Alexnek egy Long-Range tanfolyamot kellett teljesítenie Walesben. Szeptemberben elindultunk a MINOX-szal és a WMS-sel Andrew Venables területére, hogy a szabadban különböző távolságokon javítsunk a lövész képességeinken. Keressétek Alex-szel együtt a választ arra a kérdésre, hogy hogyan lőhetünk jobban nagy távolságokra.

Alexander Losert

2 részvevő veszi célba a célpontot a tágas walesi tartományban. (Kép: Alexander Losert)

A célkereszt lassan vándorol a céltáblára, még egy mély lélegzet. A mutatóujj hosszas várakozás után elhelyezkedik az elsütőbillentyűn. A szél enyhén balról fúj. Kicsit korrigálunk a célponton – ahogy mutatták. Lassan hátrahúzom az ujjamat az első ellenállásig. Minden passzol. A lövés eldördül. Az ujjam lassan elengedi az elsütőbillenytűt, miközben a jobb szememmel az optikába nézem, hogy a lövedék röppályáját megsaccoljam. Majd becsapódik a célba, gyorsan ismétlek és nyugodtan leadok még egy lövést. Ismét egy találat. A szél erősödik, megint korrigálok egy kicsit. Lövés. Találat.

Így történ 2018 Szeptemberben a MINOX Long Range Shooting Masterclass-on. A távolság: 1.065 m. Nem tudom leírni azt az örömöt, amit akkor éreztem, amikor a vaddisznó formájú céltáblákat eltaláltam. Mivel nálunk nem tudunk ilyen fajta lövészetben részt venni, mint Wales-ben. Azonban mire eljutottam 1.065 méterig, még sok lövészmunka állt előttem. De szépen sorban…

Először 100 méteren kellett a lövészeknek bizonyítaniuk a KK puskával, mielőtt folytathatták volna.

Nagy távolságú lövészet Wales-ben: MINOX és WMS Firearms Training

Az optika specialista Minox Wales-ben rendezett egy szemináriumot a nagy távolságú lövészetről a WMS Firearms Training-gel együtt. Mivel 3 évvel ezelőtt már jártam Andrew Venables vállalatánál, szinte azonnal igent mondtam, amikor arról volt szó, hogy egy tanfolyamot meglátogassak. A cél: A részvevőket kiképzik arra, hogy nagyobb távolságokon is célba találjanak. Velem együtt 5-en találkoztunk a Minox két dolgozójával, Jürgen Wagnerrel és Peter Leinweberrel a frankfurti repülőtéren, hogy Manchesterbe repüljünk. Onnan kicsit több mint három óra múlva a nyugalmas és álmos Tregaronba mentünk. Érkezés után rövid megbeszélés következett arról, hogy mi fog történni a következő napon.

Jürgen Wagner Andrew Venables-re tekint, aki éppen lőni készül.

Arra a kérdésre, hogy miért rendezi a Minox és a WMS ezeket a szemináriumokat, ezt válaszolta Jürgen Wagner: „Meg akarjuk mutatni az embereknek, hogy mi minden lehetséges egy jó céltávcsővel és egy jó fegyverrel. Ha mindkettő rendelkezésünkre áll és tudunk bánni vele, akkor már nagy távolságokon, pl. hegyi vadászatokon sem áll már semmi az utunkban. Azt szeretnénk, hogy a vevőinknek lehetőségük legyen a gyakorlatban is kipróbálni a termékeinket és meggyőződhessenek róluk.” Ez persze logikusan hangzik egy optika gyártótól. Andrew Venables tűnik a megfelelő választásnak ehhez.

MINOX Long-Range szeinárium: puska lövészet napja

A következő reggel megjelent Andrew Venables és kimentünk a lőtérre. Mivel az összes résztvevő lövész és / vagy vadász volt, sokan azt gondolták, hogy egyből a lényegre térünk. Tévedtünk! Egy kunyhóhoz mentünk, ahol egy skót csapattag a WMS-től, Neil Parks várt ránk. A kötelező üdvözlés után azt mondta Andrew, hogy tisztában van azzal, hogy itt már mindenki lőtt puskával. Ennek ellenére látni akarta, hogy az egyes lövések milyen képességekkel rendelkeznek. Így a biztonsági megbeszélés után először más fegyverek kerültek az asztalra, mégpedig kiskaliberű puskák céltávcsővel és bipoddal. Ezekkel 100 méterre kellett lőni – fix célokra. Itt a lövészeknek gyakorolni kellett azt, hogy a szemüket a céltávcsövön hagyják. Először szárazon gyakoroltak, hogy megérezzék a fegyvert. Csak ezután adták le az éles lövést. Ahogy várható volt, ezt a részt mindenki probléma nélkül teljesítette. Nagyobb kaliberrel folytattuk, mégpedig a .308 Winchesterrel.

Andrew Venables az alapvető dolgokat magyarázza a kiskaliberű puskákkal, céltávcsővel és bipoddal való lövészetről.

A Blaser R8, Mauser M12, HS Precision és Steelcore Cyclone – mindegyik a MINOX ZP 5-25×56 céltávcsővel és bipoddal felszerelve – cseréltek helyet a kiskaliberű puskákkal. Andrew Venables ezután felvilágosított minket, hogy hogyan kell beállítani a ZP-t. Egy darab papírt kell pár centiméterrel az okulár elé tartani, a dioptria beállítón tekerni, amíg éles nem lesz, ezután a célra tartani és a baloldali tornyot addig tekerni, amíg éles nem lesz a kép. Eközben szintén fontos az, ahogy Andrew kiemelte, hogy ne a maximális nagyítást állítsuk be. A 15x nagyítás lenne az optimális – később azt is elmagyarázta, hogy miért.

Maradtunk a 100 méteres távolságnál, de ezúttal célbemondással. Itt is váltakozott a „ping” és a „peng”, mint egy óraműben, Andrew és Neil dicsértek minket és azt mondták, hogy voltak már olyanok is, akiknek a .308 Winchester már 100 méteren problémáik voltak a róka formájú célt eltalálni. Így egészítette ki Andrew a magyarázatát, ami a fegyverek félreismeréséről vagy a megfelelő elsütőbillentyű viselkedésről szólt. Mivel ez 100 méteren ugyan nem számít, de 1000 méteren már teljesen máshogy fest a dolog.

Egy kép a MINOX szeminárium menetéről. Kimondottan jó volt a hangulat és jól szórakoztunk.

Egyre nagyobb lövési távolságok a MINOX Long-Range szemináriumon…

Ezután az összes felszerelés a gépjárművekben landolt. A 200 m következett. A fekvő és lőbotról való lövések következtek. Egy nehezítés még jött hozzá. Andrew csak röviddel előtte mondta be a célokat, amiket a lehető leggyorsabban kellett meglőni. Az első 3 lövész kezdett a sorban. 3 célpont következett különböző célzónákkal. Bemondás után, például „Alex, jobb célpont, bal felül” jött a kivitelezés. Emiatt volt az is, hogy nem a legnagyobb nagyítást állítottuk be. A 15x elég volt, hogy mindhárom célpontot szemmel tartsuk és megfelelően felkészüljünk. 3 fegyver 5 lövés, itt is szórakoztunk, de azért idegesek is voltunk, mert a lövészek nem tudták, hogy melyik célpontot mondják be következőnek. De itt is sikeresek voltunk. Folyamatosan történt valami. Következett a lőbottal való lövészet elmagyarázása, amit azért nekem is meg kellett szoknom. Andrew Venables elismerte a képességeinket és a megszólításban a „csapatra” és „bandára” váltott. 200 méter után megszakítás nélkül folytattuk…

Sören Ahnert és Alex egymás mellett a 200 méteres távolságnál. Mindketten 308 Winchester kaliberű fegyverrel lőnek.

Az utolsó előtti állomáson asztalról és fekve kellett lőni 850 méteres távolságra: Ez arról szólt, hogy hogyan kell a MINOX ZP „karácsonyfáját” használni. A lövészeknek az első lövés után nem az állítótornyokat kell babrálniuk, hanem az célkereszt segítségével kell meghatározni az új célzó pontot és a lehető leggyorsabban leadni egy második lövést. Ehhez még hozzájött az, hogy a szél hátulról, vagy néha srégen hátulról vagy jobbról fújt. Ezúttal szpotterkedni is kell és csak 2 lövész adta le egymás után a lövéseket. Az első páros ennek megfelelően azt a hálátlan feladatot kapta, hogy kipróbálják a feltételeket a többieknek. Célpontkén egy vaddisznóforma szolgált. A szpotter és a lövészek nagyon jól együttdolgoztak. Meg kellett szokni azt, hogy a MINOX ZP-t ne állítsuk el, de a megfelelő bemondásokkal jól ment a dolog.

Alex a Steelcore Cyclone .308 Winchester kaliberű puskával 850 méteren – kimondottan nagyigényű.

Közvetlenül megtapasztalhattam, hogy mennyire befolyásolja a környezet a lövést. Célon voltam, kétszer lőttem és el is találtam. Aztán egyszer csak elállt a hátszél és máris mellé ment a lövés. „Mindig vedd figyelembe a környezetet”, mondta Andrew egy kacsintással. Megjegyeztem.

A csapat 850 méteres távolságnál. 2 lövész plusz a szpotter és a többiek támogatása.

A királyi klasszis a nagy távolságú lövészetnél!

Ezután következett az 1000 méter feletti lövészet. A távolságmérővel még egyszer megmértük és kiderült, hogy a célpont 1065 méter távolságra van. A szél süvített a hegyek felett, de senkin nem látszott a fáradtság jele. Ahogy az előző állomáson is, itt is használtuk a szélmérőt. A .308 kaliber mellett előkerült egy Steelcore Cyclone .338 Lapua Magnum kaliberben is. Itt a wales-e hegyen, az acél vaddisznó célponttal, a lövészeknek mindazt alkalmazniuk kell, amit a többi állomáson gyűjtöttek. Szóval a matracon berendezkedve, a MINOX ZP beállítva – a maximális nagyítás nélkül, hogy a lövés után szemmel tudjuk tartani a célt. A fegyvert nyugodtan kell tartani, nyugodtan kell lélegezni stb.

Az első lövés kicsivel a fej fölé ment. A célpontot a MINOX ZP segítségével korrigáltam és máris úgy ment, mint a karikacsapás. Aztán a szél egy kicsit erősebben fújt. Érzésből egy kicsivel jobbra a hátsó lábakra tartottam és ismét eltaláltam. Mindenki láthatóan örült a lövöldözés befejezésének. A legtöbb találata Peter Leinwebernek volt a MINOXtól, akinek a résztvevők mindjárt a „Sniper-Peter (mesterlövész Peter)” becenevet adták. Ezután eljött az ideje, hogy ez a tanulságos és örömteli nap a végéhez közeledjen. A tapasztalataim minden esetre bővültek.

Még következett a vacsora és a lövészek tapasztalat cseréje: Minden résztvevő le volt nyűgözve és láthatóan jól szórakozott ezen a napon és a fegyverekkel való lövészetkor a különböző távolságokra. Én személyesen nagyon örültem annak, hogy eltaláltam a célt és, hogy megtapasztalhattam, mennyire befolyásolja a környezet, főleg a szél a lövedék röppályáját. Ha itt még megjelennek más tényezők is, pl. hőáramlatok, akkor tovább nehezedik a dolog. Ezért tisztelem már még jobban a mesterlövészeket.

Ezen kívül végre beavattak a „karácsonyfa” használatába és ki is próbálhattam anélkül, hogy a céltávcsövön kellene kattintgatni. Ennek megfelelően örültem a bizonyítványomnak is, amit a résztvevők kaptak. Ez a bizonyítvány bekeretezve lóg a falamon. Tényleg elmondhatjuk azt, hogy Andrew Venables és a Minox elérte azt, ami ezeknek a rendezvényeknek a célja, – hogy a résztvevők jobban lőjenek és nagyobb távolságokon is biztos lövéseket tudjanak leadni, amit Németországban nehezen lehet gyakorolni.