A ZEISS Victory V8 4,8-35×60 céltávcső összességében a ZEISS legerősebb optikája. Számos technikai újítással és javítással állít fel mércéket és a távoli lövésekhez készült. Egy ambiciózus vadász elment vadászni a ZEISS Victory V8 4,8-35×60 céltávcsővel. Itt olvasható az izgalmas jelentés az első vadászatról a céltávcsővel.

Írta: PASSION

Én tényleg nem vagyok egy mesterlövész, a puskáimban gyakorlatilag jelentősen több pontosság van, mint amennyit én magam használni tudok. Éppen ezért a 250 m feletti szórásképek maximum csak kíváncsiságból érdekelnek. Úgysem tudom őket szakértői szemmel átnézni és a gyakorlatban alkalmazni. Eddig tulajdonképpen nem is érdekeltek a „nagy” céltávcsövek, mivel a különleges felhasználási területüket és teljesítményüket egyszerűen nem tudtam kihasználni.

A ZEISS Victory V8 céltávcső különösen jól alkalmazható hajtóvadászatnál.

Hajtóvadászat a ZEISS Victory V8-cal

Ez már az első ZEISS V8 optikámmal megváltozott egy kicsit: a múlt évben beszerzett 1,1-8×30 céltávcsövem által most már jól fel vagyok szerelve minden fajta hajtóvadászatra (és utánkeresésre). Egy kis tekerés a céltávcsövemen és megengedhetek magamnak további, nyugodtabban becélzott lövéseket. Kitűnően észrevehető az őz tükör és a szarvasagancs is. Aztán egy rövid tekerés vissza és a les előtt elszaladó fiatal vaddisznót is elkaphatjuk legalább egyszer. De még így sem tudtam eltalálni.

Tehát azért, mert ezzel a céltávcsővel nagyon jó tapasztalataim vannak, mégis csak felfigyeltem a „nagy” testvérére. A Victory V8 4,8-35×60 belépett a látóterembe. Egy ilyen nagyítási tartománnyal a ZEISS-től megszokott figyelemreméltó fényerősséggel és a lenyűgöző 60 mm-es objektívátmérő számomra valami teljesen új volt. Tulajdonképpen jól hasznát tudnám venni.

A  ZEISS Victory V8 objektívátmérője 60mm.

Reggel tágas réteket és leseket festettem magam elé. Még arról is álmodoztam, hogy leadok egy-két lövést a hegyekbe, mondjuk egy zergére. Erre tulajdonképpen még soha nem volt lehetőségem. De most legalább lenne egy jó okom, hogy keressek – szóval ide vele!

A ZEISS Victory V8 nagy objektívátmérője

Cserkelés a ZEISS Victory V8 céltávcsővel.

Természetesen a nagy V8 külseje lenyűgöző, de sokkal könnyebb volt, mint gondoltam – indulhatott a móka. Az első próbát az összes előny kombinációjának gondoltam: egy késő esti lesvadászat szántóföldeken majd egy hosszú rét reggeli megfigyelése, ezt egy jó tervnek tartottam.

 

Előiktattam egy lőtér látogatást azért, hogy a csatahajómmal megismerkedjek. Eközben úgy éreztem magam, mint egy látásvizsgálaton. A magas nagyításnak köszönhetően a gyűrűk számozását könnyedén le tudtam olvasni. Ez egy teljesen új tapasztalat volt a számomra – és a találatokat is egyből láttam a céltávcsőben, nagyon praktikus.

Már rövid idővel a magaslesem elfoglalása után észrevettem néhány nyulat, amik a tarlón legeltek. Ezek ugyan tiltottak voltak, nagyon jó kísérleti alany lett belőlük, hogy kipróbáljam a céltávcső fényerősségét és játsszak kicsit a széles nagyítási tartományával.

 

Atyaég, az új nagy V8 fényereje több mint lenyűgöző Persze, egy ilyen nagy objektív egyszerűen több fényt gyűjt. Csak a nagyon magas nagyításoknál lett az előzőleg nagyon világos és tiszta kép egy kicsit sötétebb. A normál tartományban a legel nyuszik mégis élesek és tisztán felismerhetőek voltak. A leheletfinom világítópontot annyira el lehet halványítani, hogy még ezekre az apró célpontokra is le tudtam volna adni egy lövést.

Disznóvadászat a ZEISS Victory V8 céltávcsővel

Most már csak nagyobb látogatókra volt szükség. Erőlködve hallgatóztam a sötétségben és reméltem az első tipikus hangokat. Egyfolytában az előttem lévő területet figyeltem a távcsövön keresztül. Annyira erőlködtem, hogy valamikor már tényleg az előzőleg megálmodott, fekete és erőteljes zergebakra céloztam. Ez büszkén trónolt egy hegyoldalon.

A ZEISS Victory V8 céltávcső célkeresztjének világosságát teljes mértékben szabályozhatjuk.

A legnagyobb nagyításnál pontosan megfigyelhettem a hegyi vadat, mielőtt könnyen meghúztam az elsütőbillentyűt. Hirtelen felriadtam az álomból, nem volt ott…? De, nagyon jó, ott volt, a tipikus, hektikus vaddisznó zaj egy tarlón.

A ZEISS Victory V8 céltávcsővel a lesen. Itt teljes nyugalomban beállíthatjuk a céltávcsövet

Két vidám 35 kg körüli disznó szórta szét az aratási maradványokat. Összekaptak, amikor az egyik talált valamit, de nem akarta megosztani. Végül átszaladtak a következő ígéretes szalmakupachoz.

 

Az ilyen tarlók újra és újra ennyire szép jeleneteket mutatnak.  Teljesen nyugodtan fel tudtam készülni és be tudtam állítani a legjobb kompromisszumot a fényerő és nagyítás között úgy, hogy a távcsővel végig a két sötét látogatót követtem.

 

Így a lövés, amit leadtam a valamikor keresztbe álló vadkanocskára, nem volt igazán nagy művészet. Egyszerűen összerogyott, amit örömmel láttam, de figyelem – a testvérpárocskáknál ez gyakran esély a duplázásra.

Még az ismétlés közben határozottan lejjebb tekertem a céltávcsövet és utána kerestem a másodikat. A vaddisznó még néhányat ugrott is, de aztán ahogy reméltem zavarodottan keresgélte a testvérét – miért nem követi őt? Örömömre a második vadkan is együttműködő volt és menekülés nélkül egy helyben maradt. Hát ez olyan könnyen ment, mint forró kés a vajban! Még egyszer megnéztem a két disznót, nincs mozgás – lassan elmúlt az izgalom

Úgy látszik, hogy hosszan kialudtam a nap feszültségeit, mert már elmúlt három óra. Már közeledett a pirkadat és talán elkaphatok egy fáradt őzbakot a szezonban.

A ZEISS Victory V8 4,8-35×60 legmagasabb nagyításai

Gyorsan kizsigereltem a két vadkant és elvonszoltam a lesemhez – vajon egy fiatal róka is elcsábul a zsigerelés illatától?

 

Sajnos már Hessenben is van egy nagyon megkérdőjelezhető új vadásztörvény. Augusztus 15. volt, végre megint engedélyezve volt! Kivárni… egyre világosabb lett, és egyre jobban megfigyelhető volt a tőlem majdnem két kilométerre elhelyezkedő rét. Itt egy őzsuta két gidával, egy kicsivel odébb egy másik nőstény. Jól megnéztem magamnak több nyulat és egy büszke fácánkakast a legnagyobb nagyításban.

A ZEISS Victory V8 céltávcső 35-szörös nagyítással rendelkezik.

A ZEISS Victory V8  céltávcső tekintélyes nagyításának köszönhetően a vadra nagyon jól lehet lőni.

Végül is a 35-szörös nagyítással egy spektívet szereltem a puskámra. Egy olyat, amit a lyukas agyazásomnak köszönhetően tökéletesen, majdnem teljesen nyugodtan tartani tudtam. Jól láthatóan tündököltek a színek a mezőn kószáló kakasok összes tollán a Napfelkeltében, micsoda látvány! De várjunk csak, mi volt az ott kicsit hátrébb? Éppúgy teljesen vörösen vonult egy erőtlen őzbak a földön, kb. 200 m-re tőlem. Nyilvánvalóan kifáradtan osont előre és valószínűleg csak a nyugodt menedékét akarta, hogy a lehető legjobban átaludja a napot.

Én egy kicsit régimódi bakvadász vagyok, valamennyire érdekel még, hogy mi van előttem: a „spektívem” jól láthatóan mutatta a vékony, de hosszú agancsokat. Amikor egyszer felém neszelt, láttam a fáradt de fiatal arcot – nem, őt nem akartam, egy felnőtt példányban reménykedtem, de ez még bizonyosan nem az volt. „Aludj jól!”, gondoltam magamban, és sok szerencsét kívántam a kollégának a közeli állami erdőben. Örömömre nem is hallottam a következő fél órában lövést. A fiatalúr ezek szerint épségben elérte az ágyát.

Inkább véletlenül ismét lenéztem a tarlómra – nocsak, hát te ki vagy? Róka koma nyilvánvalóan észrevétlenül elcsent valamit a zsigereléseimből és az erdő széle felé igyekezett. Egyre jobban távolodott tőlem, most sietni kellett, mert a fürge célpont így nem lett nagyobb. De mégis nagyobb lett, mert most határozottam feljebb tudtam állítani a nagyítás, mint eddig.

 

Szó szerint ráüvöltöttem a szaladgáló fickóra, amitől meghökkenve elkezdett fülelni és visszanézett – hát ma egyáltalán nem nehezítik meg a dolgomat. Két vadkanocska és egy fiatal róka, a céltávcső minden területen kihasználva – fáradt voltam, de teljesen elégedett, amikor a barátomat, az őzbakot a hegyekben utánoztam és ágyba bújtam.

A lesről nagyon jól megfigyelhetőek a vadak a ZEISS Victory V8 céltávcsővel.

Meg ugyanazon az estén elkísért az új szerzeményem egy csak félig komoly cserkelésre és egy tulajdonképpen túl késői hívás próbálkozásra, aminek eredményeként egy suta torpedóként ugrott felém és a homlokával próbálta eltörni a sípcsontomat, ezen kívül semmi említésre méltó nem volt. De ez igazából teljesen mindegy volt: Jó volt a napot a friss levegőn tölteni. Élményekben, képekben és sikerekben gazdag nap volt – mi kell még?