A nagy szarvasbikák éve volt. Ebben a cikkben áttekintjük a leglenyűgözőbbeket

Írta Bill Cooper

Minden trófea mögött egy nagyszerű történet van mindegy, hogy egy veterán szarvasvadász, vagy egy gyerek lőtte az első szarvasszezonjában. Itt van néhány a legizgalmasabb bika történetek közül 2016-ból.

#1) POTENCIÁLIS VILÁGREKORD

Amikor Stephen Tucker először meglátta ezt az óriást Tennessee-ben, nem volt benne biztos, hogy mit lát valójában. Aztán egy vadkamerával készültek képek a bikáról és tudta, hogy egy igazán különleges bikára vadászik.

Mivel el nem akarta túlságosan nyomás alá helyezni a szarvast, Tucker csak a Novemberi elöltöltős szezonban kezdett rá vadászni. Már a vadászatának első reggelén látta a bikát. És az elöltöltőse nem sült el.

Hihetetlen, de a bika még ugyanazon a délutánon visszatért, de túl messze volt a lövéshez. A következő hétfő reggel a bika visszatért. Most már lőtt Tucker elöltöltőse.

A bikát hamarosan pontozni fogják, és ha nem változik semmi, akkor minden idők első számú nem tipikus trófeája lehet belőle.

Gary Klossner Missouri-ból és az óriás fehérfarkúja az előszezonból.

#2) KORÁN KELŐ KÜLÖNLEGESSÉG

„Egyből volt egy rossz érzésem, miután kilőttem a nyilamat,” mondja Gary Klossner íjász vadász Rolla, Missouri-ból.

Amikor Klossner Szeptember 25-én felmászott a lesére, ami az egyik etető helyével szomszédos, még nem tudta, hogy egy tündérmesébe illő vadászat van kibontakozóban. Emelkedett a hőmérséklet, Klossner pedig felmászott a magaslesére egy pár rövid zokniban és bakancsban.

„Besprayztem a ruhámat, felakasztottam az Ozonics, Thermacell és egyéb felszerelésemet,” mondja. „Egy órába telt, mire beöltöztem az izzadás ellen.”    Klossner tudta, hogy egy csodálatos bika látogatja az etető helyet, de nem volt optimista, mert csak két nappali vadkamerás képe volt a nagy bikáról. De ahhoz elegendő képpel rendelkezett az elmúlt két évről, hogy észrevegye a bika agancsának majdnem 75 cm-es növekedését.

A előszezonok Missouriban melegek szoktak lenni és ez a nap sem volt kivétel. „Kezdett késő lenni és egy kicsit hűlt az idő,” mondja Klossner. „Gondolom nem figyeltem eléggé, mert felnéztem és ott volt – mint egy szellem.”

Klossner célzott és kilőtte a nyilát. Mint minden tündérmesében, vannak drámai csúcs- és mélypontok. Klossner szíve majdnem megállt.

„Azt hittem elhibáztam,” mondja. „Egy rettentő rossz érzés kerített hatalmába. Testileg lebetegedtem.”

Az érzéseitől függetlenül Klossner tudta, hogy meg kell vizsgálnia. A bizonyíték megerősítette a félelmének egy részét. Eltalálta a szarvast, de a hátrahagyott jelzések rossz lövést mutattak.

„Az elmémben zűrzavar volt,” folytatja. „Voltak régebbről rossz tapasztalataim, a szarvasok túl korai keresésével kapcsolatban. Ez a bika egyszerűen túl nagy volt ahhoz, hogy megkockáztassam a nyomás alá helyezését, ezért meghátráltam.”

Klossner egyből felhívta egy jó barátját, Mark Wynn-t, aki kutya kiképzőként és nyomkeresőként dolgozott. Wynn felvette a kapcsolatot Doug Fink-kel Jerseyville, Illinois-ban, aki nem tipikus felkutatásokkal foglalkozik, ő azt tanácsolta, hogy hagyják a szarvast reggelig és várjanak, amíg oda nem ér a vörös Labrador retriever nyomkereső kutyájával.

„Valószínűleg ez volt életem leghosszabb éjszakája,” mondja Klossner. „Az agyamban újra és újra visszapörgettem a lövést.”

Klossner reggele sem telt sokkal jobban. Már majdnem dél volt, amikor Fink megérkezett a nyomkereső kutyájával, Kash-sel. Végre megkezdték a keresést.

„Nagyszerű volt nézni a kutyát munka közben,” mondja Klossner.  „Lassan és aprólékosan tette a dolgát, de nyilvánvalóan nyomon járt. Természetesen meg akartam találni a bikámat és akkor elkezdtem aggódni, amikor a kutya felfedezett egy Terrapene teknőst és megakadt.”   Viszont 15 hosszú percnyi keresés után, Kash megtalálta a bika szörnyet. „Fájt a fejem a mély depresszióból átváltó gyors adrenalin lökettől, ami a csúcsra vitt,” mondja Gary.

A tündérmeséknek, beleértve a vadász tündérmeséket is, boldogan kell végződniük. Klossner egy olyan bikát lőtt íjjal, ami nem tipikus kategóriában 195 5/8-os értéket, tipikus kategóriában pedig 184 7/8-os értékelést ért el 15 ponttal.

„Micsoda érzelmekkel teli utazás,” mondja Klossner. „Imádom Kash-t azt a kiskutyát!”

Mark Drury azzal a bikával, amit „Veszély”-nek nevezett el.

#3) MARK DRURY VESZÉLYE

A Mark Drury név elismertnek számít a szarvasvadászok körében. Senki sem gyanítaná, hogy Drurynak egy titkos fegyverre volt szüksége azon bika leterítéséhez, amit csak a 10 élet bikájának hív.

Veszély, ahogy Drury nevezte a bikát egy 5 és fél éves szarvas volt, amit 3 különböző alkalommal is futni hagyott 2015-ben, mert a lenyűgöző bika az agancsának bal oldalát szinte teljesen letörte.

Ahogy a nagy bikák gyakran teszik, Veszély a fő tartózkodási helyét egy kis 7 hektáros területre csökkentette a 400 hektáros Iowa-i farmon. Az alvó helye csak kis fákból állt, túl kicsik ahhoz, hogy lest építsen rájuk. Azért, hogy a fáradozásai ne legyenek hiábavalóak, Drury emelt egy lest és a tetejére egy rejtekhelyet tett.

Október 21 reggelén, Drury a rejtekhelyen ült és egy 3 és fél éves, 10 pontost figyelt, ahogy 14 méterre dörgölőzött. A sovány fa, amit megdolgozott eltört, a hang a környező erdőkben is visszhangzott.

Mark ezt az esetet lehetőségként fogta fel és nagyon figyelt. Pár perccel később a fiatal bika viselkedése megváltozott. Mintha kilőtték volna. Valami nagy közeledett.

Veszély területe olyan sűrű volt, hogy mire Drury észlelte a mozgást a bika már 14 méterre volt. 24 ponttal az az óriás volt, amit remélt.

A nagy bikákat ritkán lehet könnyedén elejteni. A bika keletről nyugat felé tartott, lecsökkentette Mark lövési lehetőségét. Egy szűk lövés egy függőleges ablakból volt az egyetlen lehetősége. Drury lőtt és Veszély összerogyott.

Ez a történet biztosan nem tűnik különlegesnek Mark Drurynak. Viszont, volt a trükkjei között egy mágikus engedély a vadászatra azon a bizonyos napon. Az volt a 27. házassági évfordulója. A legtöbb íjász vadász meg lett volna kötve a borral és a rózsákkal.

Mark felesége Tracy jól ismerte az outdoor ipart. Teljes mértékben felismerte, hogy az időjárási körülmények tökéletesek egy nagy bika elejtésére és buzdította Markot, hogy szakítsanak a hagyományokkal és ne töltsék együtt az évfordulót. Az eredmény? Danger 217 2/8 inches.

Rich Baugh és az Iowa-i bikája

#4) EGY TÖRTÉNET KÉT BIKÁRÓL

Rich Baugh szerint, aki Henry County, Iowa származású, a nagy bikák elejtése csak a döntésekről szól. És ő nagyon sok döntést hozott az évek során, miközben a 190 hektáros farmján vadászott.

A bikák által kedvelt minőségi élőhely megtartása segített Baugh-nak abban, hogy kifejlessze az önuralmat az 5 éves bikák futni hagyására. „Eltartott pár évig, hogy ezt a gondolkodásmódot kifejlesszem,” mondja. „De hamarosan megtanultam, hogy ha még egy-két évig élni hagyok egy bikát, az akár +50cm-t vagy többet is jelenthet a trófea méreténél.”

Ez volt a helyzet 2015-ben, amikor Baugh futni hagyott egy bikát, amit Blazin-nek hívott.

„Tudtam, hogy az agancsa még nagyobbra fog nőni, ezért kihagytam,” mondja Baugh. „Október 27-én nem voltam 15 perce a magaslesen, amikor megjelent egy 7 és fél éves 165-ös bika, amit Talon-nak (Karom) neveztem. Az a vadászat gyorsan véget ért. Az ami ezután történt viszont megdöbbentett. Pár perccel azután, hogy az íjammal kilőttem Talont, Blazin is megjelent. Legálisan kilőhettem volna őt is, egy problémát leszámítva. Nem vettem magamhoz a földtulajdonosi papíromat, amit általában később szoktam a szezonban. Micsoda csalódás.”

A Blazin-nel való következő találkozáskor nem volt jó a rálátása a bikára. Egy fa volt az útjában, így muszáj volt végignéznie, hogy a bika odébbáll.

„November 12-én visszamásztam a lesemre,” mondja. „A szerencsém úgy akarta, hogy egy lenyűgöző 160 inch-es, 8 pontos jelent meg Blazin helyet. Azon gondolkodtam, hogy kilövöm azt a bikát, amikor 160 méterre megláttam a bikát, amire pályáztam egy kukoricás szélénél.”

Mivel bőgés idő volt, Baugh jelzett Blazin-nek.

„Úgy jött felém, mintha egy zsinóron vezetnék,” mondja Baugh. „18 méterről kilőttem a nyilat, és végül ez lett életem egyik legnagyszerűbb szezonja. Nem fordul elő minden évben, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy két nagyon szép bikát tudok kilőni.”

Baugh bikájának mérete 176 3/8.

Justin Norman zúzó bikája

#5) AZ APÓS BIKA

A házastárs hozzátartozóival való viszony sokféle lehet. Jeff Chandler azonban tisztázta, hogy nagyon is büszke a vejére, a 28 éves Justin Norman-ra Jefferson City, Missouri-ból. Justin kilőtt egy 209 inches bikát, amikor együtt vadásztak Novemberben.

„Mi mindig együtt vadászunk,” kezdi Justin. „9 éves korom óta vadásztunk a bácsikám Laclede County-i birtokán. Nagyon jól éreztük magunkat ott az évek során.

Justin számos szép bikát lőtt a farmon, beleértve szép 9 és 10 pontosokat is. Viszont 2016-ban felfedezett egy másik kaliberű bikát a vadkamerás képein.  „Még az életben nem láttam ilyen nagy bikát,” mondja.

A bika két kis etető hely egyikénél jelent meg, amit Justin alakított ki. „Senki nem látta ezt a bikát még, csak a képeken.”

„A feleségem Taylor már múlt ősszel szívta a véremet azzal, hogy lőjek egy akkor szarvast, amit fel lehet nyergelni,” mondja. „Mindenki szeretne egy nagy bikát lőni, de tudtam, hogy csekély esélyem van annak ellenére, hogy képeim vannak egy szépről.”

Justin és Jeff vasárnap hajnalban kimentek a szombati 2016-os szarvasszezon megnyitója után közvetlenül. „Az etető hely mellett ültünk, ahol a szarvas is evett,” mondja „A reggel közepe felé rájöttünk, hogy a bika nem fog megjelenni. Jeff azt javasolta, hogy nézzünk körül a farmon, de csak őzeket láttunk.”

„A farm közepe mentén van egy nagy magas vonal, ahonnan egy vadász jó messzire elláthat,” mondja Justin. „Délután arra mentünk. Az apósom fent ült egy dombon az erdőben, míg én lent ültem a magas fűben a vágás mellett. Ez egy meleg nap volt, de délután 3 óra körül elkezdett fújni a szél és vissza kellett vennem egy inget.”

Justin óvatosan körülnézett, hogy biztosan ne legyenek a láthatáron szarvasok. „Gyorsan visszavettem az ingemet. Épphogy felvettem a narancssárga mellényemet és visszaültem a kis székemre, amikor észrevettem egy bikát 180 méterre a vágásvonalon. Azt hittem lebuktam.”

Justin nem látta, hogy merről jött a bika. „Egyszerűen csak ott volt,” mondja. „Láttam, hogy nagy. Nem volt időm izgulni.”

Gyorsan kellett lőni a bikára. Miután elsült Justin Savage .270-es puskája, a bika a legközelebbi mélyedéshez futott. „Azt gondoltam, hogy biztosan túl mélyre lőttem,” mondja.

Csupán 40 métert kellett menni az erdőben és Justin megtalálta élete bikáját. Hamar összerogyott egy jól elhelyezett American Whitetail 130-grain-es lövedéktől.

„Csak annyit tudok mondani arról a 209 inch-es bikáról,” mondja Justin, „hogy megérte az apósommal vadászni menni.”

Ki mondta, hogy Arkansas-ban nincsenek nagy szarvasok? Jake Ayecock jobban tudja.

#6) EGY CSONTVADÁSZ ÁLOM BIKÁJA

komoly tény, hogy az óriás bikák rendszeresen felbukkannak országszerte. A vádászok egy része, aki kilövi ezeket a szörnyeket egyszerűen szerencsés, jókor van jó helyen. Mások viszont ténylegesen kivételes szarvasvadászok.

Nagyon ritkán találni olyan szarvasvadászt, aki egyben szerencsésnek is tűnik és jó a kivételesen hatalmas szarvasok üldözésében és elejtésében. Jacob Ayecock Winchester-ből ebbe a ritka szarvasvadász osztályba tartozik.

Ayecock egy olyan farmer, aki keményen benne van a családi működésben, ami három grófságnyi termőföldet foglal magában Arkansasban déli részén. Néhányan azt mondanák, hogy a szerencséje az életének elején kezdődött, amikor megismerkedett a szarvas és kacsavadászattal.

Jacob hamar megtanulta, hogy hogyan lője ki a nagy bikákat. Évekkel azután, hogy mindig ugyanazt csinálta rájött, hogy változtatni kell a taktikáján, ha valaha is szeretne egy igazi szörny bikát lőni.

„Évekig tagja voltam egy vadászklubnak, de rájöttem, hogy ott valószínűleg soha nem fogok egy olyan bikát lőni, ami 150 inch-nél nagyobb,” mondja. „A 2010-es árvíz elmosta a szarvas táborunkat, így tökéletes alkalmam nyílt egy jobb vadászterület keresésére. Tudtam, hogy a gazdálkodási területen nagyobb bikák vannak, ezért úgy döntöttem ott vadászok.

Ayecock kombinálta az évek során a szarvasvadászatról terepen szerzett tudását az újonnan felfedezett, modern technikákkal a vadkamerák, domborzati térképek és légi felvételek használatával. „Sokkal könnyebb lett behatárolni a nagy bikák élőhelyét,” mondja.

Jacob kombinálta az újonnan szerzett képességeit azzal a képességével, hogy megtalálja és vadássza a jó helyeket, amiket szerinte nem nehéz megtalálni a farmos területeken, ha tudod mit kell keresni. Gyorsan megmutatta, hogy vagy különösen szerencsés lett, vagy jó a nagy bikák vadászatában, vagy mindkettő. Következő évben kilőtt egy felnőtt 145 inch-es bikát egy elöltöltőssel, később pedig egy 169 inch-es bikát még ugyanabban a szezonban.   Kialakult egy minta.

Az Arkansas-i nyitó előtt 2016-ban Ayecock elfogadott egy vadászati meghívást a barátja, Adam Frazier legelőjén. Ők ketten viszonylag gyorsan találtak három jó helyet és a vadkamerák hamar megmutattak egy óriás bikát.

„Tudtam, hogy egy 200 inch-es, mihelyt megláttam a képeket,” mondja Ayecock.

„Mikor már úton voltunk, hogy levadásszuk dél körül észrevettem egy softball méretű cédrusfát, amit annyira ledörgöltek, hogy S alakja volt,” mondja. „Azon a cédruson kaparás nyomok voltak mindkét irányba. Tudtam, hogy megvan az a hely, ahol kilövöm azt a bikát.”

Pár nap múlva ő és Frazier visszatértek.

„Este felé Adam küldött nekem egy üzenetet, amiben azt írta, hogy hallja ahogy ágak törnek,” mondja Ayecock.  „Pillanatokkal később én is hallottam a zajt. Tudtam, hogy egy bika és hívtam néhányszor. Eközben meglöktem a puskámat és egy kis zajt csapott, ahogy lecsúszott a rejtekhely falán.”

A zúzás abbamaradt és két perccel később Jacob egy hatalmas agancsot látott kijönni a sűrűből.

„Tudtam, hogy ő az,” mondja.

Jacob ismét jól csinálta a dolgokat, de a bika megállt és felé bámult. „Végül belépet a fák mögé 115 méterre és vállhoz emeltem a puskámat. Amikor a bika kilépett a fák mögül, a válla mögé céloztam és meghúztam az ravaszt. Az összes dolog közül pont a rejtekhely ablaka csukódott le, így nem láttam, hogy merre ment a bika.

Mivel Ayecock biztos volt a lövész képességeiben, felhívta a barátait és felajánlotta, hogy megvárja amíg odaérnek, mielőtt elkezdi a keresést. „Egyből találtunk pink színű tüdő szövetet és egy vastag vérnyomot.” A csapat megtalálta az óriási bikát egy közeli mocsárnál csupán 25 méterre a kedvenc dörgölőzős fájától. Ez az 5 és fél éves, 115 kg-os bika volt a legnagyobb és legcsodálatosabb szarvas, amit valaha láttak.

Az agancs több, mint 207 B&C pontos és 195 2/8 inches. 109 év alatt ez volt a második legnagyobb bika, amit lőttek azon a területen. Ez mind azért történt, mert egy jó vadász egy nagy bikát akart lőni és megváltoztatta a taktikáját a cél eléréséért.

Kate Herring a kivételes szarvasával

#7) A BÖLCS DÖNTÉSEK KIFIZETŐDNEK

Már mindannyian hallottunk történeteket nagy bika vadászoktól, akik egy szép bikát futni hagytak azért, hogy óriássá nőjön, de 10 éves kislányoktól ritkán hallunk ilyeneket.

Marley Kate Herring, Columbus, Mississippi-ből nem egy átlagos 10 éves. Ő egy kiváló szarvasvadász, aki több mint 20 szarvast kilőtt már és fényképekkel bizonyítani is tudja.

Az apja Chris a föld- és faiparban dolgozik és a családi farmot a jó vadvilágnak megfelelően menedzseli. „Kate négy évesen kezdett vadászni jönni velem,” mondja Chris. „Egyből megszerette” Szerettem nézni, ahogy szarvasvadásszá cseperedik. Éppen ebben a szezonban látott egy nagy szarvast, egy 140-es osztályút. Mondtam neki, hogy lője ki, de kihagyta mert a lehetőség nem volt elég jó.

„Múlt évben volt egy közeli lövése egy 4 és fél éves 160 inch-es bikára, de odafordult hozzám és azt mondta, ’De apa, ez nem egy 5 és fél éves, mint amit mondtál, hogy mennyi idős legyen.’ Hagyta elmenni azt a nagy bikát. Nem tudtam elhinni.”

Kate különösen szemléltetett szarvasvadász hozzáértése hatalmas nyereséget hozott 2016-ban. Már lőtt két szép bikát korábban a szezonban, de amikor egy óriás kínált neki egy 70 méteres lövést, ő kihasználta azt és a 180 inch-es bika összeesett.

„Úgy gondolom, már mindent tud,” mondja Chris.