A katonai felszerelések története maga is egy érdekes, és tanulságos zárvány a hadtörténeten belül. A sorozatban arra keressük a választ, hogy milyen felszerelés jellemezte az amerikai polgárháborús katonát. Az előző részben írtunk a gyalogos katona legalapvetőbb felszereléséről, röviden arról, hogy mit hordott az övén. Mi volt még a polgárháborús katonánál?

Élet az övön túl

Kellett hely a személyes holmiknak is, hiszen a hazulról elszakadt katona honvágyát valamivel enyhíteni kellett. Ezeknek általában a hátizsák adott helyet. A polgárháborús katonai hátizsák nagyrészt pamutból, esetleg vitorlavászonból készült, és meglehetősen ellenálló volt. Mivel elég nagy is volt – nem véletlenül neveztél a „katona törzsének” (soldier’s trunk) – ebbe került az extra ruházat, a személyes holmik, és egy gumilepedő is. Ezeken kívül a legfontosabb felszerelés, ami a hátizsákban kapott helyet, egy félsátor volt, illetve egy felcsavart meleg lepedő. Így természetesen már a polgárháborús katona is a hátán hordta a szállását.

Volt még a katonáknál egy úgynevezett kenyérzsák, amiben az elemózsiát vitték magukkal. Ez általában festett vitorlavászonból készült, és kapott egy kivehető belsőt, ami plusz védelmet jelentett az ételnek, aminek érthető okokból nagy jelentősége volt. Ezt az egyik vállukon hordták, és a sózott disznóhúson, illetve a kétszersültön kívül volt benne kávé, de akár plusz lőszert is tehettek bele. Tényleg, lőszert szinte mindenhova raktak.

A kenyértáska néhány hét után meglehetősen büdössé vált, és átjárta a benne lévő hús zsírja is. Mivel a belső része kivehető volt, ezt ki tudták mosni. Így az elemózsia nem vette át a maradék szagát, és tovább maradt ehető állapotban.