Próbáljuk a rugót annyira tekerni a beszerelés során, hogy az a lehető legnagyobb erővel tudja felhajtani az ajtót.

A Larsen rugója

Ha készen vagyunk, beborítjuk a csapdát dróthálóval. Ezzel lesz elválasztva a csalimadár kalitkája és a befogók. Innen már csak egy dolgunk maradt, mégpedig az elsütő elkészítése. Először a két befogót elválasztó oldal közepére még egy lécet kell csavaroznunk, amelynek az elsütő neki tud majd támaszkodni. Maga az elsütő egy nagyon egyszerű, mondhatni primitív dolog. Mindössze egy kitámasztó fadarab, amellyel a lehajtott csapda ajtaját az előbb említett léchez tudjuk támasztani. A lényeg annyi, hogy két részből álljon. Mert amikor a préda rárepül, könnyen szétesik, és az ajtó fel tud csukódni. Teljesen megfelelő például 2 db, kb. 13-15 cm hosszúra vágott seprűnyél. Általában mindenki ezt használja.

Létrás csapda

Ennek a csapdatípusnak a nagy előnye, hogy a varjúfélék tömeges befogására szolgál. Olyan helyen érdemes elkészíteni és használni, ahol kis területen sok varjú vagy szarka él és költ. Hátránya, hogy nehezen mobilizálható, áttelepítése időigényes és vesződséges. Készülhet fix vagy szétszerelhető vázzal is. A szétszedhető könnyebben mozgatható, viszont sokkal több anyagot igényel.

Ebben a leírásban a szétszedhető létrás csapda elkészítésének a menetét írom le.

Először készítünk két darab, egyenként 170 cm magas és 220 cm hosszú keretet, amelyet középen egy kereszttel erősítünk meg, hogy ne inogjon. Ezek az elemek lesznek a csapda hosszabbik oldalai. Ezután elkészítjük a csapda rövidebb oldalait. Itt először vágunk 2 db 170 cm-es és 2 db 150 cm-es lécet. Ezeket úgy csavarozzuk össze, hogy alul a 170 cm-es lécek végére csavarozzuk a 150 cm-es lécet, a másik végén viszont a végétől 50 cm-re a másik 150 cm-es lécünket. Ennek a lécnek a középpontjától jobbra és balra is kimérünk 12,5–12,5, azaz összesen 25 cm-t. Itt foglal majd helyet a létra. Az oldal felül kilógó vége és a kimért pontok közé egy lécet helyezünk, annak szögét berajzoljuk, és ott elvágjuk, majd a helyére csavarozzuk. Ha ezzel is elkészültünk, összeállítjuk a csapda legfőbb elemét, a létrát. Ehhez vágunk két darab 220 cm-es lécet, ez lesz a létra két váza. A létrafokok ebben az esetben 20 cm hosszúak lesznek. A létra szárait élükkel a földre fektetjük, és a létrafokokat közé rögzítjük. A végeitől befelé haladva egyre ritkábban rakjuk a fokokat. A lényeg, hogy középen legyen legalább 2 db 15 cm-es bebújó, ahol a varjú is be tud bújni, a létra végei felé pedig olyan sűrűn rakjuk, hogy azon a szarka se tudjon kibújni. Javaslom inkább a létra első 3 fokánál a létrát egy farostlemezzel vagy OSB lappal lezárni. Én jártam úgy, hogy a csapdából még a csalimadár is kiszökött, mert az oldalán a dróthálón fel tudott kapaszkodni, és a létra végénél ki tudott bújni.

Ezután kell még két keretet csinálnunk, amellyel le lehet fedni a csapda felső éle és a létra közti részt is. Amikor minden megvan, a csapdát összeállítjuk, minden oldalt összefúrunk, és csavarral rögzítünk. Így készül az elemeire szedhető létrás csapda. Végül még egy ajtót kell kialakítani a csapda tetszés szerinti oldalán, hogy a befogott madarakat ki tudjuk szedni.

A szerelhető csapda egyetlen hátránya fix társával szemben, hogy az alját nem lehet hálóval lezárni. Így a felállításkor figyelni kell, hogy az mindenhol érje a földet. Jobban járunk, ha a felállításhoz viszünk magunkkal ásót, és a csapdát pár cm-re a földbe ássuk, hogy sehol ne legyen rés.

A leírásban szereplő méretek nincsenek kőbe vésve. Elkészítés előtt érdemes számba venni, hogy a csapdát mivel fogjuk szállítani, és ennek tudatában kell meghatározni a méreteit. A lényeg, hogy a csapda alapterülete legalább 150×150 cm és legalább ilyen magas legyen. A teteje és a létra kb. 70 fokos szöget zárjon be.

Jól működik a létrás csapda

Végezetül engedjék meg, hogy néhány gyakorlati tanáccsal is ellássam az olvasót. Minden élő csalival működő csapda esetében feltétel, hogy a csalimadár előtt mindig legyen friss ivóvíz és élelem. Tilos a csalimadár sanyargatása. A csapdát mindig jól látható helyre helyezzük ki, de úgy, hogy napközben a napsütéstől a csalimadár védve legyen. A csalimadár kalitkájába mindig tegyünk egy ágat, amelyre az fel tud ülni.

A csapdákat mindig csak a sötétség beálltát követően helyezzük ki. Soha ne menjünk a csapdához világosban, mert a kiváló intelligenciával rendelkező madarak megjegyzik, hogy azt ember rakta oda, és bizony nem megy a csapda közelébe sem. Ráadásul képes a megfigyelését a fajtársaik számára is átadni. Ugyanez vonatkozik a zsákmány kiszedésére is.

A legnehezebb dolog mindig az első madár elfogása. Erre több lehetőség is kínálkozik. Élő csali híján használhatunk műanyag csalimadarat vagy preparált madarat is. Ha egyik sem áll rendelkezésünkre, akkor a befogónyílásokba tehetünk tojást csaliként. Ilyenkor érdemes a csapda körül is néhány tojást kirakni, hogy a madarak először tudjanak enni belőle, így kissé bizalmasabbá válnak a csapdával.

Köszönjük a beküldőnek!
Vadászüdvözlettel: a vadaszujsag.hu csapata