Sipos-Szigethy: A muflonok hazájában

1980 augusztusában 10 napot Korzikán töltöttünk. Marseilles-ben csatlakoztunk barátainkhoz, és 55 perces repülőút után landoltunk a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigetén. A sziget alakja egy kinyújtott hüvelykujjú, ökölbe szorított kézre emlékeztet, hossza 183 km, legnagyobb szélessége 83 km. Bastiába érkezünk, a sziget legnagyobb városába, kikötőjébe, kereskedelmi központjába. Első utunk a sziget „hüvelykujja” felé, a sziget észeki csücskéhez, Cap Corse-hiz visz.
A sziklás és homokos part váltakozása és a tenger csodálatos látványa kísér minket dél felé, Calvi irányába. Utunkat agavék, Opuntia kaktuszok, eukaliptuszok, selyem akácok szegélyezik. Xalvi tereit, utcáit pálmafák szegélyezik, XIII. századbeli erődjéből szép kilátás nyílik a város és a tenger felé.
A korzikaiak úgy tartják, hogy a város volt Kolombusz Kristóf szülővárosa, állítólagos, XV. századi szülőházát emléktábla hirdeti.
Az őszi-tavaszi madárvonulásnak Korzika kiemelt állomáshelye, a legtöbb madárfajt Calvi környékén figyelték meg. Korzika hatalmas, főleg hegyvidéki kiterjedésű Nemzeti Parkja (130 ezer hektár) itt, Calvi és Porto környékén éri el a tengerpartot. Ezen a területen, az örökzöld áthatolhatatlan bozót, a macchia ágai között kaptam lencsevégre egy bujkáló poszátát (Sylvia undata). A verébnél jóval kisebb madár komikusan billegett hosszú farkával. Szintén a macchiában él a vörös fejű gébics (Lanius senator). Ebből a fajtából Magyarországon is előkerült már egy Korzikán gyűrűzött példány.

Az egyik faluban a főútvonalon ilyen látvány fogadott bennünket a vasárnapi búcsú maradványaként. Ma is sok még a sörétes vadászfegyver a falvakban, s így természetesen virágzik az orvvadászat

Tengerparti utunk következő állomása Napóleon szülővárosa – Ajaccio. A császár és hadvezér emlékét többek között múzeum, emlékmű, lovas szobor őrzi. Szülőházában bútorait, egyéb berendezési tárgyait őrzik.
A sziget felszíne őskőzet, egyedül a legdélibb része, Bonifacio környékén található mészkő. A város ezekre a napsütés és tenger hatására ragyogóan izzó, fehér mészkőszirtekre épült. Hajóval jutunk el a tenger felől megközelíthető barlanghoz. A part menti vizekben mintegy 570 halfaj él. Bonifácioból jó időben átláthatunk a 12 kilométer távolságra lévő Szardíniára. A muflon törzsalakjának ez a két sziget, Korzika és Szardínia az őshazája.
A szardíniai muflont ophionnak, a korzikait musmonnak nevezik, a házi juhhal keveredett korcsokat pedig umbrinak. Örültem, hogy legalább távolról megpillanthattam a másik élőhely partvonalait, bár tudtam,
hogy a szardíniai állományt a múlt században teljesen kiirtották. A visszatelepítések után a jelenlegi állomány mintegy 300 példány. Utunkat észak felé folytatjuk. Még néhány felejthetetlen tengerparti kép, és indulunk a sziget belseje felé. A tengerparttól távolodva paratölgy erdőkön (Quercus suber) visz keresztül az utunk. Kicsi örökzöld levelei fényesen csillognak. Hatalmas parakéreg lerakatot látunk, majd egy frissen kérgezett vöröslő törzsű erdő részhez érünk. 8-10 évente lehet a parafa kérgét lefejteni, de a többszöri hántolásra egyre elvékonyodik a kéreg. A parafa nemcsak Korzika fontos exportcikke, hanem a dísz- és giccstárgy készítés „ipara” is virágzik. Papírvékonyságú képeslapokat is készítenek parafából.
Egyre ritkábbak a paraerdők, és szelídgesztenye erdők között haladunk. Európa legnagyobb tobozú fenyője a tengerparti fenyő (Pinus pinaster) ás a mandulafenyő (Pinus pinea) óriás példányai alkotnak erdőt. Ismét a Nemzeti Park területén vagyunk, Cortebe, a jelenlegi fővárosba érkezünk. Innen egyik kirándulásunk az Asco-völgyébe vezet. A völgy felső részén 2900 hektár területű rezervátumban él 1 pár saskeselyű (Gypaetus barbatus), amiből egész Korzikán mindössze 5 pár él. Asco falutól délre található Korzika legmagasabb csúcsa, a 2707 méter magas Monte Cinto. Csúcsait még nyáron is hó borítja, áprilisban másfél méteres hó fedi. Nemcsak a turisták kedvelt központja, de pisztrángban gazdag patakjai a horgászokat, vaddisznói pedig a vadászokat vonzza. Elszórt mflonállománya természetesen védett. Az 1243 méter magasan található Bavella rezervátum muflonjaira tilos a vadászat, de területén 1950 óta vadászható a vaddisznó, a nyúl és a vörös fogoly.
A sziget igen nagy százaléka magashegység, földművelésre kevés a lehetőség. Ezt a lakosság nagyarányú állattartással ellensúlyozza (30 ezer házi disznó, 130 ezer bika él csak a Monte Cinto völgyében). A legelők nagyarányú kihasználása a muflon élőhelyét is fokozatosan visszaszorítja. Ezt már a múlt században is észrevették, mivel a muflon hajtóvadászatok eredményessége visszaesett. A francia kormány szigorú rendeletekkel 1900-ban betiltotta a muflon vadászatát, ennek ellenére az orvvadászat megállíthatatlan, a mai napig is tart. Ma mintegy 150-170 muflon él a szigeten, többnyire nemzeti parkban. Az állomány megmentéséért a muflonok egy részét a Pireneusokba telepítették, ott az állomány jelenleg 4000 példány fölött van.
Hazánkban például a fehérvárcsurgói (1910,8 példány) és a kőrishegyi (1909), bádibükki (1914,3 példány) telepítések közvetlenül Korzikáról történtek. Ez az állomány 1945-ben kipusztult.