Általában, amikor céltávcsővel felszerelt puskával lövünk, rajta tartjuk az arcunkat a pofadékon, szemünkkel pedig a célpontra és a célkeresztre fókuszálunk a lövés előtt, közben és után. Így gyorsabban megismételhetjük a lövést. Ha lövésnél jó a testtartásunk, akkor visszarúgásnál egyenesen felénk fog elmozdulni a puska és soha nem vesztjük szem elől a célt. Amennyiben a puska jobbra, vagy balra ugrik, a lövész testhelyzetét korrigálni kell. Az is segíthet, ha a nagyítást alacsonyabbra állítjuk, így szélesebb látómezőt kapunk.

Van azonban egy kivétel ez alól a szabály alól, mégpedig az, ha több célpontunk van és a köztük lévő távolság akkora, hogy nem láthatóak egyszerre a céltávcsövön keresztül.

Ebben az esetben, az új célpont becélzása még egy alacsony nagyítási fokozaton lévő céltávcsővel is nehéz és lassú lehet.

Ilyen körülményeknél, amikor a lövész leadta a lövést az első célpontra, csak annyira vegye le a tekintetét a céltávcsőről, hogy láthassa a következő célt a magassági torony felett és annyira mozdítsa el a puskáját, hogy az a cél felé mutasson, majd újra tekintsen bele a céltávcsőbe.

Annak, hogy a puska megfelelően a cél felé mutasson az a trükkje, hogy a célpontot a magassági torony közepéhez állítjuk be. Ez a rögtönzött „irányzék” meglepően jól működik és gyors, pontos célpontváltást tesz lehetővé egymástól távol elhelyezkedő célok között.