Benin legészakibb része a Burkina Faso határhoz közel még egy igazi vadon – abszolút lőni- és látnivaló. Meglepő, hogy hány nagyvad vonul ott és az is, hogy vadászokon kívül nem találkozunk más emberekkel. Kísérjétek el Sebastian Steinbrink-et és a vadász barátját Henrik Lott-ot ebben a videóban a nyugat-afrikai szavanna bivaly vadászatra és ne hagyják ki ezt a remek vadászvideót.

Sebastian Steinbrink

Kísérjétek el Sebastian Steinbrink-et és a vadász barátját Henrik Lott-ot ebben a videóban a nyugat-afrikai szavanna bivaly vadászatra.

Burkina Faso határán tartózkodunk bivalyvadászaton, Benin legészaknyugatibb részén. A célunk az volt, hogy elhagyjuk a kitaposott ösvényeket, megismerjünk egy új országot és vadásszunk egy új vadra. Bivalyra akarunk vadászni ezen a számunkra új helyen és meg szeretnénk ismerni nyugat Afrikát. Henrik Lott vadászbarátomat kísérem el kamerával a nyugat-afrikai szavanna bivaly vadászatra. Henrik már vadászott kafferbivalyra más afrikai országokban, de a nagyon aktív és különös kinézetű nyugat-afrikai bivaly mindkettőnknek új terep. A Krieghoff Classic „Big Five” .357 Holland & Holland Magnum kaliberű duplacsövű puskáját mint mindig céltávcső nélkül használja. Ez mindannyiunknak azt jelenti, hogy közel kell mennünk.

Mitől olyan különleges a nyugat-afrikai szavanna bivaly?

A nyugat-afrikai szavanna bivaly (Western Buffalo; lat.: Syncerus caffer brachyceros) egy nagyon különleges vad. Testileg csak lényegtelenül kisebb, mint egy kafferbivaly, legalább olyan erős és csodálatos. Nagyon aktív és kíváncsi. Egy idős bika arckifejezése fáradt és szellemien szürke. A szarvak formája erősen eltérő lehet. Épp úgy a színe. Létezik piros, szürke és fekete egyed, mindkét nemből. Alapvetően úgy tűnik, hogy a vörös bivalyok trófeája egy kicsit gyengébb, legalább is nem annyira terjedelmes és kisebb a szára, mint a sötét példányoké. A vadászatnál gyakran egy egész horda bivalyt sikerül megmozgatni a hívással (egy borjú nyögése). Mindent egybevéve: Abszolút megéri!

A csordák gyakran nagyon nagyok: Részben több mint 200 egyedről van szó, valamikor azonban csak 80 vagy 15. Jean-Luc becslései szerint kb. 1000 bivaly van a vadászterületén. Ez biztos nem túlzás. A határos Pendjari Parkban még állítólag 7000 bivaly található. Sajnos nem volt időnk meglátogatni a parkot, mert végig csökönyösen antilopot akartunk lőni.

Tulajdonképpen már maga az ottlét is egy vadásztapasztalattá válik ezeken a vad területeken az extrém hőmérsékletek és a fajok sokasága miatt, amit soha nem felejtünk el.

És egyszer csak bivalyok is megjelennek! Látunk egy fekete bikát, majd még egyet, amik – úgy tűnik – biztonságos távolságban vonulnak az elefántok mögött. Jean-Luc szerint az első bika egész jó lenne. Nem nagyon öreg, de lőhető. A másik, kicsit szürkésebb, testileg erősebbnek tűnik. De a feje soha nem látható tisztán, ahogy legelve a bokrok között vonul. Henrik még mindenképp meg akarja nézni a szürkét, mielőtt döntést hozunk.

Benin legészakibb része a Burkina Faso határhoz közel még egy igazi vadon – abszolút lőni- és látnivaló.

Bivalyvadászat Benin legészaknyugatibb részén

A bivalyok most dél felé vonulnak: Úgy tűnik egy csordát követnek, amit ugyan nem látunk, de többször hallunk. Most a bivalyokat követjük futólépésben, jó széllel, jobb kéz felől vannak a bikák és megpróbálunk rajtuk maradni. Látunk egy harmadik, gyengébb állatot, de úgy tűnik az egy tehén. Jean-Luc kicsit megállít minket és elmondja a tervét: „ Futólépésben hátulról közeledni nem jó ötlet. Túl hangosak vagyunk és biztos nehéz lesz egy normális lövő lehetőséget találni. Egy nagy ívben eléjük megyünk, aztán a vonuló bivalyok elé bekanyarodunk. Ott fogunk várni a bivalyokra, mert tartják az irányukat.

10 vagy 15 perc után bekanyarodunk balra és az egyik nyomkövető már látja is a közeledő bivalyokat kb. 150 méterre egy lyukon át a bokorból. Eljött az idő! Henrik kivárja, amíg a bika a bokor mögött lassan tovább vonul – most kb. 20-25 lépésre – szélesen elhalad előttünk. A megfelelő pillanatban pontosan a bika lapockáját találja el egy lyukon keresztül a bokorból. Most szűkös lesz, de Henrik utolsó lövésével összerogy a bika… „Nem kell messzire mennünk”, jegyzem meg, mivel a bivaly tőlünk 15 vagy 20 méterre rogyott össze. Később más vadászoktól is hallottuk, hogy az itteni bikákat nagyon nehéz kilőni. Legtöbbször egy markonyi vagy több lövésre van szükség. Előttünk hever egy csodálatos bika, aminek egészen különleges a színe: Az arcán, vállán és hasán és a füleinél barna színű az amúgy szürke bika, hasonlóan mint az osztrák kopó. Ez egy jó és izgalmas cserkelés volt, aminek szerencsés kimenetel és egy klassz bivaly lett az eredménye. Itt minden összejött és nagy elégedettség terjedt szét az összes résztvevőben.

A Krieghoff Classic duplacsövű puskát a kompromisszumok nélküli vadászathoz tervezték.

Vadászüdvözlettel! Micsoda felejthetetlen vadászélmény…

Benin legészakibb része a Pendjari és Parc W parkok körül, Burkina Faso határánál még egy igazi vadon – abszolút lőni- és látnivaló. Meglepődtem azon, hogy milyen sok nagyvad vonul ott és, hogy vadászokon kívül nem találkozunk más emberekkel a vadászterületen. Megint világossá válik, hogy tulajdonképpen mit is jelent a vadászat és főleg a vadászat vadonokban: Csak vadászok jutnak el ilyen helyekre. És csak vadászok keresik aktívan ezeket az elszigetelt területeket, örülnek az érintetlenségüknek és élvezik, hogy a vadak között mozoghatnak – az egész részeként. Ebből következik, hogy az igazi szakértők akkor, ha fajokról vagy területvédelemről van szó. Efelől nincs kétség!

Tulajdonképpen már maga az ottlét is egy vadásztapasztalattá válik ezeken a vad területeken az extrém hőmérsékletek és a fajok sokasága miatt, egy olyan trófea, amit hazaviszünk. Egy ilyen élmény később egy emlék lesz. A megfogható trófea – ami talán kezdetben az út célja volt és most a falat díszíti – szolgál majd a manifesztálódott diáriumként. Így újra felidézhetjük az emlékeket és van bizonyítékunk arról, hogy tényleg ott jártunk.

A Krieghoff honlapján további információkat találhattok a vadászfegyverről.