Ha van művészetnek számító része a nagytávolságú lövészetnek, az bizony a szél felmérése. Van néhány hasznos aranyszabály, melyek segítenek abban, hogy megfigyeljük környezetünkben a szél erejét.

A szél felbecslése

Ha van művészetnek számító része a nagytávolságú lövészetnek, az bizony a szél felmérése. Van

néhány hasznos aranyszabály, melyek segítenek abban, hogy megfigyeljük környezetünkben a szél

erejét. Ha megfigyeljük, hogy a körülöttünk található növényzet mennyire mozog, jól

megbecsülhetjük a szélsebességet, és sokszor a szél irányát is.

Hasznos lehet az is, ha a káprázatot figyeljük. A káprázatot akkor láthatjuk, ha a hő visszaverődik a

fénysugarakról és így optikai csalódást hoz létre. Ezt jól használhatjuk, hogy megállapítsuk, 25 km/óra

alatti-e a szél sebessége, mivel efelett nem jön létre a jelenség.

Ahhoz, hogy megfelelően meghatározhassuk a becsapódás helyét, pontosan kell meghatároznunk a

szél sebességét és irányát is. A széleltolást mindig „teljes értékű” állapotban adják meg, ami azt

jelenti, hogy a szél a célpontra 90 fokos szögben fúj.

Minél inkább a lövész rálátásának irányával párhuzamosan fúj a szél, annál kevésbé módosítja majd a

golyó röppályáját. (Ha a szél bármely irányból 45 fokban fúj, az körülbelül 3/4-értékű szélnek felel

meg, tehát ha a teljes érték 10 centiméteres eltolást jelentene, az ebben az esetben 7,5 centiméter.)

Ha igazán profi lövészek akarunk lenni, sokat kell gyakorolni ezt – a szél meghatározásának készsége

ebben alapvető fontosságú.

A távolsági lövészet etikája

Még ha megvan is a képességünk ahhoz, hogy ezer méteres távolságból találjunk el célpontokat,

lőhetünk-e nagyvadra ilyen távolságról? A válasz nem, több okból is.

A nagytávolságú lövészet nagyszerű szórakozás, mivel minden egyes lövés egy megoldandó

feladvány, s a feladvány bonyolultsága exponenciálisan növekszik a távolsággal.

Finom befolyásoló tényezők

Ilyen nagy távolságon számításba kell vennünk a légköri nyomást, a relatív páratartalmat, a

magasságot és már tényezőket is – és akkor a széleltolás beszámításáról még nem is beszéltünk.

Ott van persze a célpont kiszámíthatatlansága is. Ilyen távolságon a lövedéknek egy másodpercnél is

több időbe telhet, mire célba ér – ennyi idő alatt pedig a célpont könnyen elmozdulhat, ami miatt a

legpontosabban kiszámított lövés is borzalmas sebekhez vezető tévesztést okozhat.

Távolságbecslés

Szintén katasztrofális eredményekhez vezethet a távolságbecslésben elkövetett legkisebb hiba is.

Vegyük csak sok fiatal vadász kedvenc fegyverét, a .338 Lapuát. 8-900 méteren a puskából kilőtt 250

grains-es lövedék több mint 140 centimétert esik, ami nem sok mozgásteret enged, ha egy szarvast a

megfelelő helyen akarunk eltalálni.

Nagy távolságon nem csak a lövedék röppályája esik, de kevésbé halálosak is lesznek, így még a jól

elhelyezett lövések is rizikóssá válnak. Ha sokat veszítenek lendületükből, a golyók kevésbé

hatékonyan nyílnak szét, és anélkül keresztülhatolhatnak a célponton, hogy a remélt sebesülést

okoznák.

A vadásznak szent kötelessége prédáját minél gyorsabban és biztosabban elejtenie, és ha ez nem

biztosított, nem élünk a lehetőséggel. Egy vadász nem attól lesz igazán jó, hogy hatalmas

távolságokról is képes célba találni, hanem attól, hogy képes a lehető legközelebb lopózni

prédájához, elég közel ahhoz, hogy etikusan ölhesse meg.

Milyen messzire lőhetünk?

Mi tehát a maximum távolság? Erre nincs biztos válasz, de ha már képesek vagyunk 400 méterre vagy

távolabb lőni, elkezdhetjük feltenni magunknak a nehezebb kérdéseket. Legalábbis a lövedék esését

figyelembe kell vennünk, és ezután még egy sor, a távolsággal egyre növekvő számú változót.

A lényeg annyi, hogy nagyvadat sohasem szabad a céllövés gyakorlására használni.

Pásztázás

A pásztázás trükkje az, hogy tudatos, nyugalmas tempóban végezzük. Ha kiválasztunk egy pontot,

járassuk körbe a távcsövet lassan a környékén, alaposan felmérve azt. Vegyünk szemügyre a

környéken mindent, a körök pedig, melyeket a távcsővel teszünk, legyenek átfedésben, hogy a

lencsék szélének torzítása miatt ne hagyjunk ki semmit. Így nagyobb eséllyel vehetjük észre a

megbúvó vadat.

Váljon a szokásunkká, hogy az állat egyes részei után is kutatunk – a szimmetrikus fület, a fej, az

agancs fehéres csillogása, néha az egész test helyett csak ennyit láthatunk a vadból. Ha figyelünk

ezekre, több prédát találhatunk.