A vadászok nagy része valószínűleg csak ritkán kerül olyan kellemetlen helyzetbe, hogy egy 100-150 méternél távolabb lévő vadra kelljen egy lövést leadnia. Ilyenkor gyakran igénybe kell venni azon kevés lőterek egyikét, amelyik rendelkezik a megfelelő távolsággal vagy részt kell venni egy távollövészeti szemináriumon. Ebben a cikkben elolvashatjátok, hogy mit kell tudni a nagyobb távolságú lövésekről a vadászaton.

Írta: Andreas Wilhelmus / VISIER

Nem csak a magas-, hanem a középhegység területein is gyakran előnyben részesítenek a vadászok egy könnyű billenő csövű puskát a cserkeléshez az ismétlővel szemben.

Általános tudnivalók a nagy távolságú vadászathoz:

Alapjában véve a vadásznak ugyanazokkal a külső ballisztikai befolyásoló tényezőkkel kell szembenéznie, mint más nagy távolságú lövészeknek. Azonban a vadászati távollövészetnél néhány elhanyagolható, mint pl. a lövedéksodródás vagy a Coriolis-erő. Ez egyszerűen azért van, mert ezen hatások még nem annyira erősek a vadászaton előforduló kb. 300 méteres távolságoknál, hogy a találatpont helyzetét lényegesen befolyásolják. A szélsodrás a sebesség és választott lövedék szempontjából ez már persze másképp néz ki, ezért itt javasolt egy gyorsabb kaliber használata lapos röppályával, ami egy rövidebb repülési időt is eredményez. Azonban a külső ballisztikán kívül a vadászati lövésnél egy nagyon is döntő tényező adódik hozzá:

A fekete kontinensen történő vadászatnál is vannak olyan szituációk, amik az Alpokban történő nagyvad vadászathoz hasonlítanak, ahogy ezt a sziklák között álló kudu is mutatja.

Célballisztika: A hatás a vad testében

Amíg a sportlövész egy bizonyos pontot/területet akar eltalálni egy lapos felületen, pl. egy céltábla vagy acéllap, addig a vadásznak egy háromdimenziós célponttal van dolga, a vad testével. A sportlövészeti találatnál nem számít, hogy milyen állapotban és milyen útvonalon landol a lövedék a biztos golyófogóban – ami egyébként lehet a papírcél mögötti vagy acéllap előtti talaj is.

Ez teljesen más a vadász által az állatra leadott lövésnél: Itt az a lényeg, hogy a lövedék az állatot a lehető leggyorsabban és leg fájdalom mentesebben leterítse. Ezt a lövedéknek úgy kell garantálnia, hogy megsemmisíti a létfontosságú szerveket vagy gyors és nagymértékű vérveszteséggel. Ehhez azonban a vad testéve való becsapódás után a megfelelő szerveken is át kell haladnia, mielőtt a testet – itt egy akart kimenettel – elhagyja. Bevált módszer erre az úgy nevezett „lapocka-” vagy „kamralövés”. A „kamra” alatt a vadászok azt a területet értik, amiben a szív, tüdő és ezek között futó véredények találhatóak. Közvetlenül a lapockára leadott lövésnél a lövedék által kiszakított csontszilánkok felnagyítják a kamrán belüli sebet, de jobban megrongálják a vadhúst is. Ezért sok vadász közvetlenül a lapocka mögé céloz, de oda, ami még biztosan a kamrán belül van. Ha a vadász és a vad nagyjából egy magasságban vannak a terepen, akkor ennek megfelelően az úgy nevezett lapocka vonalára leadott a kamrába behatoló lövedéknek át is kéne mennie rajta.

Távol álló maral szarvasok a mongol sztyeppén. Nyílt terepen nem nagyon lehet közel menni ezekhez az ázsiai szarvasokhoz.

A távoli lövés a hegységben

Gyakran másképp fest a dolog a hegyi vadászatnál. Itt a vadász gyakran a jóval a vad alatt vagy felett helyezkedik el, ezért egy meredek szögből kell leadnia a lövést. Ilyenkor pedig ismét nagyobb szerepet játszik egy külső ballisztikai tényező: a Föld vonzása. A gravitációs erő összes olyan dolgot, aminek tömege van a Föld középpontja felé vonzza, vagy egyszerűbben mondva, függőlegesen lefelé esnek, ha nem hat rájuk másik erő. Tehát a Föld vonzásának ereje az, ami a lövedék parabola formájú röppályáját adja (természetesen a légellenállás által befolyásolva). Mivel a Föld vonzása legalábbis az itt figyelembe vett röp-/lövési távolságoknál az ív minden pontján ugyanakkora erővel hat, a tőle függő lövedékesés állandó marad.

Tehát ha egy bizonyos idő alatt megtett ponton nézzük a lövedéket, akkor az egy bizonyos szakaszt esett. Az a szakasz, amit a lövedék ebben a bizonyos időpontban esett, akkor sem változik, ha ugyanezt a lövedéket ugyanakkora torkolati sebességgel egy másik szögben lőjük ki, tehát: a hegyi vadászat esetében a puskacső meredeken lefelé vagy felfelé áll (lásd a mellékelt ábrát). Aki már látta, ahogy egy sorompó (amin acélrudak lógnak) nyílik, az valószínűleg jobban el tudja képzelni. Itt a sorompón fülekre akasztott acélrudak lógnak, amik azt akadályozzák meg, hogy a gyalogosok alatta átmenjenek. A rudak alsó végén, szintén füleken egy kisebb gerenda lóg. Ha a sorompó kinyílik, a rudak mindig függőlegesen maradnak és minél meredekebben áll a sorompó felfelé, annál közelebb lesz a rudak alsó vége a felső gerendához. Ha egy meredeken felfelé leadott lövést veszünk példának, akkor a piros-fehér sorompó felel meg felfelé tartott puskacsőnek (= kimeneti irány), az alsó gerenda pedig a röppályának felel meg a köztük lévő rudak pedig a lövedék esési szakaszai. Ahol a lövedék röppályának az esési szakaszai a parabola formájuk miatt a sorompó rúdjaival ellentétben természetesen nem egyforma hosszúak.

Ez az egyszerűsített modell a Föld vonzásának befolyását mutatja a lövedék röppályájára. Mivel az esési szakaszok(y) egy bizonyos repülési időben(t) mindig egyformák, a röppálya egy meredekebb lövési szögnél laposabb lesz és így a cél (Z) fölé megy a lövés.

A röppályaívből kifolyólag a leírt csőtengelyhez való közelítés eredményeként egy nyújtott röppálya keletkezik és így a pont áthelyeződik oda, ahol az irányzék vonala a röppályát másodszor metszi (ideális esetben ezt kellene becélozni) a cél távolságán túl. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a meredek lövési szögek azt eredményezhetik, hogy a cél fölé lövünk. A vadásznak tehát tudnia kell, hogy mekkora távolságtól lesz ez a hatás annyira észrevehető az általa választott fegyver lőszer kombinációnál, hogy lapocka vonalára való célzás a kamra biztos keresztüllövését veszélyeztetné és, hogy hova kell céloznia helyette. A lövési szög meghatározásához egy lézeres távolságmérőnek is a hegyi vadász alapfelszereltségéhez kellene tartoznia, ami ezt az értéket is mutatja.

A meredeken hegynek felfelé leadott lövésnél a cél fölé mehet a lövés, ha a lapocka vonalára célzunk.

Hegynek lefelé a szög nagyságától függően a fölé lövés pozitívan is hathat a célpont elhelyezkedésére.

A lövedékhatás 350 méterig

De a vadászokhoz méltó elejtéshez a Long-Range vadásznak egy további szempontot is figyelembe kell vennie. Tudnia kell, hogy a választott lövedéknek milyen hatása van nagy távolságokon, és adott esetben egy nem optimális találatnál is hozza-e a szükséges halálos hatást. És ezt lehetőleg hosszú utánkeresés nélkül a gyakran nehéz terepen. A modern lőszerek, legyen ez deformálódó, széteső, részben széteső vagy formatartó teljes köpenyes lövedék, megbízhatóan garantálják ezt a kalibertől függően még az erősebb vadaknál is, mint pl. szarvas, jávorszarvas vagy nagy antilopok, 300-350 méteres távolságokig.

Ebben a tanulmányban, három különböző zselatin-tömbre kilőtt Lapua-Naturalis lövedéket vizsgálnak, hogy hogyan viselkedik a deformálódó lövedék a vad testében különböző távolságokról kilőve. Felül látható egy ép Naturalis lövedék.

Aki nagy távolságra ad le egy lövést, annak abszolút biztosnak kell lennie a dolgában és ismernie kell az összes említett külső- és célballisztikai tényező hatását. Azonban, ha a legkisebb kétségünk is van afelől, hogy a találat nem oda megy, ahol eléri a kívánt hatást, akkor inkább ne húzzuk meg a ravaszt.