A késről legtöbbeknek a rozsdamentes acél ugrik be először, pontosabban nem is realizálódik a lelki szemek előtt, annyira természetes: a kés rozsdamentes acélból készül. Ez azonban durva tévedés, ugyanis egyéb anyagokból is gyártanak késeket. Ebben a sorozatban például a kerámia késekről írunk, melyekről az eddigiek alapján elmondható: kiváló eszközök.

Nincs kellemetlen mellékíz

Bár nem lehet azt mondani, hogy az acélkések elrontanák az ételek ízét (ez erős túlzás lenne), azt biztosan sokan megfigyelték már, hogy vannak olyan ételek, melyek kapnak egy furcsa mellékízt, ha acélpengéjű késsel készítik őket elő.

Előfordul például sajtoknál és néhány gyümölcsnél, például almánál vagy dinnyénél. Van, aki észre sem veszi, van, akit nagyon zavar, de a legtöbben közömbösek maradnak, érzik ugyan az ízt, de az nem lépi át az ingerküszöböt.

Ez az acél néhány kémiai tulajdonságával magyarázható, amelyektől ugyebár a kerámia kés mentes. Így azok számára, akik különösen fejlett ízlelő képességgel rendelkeznek és fokozottan érzékenyek az ízekre, nagyon is ajánlott egy kerámia kés beszerzése.

Nincs egy parányi rozsda sem

A rozsdamentes acél kalandos történetének szenteltünk egy cikksorozatot. Ebből kiviláglott, hogy az ember vágya a rozsdamentesség elérésére milyen régre nyúlik vissza, s milyen erőket mozgatott meg.

Vas ötvözetek oxigén és víz társaságában korrodálódni kezdenek, s megjelennek a rozsdafoltok. Ezt senki nem szereti, főleg a vérbeli késimádók nem. Persze vannak nagyon szuper praktikák a rozsda eltávolítására, de a problémát, ha lehet, már a gyökerénél érdemes megszüntetni.

A kerámia kések nem rozsdásoknak, mivel nincs bennük egy csöppnyi fém sem. Éppen ezért akár egy örök életen keresztül szolgálhatják a gazdájukat, vagyis tényleg érdemes egyet otthonra is beszerezni.