A világ vaddisznói (Nimród, 1978. december)

dr. Kőhalmy Tamás: A világ vaddisznói

Amilyen egyszerű a cím megfogalmazása, olyan nehéz rá pontos választ adni. Sőt, annál zárzavarosabbá válik a dolog, minél több forrásból próbálunk a válaszhoz adatot keresni. Még véletlenül sem akadunk két teljesen egyformán osztályozó, vagy rendszerező átfogóbb munkára. Mindegyik igaz, de csakis a maga módján. ennek a kaotikus képnek az egyedüli okozója, hogy Ausztrália kivételével Földünkön mindenütt van őshonosan vaddisznó – még az ausztrálázsiai szigeteken is – és ezek szegről-végről azért mégiscsak rokonok, bár sokuk egymástól merőben eltérő megjelenést mutat.
Több forrásmunka alapján azért sikerült egy többnyire áttekinthető képet kialakítani. Lássuk tehát, hogy mire ül lesbe Afrika, Amerika vagy Ázsia disznóvadásza.
A faj-alfaj és általában a pontos elkülönítés ténye és helyessége rendkívül fontos a vadászati állattan szempontjából. Gondoljunk csak egy kiállításra, vagy anélkül is egy-egy trófea elbírálására. Kiszámították a pontértékeket, és nem kap még bronzérmet sem a bemutatott agyar, holott élőhelyéről a legkiválóbbak közül származik.
Nem kap pontot, mert rossz rajthelyen startolt, másik alfaj egyedeinek előírásos bírálati határértékeit húzták rá a helytelen meghatározás miatt.
Több rendszerező munka megegyezik abban, hogy két családról, azaz az óvilági vagy eurázsiai vaddisznókról (Suidae) és az újvilágiakról, vagy pekarikról (Tayassuidae) beszél. Ez utóbbiak ugyancsak könnyen elintézhetők, hiszen mint később látni fogjuk, nemük világosan elkülönül két fajra és azok több alfajra. A másik család már nehezebb dió, mert abban egyes helyeken öt, máshol hat nem (genus) és azokon belül tíz (néha 12) faj (species) és 95 (esetenként 102) alfaj (subspecies) szerepel.
A  Sus scrofa alfajainak száma összesen 29. Ezekből a legaprólékosabban részletező szerzők Európában tíz, Ázsiában 16, Ausztrál-Ázsiában 1, Amerikában, Argentínába telepítve először a Nahuel-Huapi-tó Viktória szigetére, közel a chilei határhoz, később a pampákra. Buenos Airestől délre 600 kilométerre 1 és Afrikában 1 alfajt írnak le. E hatalmas elterjedési területen természetesen számos változat és ökotípus fordul elő az alfajokon belül. Agyaruk mérésének módszere megegyezik az európai vaddisznó agyarmérésével, mivel alakjuk is ahhoz hasonló, csak méretbeli eltérésekkel találkozunk.
Jellegzetes bélyegei közé tartozik a 44 fog, a vadásztrófeaként számító négy, páronként egymáshoz fent agyar, a 14 pár borda és a 10-12 csecsbimbó.
A törpe vaddisznó, amelynek tudományos neve sem egységes, Sus (Porcula) salvanius. Külön nembe való sorolását az anatómiai bélyegek indokolják: így a 13 pár borda, a 6 csecsbimbó és a 40 fog. Apró agyarai ritka vadásztrófeának számítanak. Élőhelye a Himalája déli lejtője és Nepál, a kistermetű állat alig nagyobb, mint egy jókora nyúl.
Ugyancsak a Sus nembe tartozik a 3. jelölés alatti szakállas disznó, a Sus barbatus a 17 alfajával. Hazája a Maláj-félsziget és az attól délkeletre fekvő szigetvilág. Néhol alfajának tekintik a térképen 4. sorszámú Sus gargantua borneói óriásdisznót, amelyet Miller 1906-ban írt le egyetlen hatalmas koponya alapján, ami Dél-Borneóból került elő. Feltehetőleg kipusztult, mert bizonyító példány azóta sem került a természetvizsgálók elé.
Az  elvadult házi disznók populációit jelöli. Új-Zélandon és Ausztrália egyes részein Cook kapitány elvadult sertéseinek ma már teljesen vad utódait, Amerikában pedig néhány állam (Észak-Karolina, Georgia, Tenesse, Texas, Kalifornia és New-Hampshire) területén a kínai származású elvadult házi disznók populációi találhatók. Vadászhatók, sőt néha meglepően jó – sokszor igen erős ívelésű – agyarak származnak az öreg kanoktól.
A babirusszának  négy alfaja él a Délkelet-ázsiai szigeteken. Nem szapora, mindössze csak két csecsbimbója van. Egyet, legfeljebb kettőt ellik. Orra hegyes, a felső szemfogai pedig az ajkakat áttörve felfelé állnak, mint egy zergekampó.
Az újvilági disznók, azaz a pekarik (Tayassuidae) szerepelnek. Sokban különböznek eurázsiai és afrikai rokonaiktól. A vadászokat legjobban érdeklő különbség az agyar. Noha tekintélyes méretű szemfogakkal büszkélkednek az öreg kanok, agyaruk nem görbült és nem kifelé áll – vagy a kisagyar felfelé -, hanem egy zárt fogsorban egymással szemben fenődnek, élesednek és hegyesednek, mint a ragadozók agyarai.
Bőrükből finom kesztyű készül. Csordákban élnek, támadó kedvű, falánk állatok. Fogaik száma 38. Hátsó lábukon nincs fűköröm, a szélső ujjak hiányoznak. A zsákmányolható trófea az agyar, vagy a ragadozókhoz hasonlóan a teljes koponya. Egész évben párzanak, de 18-20 hetes vemhesség után a koca mindössze 1-2 malacot hoz világra. Két csecsbimbójuk van.
A nemhez két faj (Tayassu tajacu, Tayassu albirostris) tartozik, az elsőt 14, a másodikat öt alfajra osztják. Jellegzetességük, hogy deréktájékon egy erős és kellemetlen szagot árasztó pézsmamirigyük van.
Az afrikai vaddisznók (10-14) közül négy faj ugyan az eurázsiai disznókhoz (Sus) áll közel, mégis elkülönítendő, mert agyaruk mérése nem a európai vaddisznó, hanem a víziló agyarának értékelése szerint történik a CIC érvényes előírása szerint (hosszúság és három körméret mérése szükséges).
Csaknem egész Afrikában megtalálható Szaharától délre a folyami vagy bozótdisznónak (Potamochoerus porcus) nevezett állat. Közeli rokona a madagaszkári folyami disznó (Potamochoerus larvatus) két alfajjal. Zömök testűek, gyakoriak az alfajok közötti erős színeltérések. Kedvelt tartózkodási helyük a vizes, mocsaras vidék.
Az óriás erdei disznó (Hylochoerus meinertzhageni) négy alfaját különítik el. Kamrun, Kongó és Tanzánia erdeinek lakói. Valamennyi alfaj jellemzője a viszonylag nagy túrókarima és egyébként sötét színű szőrzetben sűrűn fellelhető ezüstszínű, fehér szőrszálak kiütközése.
A szavannák közismert disznója a legtöbb afrikai vadászati útleírásban szereplő varacskos disznó. (Phacochoerus aethiopicus). Kelet-Szudántól Angoláig nagy területet népesít be tíz alfajával, ez a felül különösen hatalmas agyarakat növesztő, ijesztő külsejű és a disznófélékre egyáltalán nem jellemzően kotorékban élő állat.
Rendhagyó módon ide vehető a kérődző, kancsifélék családjába tartozó Hyemoschus (Dorcaterium) aguaticus nevű állat. Vadásztrófeát jelentő kis fogait bírálják el. Teste mindössze 35-40 centiméter magas. Magyar neve patkányőz, német neve szarvasmalac (Hirschferkel), külleme egyaránt hasonlít a szarvasborjúhoz, vadmalachoz és tapírhoz. Háta görbült, mintha mindig fázna, holott élőhelyének (a nyugat-afrikai Gambiától a közép-afrikai Ituri őserdőig él) hőmérsékletén ugyancsak melege lehet.

Kamerunban élő bojtosfülű disznó

Afrikai varacskos disznó

Amerikai örvös pekari

Az indo-maláji szigeteken élő babirussza

Hozzászólások nincsenek engedélyezve